2010. október 31., vasárnap

Dir en Grey - Glass Skin

A látásom elhomályosul
Az üveges ég, a szél színe
A körhinta egyedül játszik
Integetek
Elgyengült hangom fontosabb a lelkiismeret-furdalásomnál
Holnap alszom, elhagyva önmagam

Üresebb, mint egy komédia könnyei
Elfognak, majd elpusztítanak
Itt...

A sötét reggelen én vagyok a keret az ablakban
Felébresztem alvó bőröm, és megérintem a nedves képet
Lehullanak a virágszirmok a folyót éltetve, merre indulsz?
Kezem a lezárt, súlyos ajtóra teszem
Ez egy parádéra emlékeztet, a csend megint nevet a tényen,
hogy ma éjjel megint nem fogok aludni

Üresebb, mint egy komédia könnyei
Elfognak, majd elpusztítanak
Itt, legyen szerelem...
A tréfásan táncoló évszakok vég nélkül megsebeznek
Elfognak, majd elpusztítanak
És megolvadnak az álmoktól, miket kinyújtok

Vérzek az utamon, mindennel kárpótolva téged
Milyen nehéz a vér?
Boldogság és szomorúság túl közel fekszik egymáshoz

A kéz, ami holnap születik, egyszerűen tiszta lesz, semmi más
Most alig látlak téged a könnyeimtől

Üresebb, mint egy komédia könnyei
Elfognak, majd elpusztítanak
Itt, legyen szerelem...
Van ott egy óriáskerék, ahonnan láthatlak
Az omladozó dallam
édes és gyönyörű, ez félelmetes
Az árnyék, mit felfed a nap, beleég az emlékezetembe
És ez megérinti a szívemet, jobban mint a felszínes szavak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése