2010. október 22., péntek

The GazettE - Calm Envy

(Nyugodt irigység)

Olyan mintha elmerülnék a hulló eső hangjában.
Ez az ígéret kinek az álma, kinek szól ez az álom?
Mindannyiótokat látni akarlak. Mindannyiótokat szeretni akarlak.
Ez a módja, nem?
Mikor kezeink egymásba fonódnak,
Itt van ez az ismeretlen illat, ami a szemben lévő felől árad.
Bár képes vagyok normálisan lélegezni, végül szétporladok.
Bárcsak képes volnál jobban szeretni csupán azoknál a szavaknál,
Csak benned tudnék hinni, ahogy előttem állsz.
A hirtelen megmutatkozó múltban, az idő amit megérinthetnénk,
Nem töltheti be a törékeny ürességet, azokon a könnyeken úszva.
Bár én nyugalmat találtam e békében,
Te, aki mögöttem állsz, kitörsz bensőmből.
Mindannyiótokat látni akarlak. Mindannyiótokat szeretni akarlak.
A válasz egy mosolyba fullad.
Nem szereted a mindennapos sötétséget, mikor elveszett.
Cipeljük azokat a láncokat amiket nem hagytam eltűnni.
Annak ellenére, hogy rádzúdítom e szavakat, bárcsak képes lennél szeretni.
Csak benned tudnék hinni, ahogy előttem állsz.
A hirtelen megmutatkozott múlt, minden érintésed fáj.
Szeretni akarlak a bennem tátongó űrrel.
Mert nem fogom hagyni, hogy lásd ahogy letörlöm könnyeim.
Nincs min nevetni előttem.
Ezek nem mi vagyunk, elrejtve a jelentést (viszlát).
Hogyan kívánhatnám, hogy együtt sírjunk (búcsú).
Többet, mint csupán visszagondolni rá, azt akarom, hogy elfelejtsd.
És vigyél engem erre az üres helyre.
Ne kergesd azokat a múló napokat.
Ne hagyj el többet, csak amit már elhagytál.
(Legalább...)
Megőrzöm e búcsút, ahogy álomba merülök.
És a gyenge melegség tovatűnik, akár a dohány.
A nap ami nem tér vissza, a személy, akit szerettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése