2010. szeptember 12., vasárnap

Kagrra, - Utakata

(Múlandó)

Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Az idő lassan telik,
És átgondolok mindent ami oly régen történt.
A csillagok amiket aznap láttunk,
Mi tudna fényesebben ragyogni?
Egy örökkévalóságnak érezzük majd.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Találkozásaink és elválásaink,
Hányszor fogunk még visszatérni ezekhez?
Azon napok egyikén,
Végleg bele fogunk fulladni könnyeink tengerébe.
Mellkasomban, minden túlcsordul, veled együtt.
Kívánságaim rád zúdulnak,
A hit körforgásának végén.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Énekelni fogok az érzésekről amikben hiszek.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Ha hátamból szárnyak nőnének,
Követnélek utazásaid elején.
Csatlakozni akarok a félbeszakadt emlékek fonalához,
És szorosan magamhoz ölelni téged.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése