2010. október 6., szerda

Girugamesh - Kowareteiku Sekai

(Omladozó világ)

Mert fehér, azt mondta fehér akar lenni.
Mert fehér, valami összekeveredhetett benne.
A kis edényben levő víz megtisztult,
A színek lassan beleolvadtak.
Végül is az emberek mocskosak.
Az emberek bemocskolják egymást,
És e bolygót melyen mindannyian élünk.
Megfojtják önmagukat.
Hogyan tudnád leírni azt a kort,
Mikor a fák hidegen felnéznek a föléjük tornyosuló épületekre?
A Földet véres kezek érintik,
Kedvesség nélkül, és a virágok elhervasztva.
És e szívtelen kéz által,
A bűntelen holnap szörnyethalt.
Végül is az emberek mocskosak.
Az emberek bemocskolják egymást,
És e bolygót melyen mindannyian élünk,
Ezt az omladozó világot.
E civilizációban miféle életet tudsz elképzelni; ez az amire vágytunk?
Ebben az önző egoista harcban,
Nem vércseppek hullottak, hanem a bolygó könnyei.
A Föld, évmilliárdokkal ezelőtt született,
De az időnek az a kis része mikor léteztünk csak pár pillanat volt.
Képtelenné váltunk tetteink következményeinek visszafordítására.
Jóvátehetetlen a létünk.
De én ismertem romlatlan szerelmet.
Bár a vég közel van, te, aki képes vagy szeretni rendben leszel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése