2010. október 31., vasárnap

Alice Nine - Ruri no Ame

(Lazúrkő eső)

Ha csendben figyelek, hallom a visszhangot
A korai nyár emléke, a hortenziák évszaka…

Megpróbálsz elsétálni esernyő nélkül
A távolodó alakod, lazúrkő-színű illat, utánad kiáltok

A búcsú eljön, mint egy szélroham
Ezt a melegséget miattad érzem
Azt mondtad, értünk teszed, és integetsz
Az érzelem esője lefolyik arcomon

Amikor megpróbáltam elrejteni könnyes szemeimet
A szívverésed hangja remegett a csöndben

Mit kellett volna mondanom, mit kellett volna megpróbálnom elmondani neked? Nem vettem észre, hogy

Az eső, amely a felhős égből hullik, ezek a cseppek
Elrejtik-e a szomorúságom, és a könnyes szemeim?
Az esernyőm alatt eltakarom a szemeim kezemmel,
majd leeresztem őket, és felnézek a tiszta égre

A szívverések visszhangzanak, majd elhalnak
Magasba emelem kezemet, de nem tudom elérni
Azt a halvány fényt, és hangot
Már nem tudunk visszatérni az útra, ahol akkor voltunk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése