2010. szeptember 11., szombat

Kagrra, - Haru Urara

(Gyönyörű tavasz)

Ragyog a gyönyörű tavaszi fény, egy ködtől mentes ösvényen
A téli fehér lehelet, és egy gyengéd sóhajban lebegő pihe
Az áradó ragyogás, megmarad e pillanatban
A felhők felé fordulok, és olyan mintha elmerülnék e csengő hangban
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
Végigpillantok a távolságon, sóhajtok
Felnézek az égre, e kezet a fejem fölé emelem
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
De még az ismeretlen sötétség végéig, lefesti ábrándjaid
Bágyadtan remegek, csak átölelem a reményt
Türelmetlenül várom e gyönyörű tavaszt, a leragyogó fénnyel, és a szivárványszínben pompázó virágokkal
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
Oh, szél repíts el oda, a gyönyörű tavaszhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése