2010. október 21., csütörtök

The Gazette - Crucify Sorrow

(Kínzó bánat)

Te vagy a bőrét levedlő megtört rovar,
Mivel fejed letört, megfulladsz.

Megkötözött szíved legmélyéről,
Megtartod házikedvenced, míg meg nem hal.
"Ez az érzés olyan akár egy lebegő álom"
Ez több mint képzelt fájdalom,
A valóság magánya elviselhetetlen.
"Akkor hamuként fogom végezni?"
Ezek a szomorú szavak a te szádból származnak,
Teljesen betakarnak.

Mi késztetett arra, hogy a látott képeket akard megmutatni utolsó pillanatodban?
"Egy szárny nélküli, zuhanó lepke képe"
A nyomasztó sötétség árnyakéi nem érintettek,
Nem értem miért merül feledésbe a szenvedés.
Te, aki e reszkető testbe szorultál, te vagy születésem napjának szele,
"Legalább" emlékszem melegségedre.
De a dolgok amik terhemre voltak nem tűnnek el,
Újra tudok nevetni "egy napon",
Keresem valahol.

Oly vágyódó énem...
A magány legmélyén megbénult láb,
"Egy kép amely tovább rohad"
A nyomasztó fordított árnyék soha többé nem tűnik el,
Te porrá leszel ezért fájdalmam nem rohaszt.

Szeretett helyek amelyek nem hazudnak a napon,
A hangyák amik a Földön nyüzsögnek összegyűlnek, hogy egyenek,
Utánoztam féltékenységed irigységgel.
A szánalom megfesti árnyékod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése