2010. október 4., hétfő

Versailles - Ascendead Master

Ezt az íjat soha nem lehet megjavítani, sosem tér vissza
átölelték és felébresztették az elsötétülő felhők között

Szeretni valaki mást, közel lenni hozzá
egy végzet, mit tudatlanul elvágtunk

Az emberek mind bűnösök, a bárkát rángatják
Most jönnek azokkal a kezekkel égetni el a magányt

A forradalom gyönyörű, egy szerenád, ami lángra lobban
Bűnös nyakadba harapok
Oly vörösen, erősen, hevesen éget, ez veszélyes
Kiszívom bűneid és csúnyaságod

Köd lebeg a fekete tenger felett
az emberek kieveztek, és isten elsüllyesztette őket
Ah... mondd el nekem, szülő rózsám!
Nem tudok megbocsátani, ez az én büntetésem is?

Én a keresztező bárka utasa vagyok
Uralkodója a magánynak, együtt az örökkévalósággal

A forradalom gyönyörű, egy szerenád, ami lángra lobban
Bűnös nyakadba harapok
Égesd halálra a magányt! Erősen, hevesen égjen
Kiszívom bűneid és csúnyaságod

Bűnös utas vagyok, aki leszállt a bárkáról
Igen... az örök bűnös
A forradalom gyönyörű, egy szerenád, ami lángra lobban
Bűnös nyakadba harapok
Ilyen szenvedélyesen, hevesen ölelkezni, ez veszélyes
Kiszívom bűneid és csúnyaságod

Ennél az elhagyott oltárnál
Istenné válok

Ah... nem ezt kívánja minden ember?
Nyomorult, örök életet...

Gyűlöletté válik, és a magánnyal harcol
Most kiszívom belőled, ez az, hunyd le szemeid

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése