2010. szeptember 30., csütörtök

The GazettE - Best Friends

(Legjobb barátok)

Akár egy gyerek, álmodoztam a jövőről
Ez még mostanra sem maradt el, de bizakodóan tekintek előre
Ezért, ahogy felnőttem, elfojtottam könnyeim amíg az idő múlásával megkopott szülőföldem néztem
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal
A meredek út amit végig kell járnod fényes lesz, de tövisekkel teli
Jó vagy rossz, a kezdettől a célig, mindenképpen végig fogod csinálni, szóval váltsd valóra az álmaid
Azoknak akik figyelnek rád, azoknak akiket szeretsz és magadnak
Turbózd fel érzékeid egy szuper magas szintre, és járd ma a saját utad
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Még ha egy magas fal állja is utunkat, nem állunk meg
Leromboljuk és folytatjuk utunkat álmaink felé
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Gyerünk előre, az ezen túl lévő jóhoz
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal

2010. szeptember 26., vasárnap

the GazettE - Art drawn by vomit

(Kép, hányással rajzolva)

Jézus
Köszönet a fájdalmadért
Hey, Jézus
Szívd a haragom és a gyűlöletem
Hey, Jézus
Köszönet a fájdalmadért
Ez a képet hányással rajzolták

Hát, most mit mondjak erre? Köszönjük Ruki <3

the GazettE - Worthless War

(Értéktelen háború)

Tudom, az utolsó napok

A bomba általi önkényuralom
Az emberek mosolya meghal
Az önkényuralom piszkos keze által
A fekete gömb csak forog

Lősz, mielőtt kárt szenvednél?
És egy ilyen srác kéri az igazságosságot?
Nem törölheted el a vért, és máris szétterjed magadban
Megszámlálhatatlanok az áldozatok
Nem érheted el a megmenő kezeket a szánalmas emberek tömegéből
Alszol a túlzott képmutatásban, párzásban
Ez a srác a szimbóluma egy tompa békének
Megszámlálhatatlanok az áldozatok

Becsület… Dicsőség
A dobhártyámban megmarad a bombatámadások hangja
terror lett az álmatlan éjszakákon
Kéz a kézben folyamatosan összekötve
Zavar, ha ideges vagy. Taepodong*
Anti; Ballisztikus rakéták, szerződés amit széttépnek és elhajítanak
nem lesz még egyszer bocsánat; Kilenc tizenegy
De az egyedüli sírók csak a polgárok
A zsarnokság útjai hívnák a reménytelen kétségbeesést

A hanyatló földön a megperzselt képek
Az áldozatok sikolya végtelen
Hamu fog szakadatlanul hullani a kisemmizett holnapon
Habár a könnyek még nem hulltak le

Az értéktelen háború folytatódik
KBK alszik az ágyon
Az értéktelen háború folytatódik
öngyilkos lesz, és az emberek kompenzálják ezt

A hanyatló föld továbbra is
a vájt sebek emléke amik nedvesek lesznek ebben a
jelentés nélküli fekete esőben,
mi éppen csak megszületett az érzéketlen versengésben

Az értéktelen háború folytatódik
KBK alszik az ágyon
Az értelmetlen háború folytatódik
öngyilkos lesz, és az emberek kompenzálják ezt.

the GazettE - Tokyo Shinjuu

(Tokiói öngyilkosság)

Apa, anya. El kell mennem ezzel az emberrel Tokióba
Jól tudom, ez egy ostoba döntés
De nem vagyok többé gyerek
A saját utamat járom
Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg ezt az utolsó önző döntést

Ez a személy, akit szeretek, a mindenem most
Azért mert a létezésed az amitől képes vagyok önmagamként élni
Ez a nap, amikor elfogadtam tőled
a jegyet Tokióba
és a vallomásod .
A jövőmben és az álmaimban
amikor elhagyjuk ezt a várost, talán nem velem fogsz élni Tokióban?


Amíg egy kicsit össze voltam zavarodva, el is voltam ragadtatva
Nem volt egy kis bizonytalanság se, vagy félelem
azért mert a személy, akit szerettem megkérdezte, lehetnénk-e együtt
Habár lehet kemény, és szomorú, ez esetben többé kevésbé merülnek fel ezek a dolgok
Eljöttem, elhagytam a családot, amitől függtem
Az ostoba feltételezéseim amik hosszan tartóak voltak
az új élet kedvéért és az álmokért, amiket megosztok veled
A szegénység szétrepeszti a testünket
habár azért mert itt voltál
még az idő amikor rád vártam is túlcsordult boldogsággal
Főztem neked, szeretted, és a szívemet is beleadtam.
Látni akartam az elégedett arcodat ahogyan csak lehetett… Vágyom látni


Megszoktam az életet Tokióban
Ez a személy, keményen dolgozik, késő estig minden nem
Talán ezért érzem azt, hogy nem látom őt túl energikusnak
Amikor rákérdezek arra mit csinál, csak egy fáradt mosolyt dob felém
Nem fog válaszolni. Tehetetlen vagyok.

Visszatértem.


A hangod udvarias
Mindketten segítettük egymást a azokban az időkben
Nem számít, milyen boldogtalanság követte
Minden rendben volt, amíg együtt voltunk
Ez nem az amikor a szerelmünk megöregedett
Csak az érzéseink amiket kerestünk és lemásoltunk a egymástól
Amikor először sírtál
azon az éjjelem amikor kettétépett a társadalom
hogyan lépjen a hangom kapcsolatba veled… kérlek mond el hogyan!
A család amit elvesztettem és feladtam az álmunkért
szembesült ezzel és csak sajnálkozva sírt.

A szegénység lesújtott ránk
Megfogtuk egymás kezét
Ahogyan néztük a csillagszórókat
A tűz lehull, az elhúzódó jelenléte elmúlik
Becsukjuk a szemeinket, arcunk akár a jeges óceán… mi ketten együtt.
Összekapcsolt kezeink elválaszthatatlanok
Te és én semmivé válunk.

Tizenhárom hónapja vagyok veled
Sok minden történt velünk ezalatt, nem?
Együtt éltünk, ezt jól tudjuk.
Fáradt vagy a nehéz munkától ugye?
Ez most rendben van, azért mert mindig veled leszek
Sajnálom, apa, anya
Nem tudok nélküle élni
Sajnálom, hogy aggódnotok kellett értem
Sajnálom. Sajnálom.

2010. szeptember 25., szombat

Girugamesh - Rei (Zero)

(Nulla)

Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
A könnyek árkot vájnak
Érzelmekkel telve
Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
Ne menj el, ne hagyj el
Halhatatlan lényed tovább él
Ne hagyj el...mindig ez van
Miért...miért hagytál egyedül?
Oly hosszú...oly hosszú idő múlva visszatérsz majd?
A nyíló "virág" porba hull
Ez olyan...egy nap látjuk majd egymást újra?

2010. szeptember 24., péntek

the GazettE - Agony

(Gyötrelem)

Így azt mondtad nekem: „Szeress halálomig”
Mit reméltél tőlem?
Ez az utolsó reménytelen jelenet?
Válaszolj, válaszolj, válaszolj… Nem akarok meghalni.
Da don vidivi da don* még egyszer Da don vidivi da don
Az álmatlanság üvöltése . A következő az én köröm?

Oh, a szarba! Túl sokat csináltuk.
Oh, a szarba! Ne közelíts.

Tényleg szívből szeretsz?
Tényleg szerelemnek hívnád?
válaszolj, válaszolj, válaszolj, nem akarok meghalni.
Da don vidivi da don még egyszer Da don vidivi da don
Az álmatlanság üvöltése . A következő az én köröm?
Oh, a szarba! Túl sokat csináltuk.
Oh, a szarba! Ne közelíts.

Halálos fegyver az ajkad, a ragaszkodásod megerőszakol.

Gyerünk, énekeljek neked megint
Ez az utolsó „párzás”.
Miért nem tudod megérteni?
Nem hallod az üvöltésem?
Még egyszer.. amíg az utálat el nem megy
Ne érints meg!
Ne érintsd a szívem!
Ne nézz így rám!
Nem akarok meghalni.

Tényleg szívből szeretsz?
Tényleg szerelemnek hívnád?
válaszolj, válaszolj, válaszolj, nem akarok meghalni.
Da don vidivi da don még egyszer Da don vidivi da don
Az álmatlanság üvöltése . A következő az én köröm?
[Nem akarok meghalni.]

Oh, a szarba! Túl sokat csináltuk.
Oh, a szarba! Ne közelíts.
Gyerünk, énekeljek neked megint
Ez az utolsó „párzás”.
Miért nem tudod megérteni?
Nem hallod az üvöltésem?
Még egyszer.. amíg az utálat el nem megy
Ne érints meg!
Ne érintsd a szívem!
Ne nézz így rám!
Nem akarok meghalni.

Ez az utolsó „párzás”.
Miért nem tudod megérteni?
Nem hallod az üvöltésem?
Még egyszer.. amíg az utálat el nem megy
Ne érints meg!
Ne érintsd a szívem!
Ne nézz így rám!
Nem akarok meghalni.



Da don vidivi da don...

nem vágom ez milyen nyelven van, vagy hogy értelmes-e egyáltalán... dehát a "chuchu szerelem" se másabb...

De ha valaki felvilágosít a jelentéséről, az kap tőlem valamit... mondjuk egy kis pocky?

2010. szeptember 23., csütörtök

Deluhi - G.A.L.D

Ha azt kérnéd neked adnám testem minden porcikáját
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, a napok amiket együtt töltöttünk és minden más is
Ha eltűnnek majd, miért szorongatom e kezeket?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, és érzéseim elárasztanak mint most
Ha eltűnnek majd, miért ragaszkodik szívem az élethez?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D

A címről: A G.A.L.D a Go Ahead Love Deluhi rövidítése, ami kb annyit tesz: Csak előre és szeresd a Deluhi-t...:)

2010. szeptember 22., szerda

Deluhi - Flow Snow

(Hózápor)

Szellemedet jégbe zártad
Egyedül sírsz, semmit sem tehetek
Lezuhan
Lehull
Akár a csendes hó
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
Azt mondod: senki sem ért meg engem és szívem megfagyott
Lezuhan
Lehull
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
(Fagy, Szellem, Zene)
(Az felhalmozódó, felhalmozódó érzések szentimentális látványként zuhannak
fehéren, fehéren bánatot visszhangozva)
Senki sem hallja kiáltásod a hideg szélben
Hózápor
Ha kívánságaim valóra válhatnának
A rád hulló hóvá szeretnék válni
Hózápor
Mert akkor megnedvesíthetném azokat a könnyáztatta orcákat
Hózápor
Az évszak elmúlik
És ahogyan az emberek elfelejtik a havas tájat
Hózápor
Egy nap a te bánatod is fölolvad majd
Az élet ideje
Mikor lassan eltűnök, csendben teszem majd
Eggyé válok a Földdel egy hang nélkül,
Kérlek érezd, hogy van valaki aki gondol rád,
Kérlek szeresd e bánatot is,
Így képes leszel majd elképzelni új napokat
Mielőtt időm eljőne
Meg fogod találni a hózáport

2010. szeptember 20., hétfő

D'espairsRay - Going on!

(Folytasd!)

Azt mondtad, folytatod az álmodást
De a szabályok csapdájába estél
Nem látom mire vársz
Nem találom amit keresel
Valaki unalmas szitkozódása
Valaki aranyszabályai
Azt hiszed boldog lehetsz a hazugságokkal?
Csak haggy szabadon kitörni e világból
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Folytasd!
Az esti TV show-ban
A törvényellenes idő csak most ébredt fel
De te még mindig a törvényekkel teli világban maradsz
Mint egy felhúzott baba!
Valaki bölcs szavai
Valaki engedelmes bábjai
Azt gondolod te vagy az egyetlen aki igaz?
Kiráz a hideg attól ahogy beszélsz
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni
Telses szívemmel
Hiszek magamban
Nem félek, tovább imádkozom
Lerombolom a falat
Csak rohanok előre
Az sem érdekel ha itt a világ vége
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni

2010. szeptember 12., vasárnap

Kagrra, - Utakata

(Múlandó)

Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Az idő lassan telik,
És átgondolok mindent ami oly régen történt.
A csillagok amiket aznap láttunk,
Mi tudna fényesebben ragyogni?
Egy örökkévalóságnak érezzük majd.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Találkozásaink és elválásaink,
Hányszor fogunk még visszatérni ezekhez?
Azon napok egyikén,
Végleg bele fogunk fulladni könnyeink tengerébe.
Mellkasomban, minden túlcsordul, veled együtt.
Kívánságaim rád zúdulnak,
A hit körforgásának végén.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Énekelni fogok az érzésekről amikben hiszek.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Ha hátamból szárnyak nőnének,
Követnélek utazásaid elején.
Csatlakozni akarok a félbeszakadt emlékek fonalához,
És szorosan magamhoz ölelni téged.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot...

Kagrra, - Shigatsu Tsuitachi

(Április elseje)

A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, látni akarlak még egyszer
Óriási embertömeg áll sorban, valamit eltaposnak és előre tolakszanak
Álmok és remények elfelejtődnek a zűrzavar közepette, valaki mosolygós arca, aki mindig mellettem állt
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled még egyszer
Mióta az évszak oly sok időt kísért, mennyire tudtál felnőni?
Tükörképem akinek el kellett volna érnie a szabadságot, oly sokat imádkoztam azért, hogy elfordítsák tekintetüket
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer
Az emberek szomorú teremtmények, bár örömünket mutatjuk a világnak, félredobjuk az igazán fontos emlékeinket és hulló könnyeinket
A tavasz jő és a nyár továbbhalad, a nap lenyugszik, megérkezik az ősz és beharangozza a telet,
A Nap feljő, a továbbiak és eddigiek nem változnak, mert képesek vagyunk mosolyogni,
Akárhol és akármikor
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer

2010. szeptember 11., szombat

Kagrra, - Irodori no sanka

(Színekkel teli himnusz)

Végtelen utak felé, sóhajtok és szégyenkezve lenézek
Többé nincs visszaút, egy hang beszél valahol meggyilkolt énem nélkül
Próbálom meggyógyítani a nyíló hasadékokat melyek formálódnak, visszafojtom könnyeim
Bár már késő meggyógyítani magam, arcom az ég felé emelem
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember időben megiismeri az igazságot
A dolgok amiket fontosnak érzett a múltban, többé nem a legfontosabbak
És ott, a távoli fény világít...
A bánat könnyei mindig időben hullnak
A szabadság így hív a zászló alá, és a köz elvárásai újra ismétlődnek
Fekete-fehérben, vörösben és bronzban, néha egy hajtás is születik
Bár most keresem az imádkozó hangot, ugyanaz vagyok aki voltam
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember mindig utazik a szeles költőiségen
Hogy találkozzon a szavakkal elárasztott úttal
És ott, egy fény szeretettel ölel
A föld feletti ígért élet, mikor elpusztul, térjünk vissza ide
A fény a alagút végén pislákol, szorosan tartasz engem és hitetlenül nevetsz
Az ember aki senkit sem szeret az elszigeteltség közepette
Hozzáfog a semmihez, ahogyan egy bogaras utazó tenné
Bár néha felismeri, azt hiszem
És szenvedélyesen, az ember hangosan üvölt, de ez az út fontos
Mert tudom, az örökkévalóság fénye van, akit vakká tesz
...várni fogok

* egy kék ásvány

Kagrra, - Haru Urara

(Gyönyörű tavasz)

Ragyog a gyönyörű tavaszi fény, egy ködtől mentes ösvényen
A téli fehér lehelet, és egy gyengéd sóhajban lebegő pihe
Az áradó ragyogás, megmarad e pillanatban
A felhők felé fordulok, és olyan mintha elmerülnék e csengő hangban
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
Végigpillantok a távolságon, sóhajtok
Felnézek az égre, e kezet a fejem fölé emelem
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
De még az ismeretlen sötétség végéig, lefesti ábrándjaid
Bágyadtan remegek, csak átölelem a reményt
Türelmetlenül várom e gyönyörű tavaszt, a leragyogó fénnyel, és a szivárványszínben pompázó virágokkal
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
Oh, szél repíts el oda, a gyönyörű tavaszhoz

2010. szeptember 10., péntek

D'espairsRay - Screen

(Védelmezés)

Senki nincs itt, nincs hang a dallamban
Betömték szívemet, nem érzek fájdalmat

Annyira kegyetlen, senki sem gyógyíthat meg
Még a fényben is eltakarják a szemem

Szétmállik a karjaimban, olyan hideg
már nem látom a vörösen izzó napot

Gyászom a végéhez ért, nincs több könnyem a síráshoz
A sötétség fénylik rajtam, nincs több remény élni

Nem tudok aludni, egy zaj áthatol rajtam
Egy végtelenül zengő rémálom, minden sötétségbe borul

A hold átöleli a kiáramló fényeket, ezek a szemek
nem tükrözik vissza az éjszakai ég csillagporát
Mintha ezek a cél nélküli gondolatok teljesen eltűnnének
mióta egyedül vagyok, elmondom neked...

Alszom... egy álom ébredés nélkül
Még egyszer megpróbálom elfeledni az eget...
Zátony... üvöltő... homály...

Imám a mennyországon felülemelkedni, most hinni akarok...
a hangnak a sötétség peremén
Ezért élek... öleld át a sebem...
bár a fény kialszik, a kiáltásod irányába akarok sétálni
Amíg az idő, mit nekünk adtak, az élet lángja, kialszik



Ezer köszönet a fordításért Michiyonak... Nagyon szeretjük őt ^^

the GazettE - Zetsu

(Nyalás)


Egy esős kedd, borzasztó módon
Megnyugtat a nedvesség.
Ebből a koszos szobából
Érzelmileg hallom
Az ő elégedetlenségét, kapzsiságát, féltékenységét
És a visszafogott szorongást
amikor végül is elmegy
Ismét meg fog törni engem?
Az esős kedd
Nem akarok bemenni a szobába
Hisztis vagy
még egyszer megragadod a csuklóm
A szorongásom az egész életemre kihat és abba csap át
Megtörtén engem, ahogyan tervezted

Nos, te most nyalod a talpam – önkívületben vagy
Csak mert ez épp vicces – ostoba vagy mindennek felett

Rózsák, rózsák, rózsák, a rózsák meghalnak a köpésemben
Nem fogok sírni ezen az estén
Rózsák, rózsák, rózsák továbbra is szeretni akarlak
A múlt, nem tudunk visszamenni az édes napokba

3 - 2 - 1, ACTION!

Egy esős kedd
A fejfájás és hányinger közepén
Görcsölök, a szemeid fenn akadnak
Már akkor megragadtalak
Tovább akarok játszani
Tovább akarlak érezni, amíg bele nem fáradok
Gyerünk, élvezzük a kapzsiságunk határait

A sírásod üvöltés lesz, az arcod pedig kifejezéstelen
Gyerünk, keveredjenek testünk perverziói sokkal szabadabban
Mélyebbre, mélyebbre mélyebbre süllyedek, ahogyan olvadok
Mélyem fájdalmasan, gyötrelmesen a bánatba
Felkészültem a fulladás veszélyére, a vonzásodban
Rózsák, rózsák, rózsák, ezekben a virágokban nincs könny
A frigid show ideje
Amikor hagyod áramlani, áramlani, áramlani, ahogyan egyedül maszturbálni.
Ezek a napok üressé válnak, és sajnálom őket
Rózsák, rózsák, rózsák, a rózsák meghalnak a köpésemben
Nem fogok sírni ezen az estén
Rózsák, rózsák, rózsák, szeretlek téged
A múlt, azok az édes napok…

Egy esős kedd
borzasztó módon
megnyugtat a nedvesség

Az új barátnőm vércsoportja ’A’
Tolószékbe kényszerül
Te egy csendes, igényes, tiszta, hibátlan rózsa vagy
Gyerünk imádkozz minden nap, hogy ne te legyél a tizenkettedik személy, aki szenved

D'espairsRay - Crossed Arrows

(Kereszteződő nyilak)

Kereszteződő nyilak
A hullámok elnyelnek
Kereszteződő nyilak
Sötéten elsüllyedek akár egy aprócska hajó
"Átragyog még valaha fény a könnyeken?"
Egy bánattal teli kiáltás ami nem ér el...
Színek amik képtelenek fedni egymást, a megszámlálhatatlan hibák rémálma
Kereszteződő nyilak
Túllépő történelem
Kereszteződő nyilak
Bánattal teli idők teljesen elfelejtődtek
"Folyik majd bolond vér számtalszor?"
Jóval azelőtt, hogy ez eljönne, a végén...
Egy kívánságegyedüli szirma...érzéseim számodra az örvénylő virágokban
Tiszta és világos...
Az álmok álma...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amiket szeretnek?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Még egyszer...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amik után vágyakoztok?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Vér fog folyni...
Az ígéret földje lángokban emelkedik fel...
Az élet elfolyik és fogadalmak ezrei foszlottak semmivé az egeteken,
Elröppenő szerelem...kimerül
Elröppenő szerelem...szerelem ami elenyészett a szélben

D'espairsRay - Dope

(Drog)

Hétfő a templom végtelen harangozása
Átlő a fejen a szentek paradicsomában
Kedd a Nap feketére színeződik
Lásd, szemeid előtt egy gonosz világ természetes drog
Szerda elvesztettem eszem, táncolok és énekelek karizmatikusan egy elnyűtt vörös öltönyben
Csütörtök lelkem tüze árad a hangszórókból,
Egy szerelmesdalt játszva, azt gondoltam ez az ahol lennem kell, belefulladva...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az ürességbe, felületes mélységek elme csapda!!
Egy démoni keringőben 1 2 3 míg el nem romlok visszaszámlálás! visszaszámlálás!
Felemelkedve a Hold-hoz 1 2 3 Gyerünk, süllyedj le!
Péntek keresztül jöttem rajtad. Ez volt Isten megmentő kegyelme?
Szombat Lehunyom szemeim a hit bukdácsoló dobókockája
Vasárnap a gyönyör elbűvölő harmóniája
A fekete tömeg eloszlik természetes drog
Mérlegeltem megkomolyodott érzéseim a fájdalom nehézségével szemben
A világ amit veled láttam sok színben játszhat,
Megtapasztaltam milyen szeretni, szívből vágyódni valahová
A szenvedés határainál megjelentél az elmémben és én elismételtem bánatom álljálljállj...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az üres, felületes valóságba kettős halál

the GazettE - Red

(Vörös)

Minél jobban ismerlek
Annál inkább nem értelek
Még soha nem láttam ehhez a „vörös húrhoz” hasonlót
Azért mert én nem tudok nem hinni benned
Tarts meg, habár tudom, ez csak egy hazugság.
Nem fogom eltitkolni a fuldokló szívemet
Megfulladok ajkaid közt
Elégedett leszek a kedvességeddel
Nem mehetek vissza most sem

Reszketek az esőben, ami esni kezdett
Az esernyő nélkül
Azért mert félek a magánytól

Akarlak

Még soha nem láttam ehhez a „vörös húrhoz” hasonlót
Azért mert nem tudok nem vágyni rád
Tarts meg
Habár tudom, ez hazugság
Nem fogom eltitkolni a fuldokló szívemet
Megfulladok ajkaid közt
Elégedett leszek a kedvességeddel
Nem mehetek vissza most sem

Bólintottam a szavaidra amik keveredtek egy sóhajjal
„Megint képesek leszünk nevetni a saját különbségeinken

Hinni akarok ebben

Még soha nem láttam ehhez a „vörös húrhoz” hasonlót
Azért mert én nem tudok nem hinni benned
Ha mindent feladunk vége lesz
Minden bizonnyal örökre

Ha azt mondják semmi se biztos
Megesküdhetünk akár a holnapra is
Tarts meg
Habár tudom, ez hazugság
Nem fogom eltitkolni a fuldokló szívemet
Megfulladok ajkaid közt
Elégedett leszek a kedvességeddel
Nem mehetek vissza, most sem


D'espairsRay - Medicine

(Gyógyszer)

Vírus kúszik szemeid körül,
Fertőzötté váló elméd egy mély tenger,
A láncot kielégíthetetlen érzelmek feszítették ki,
Bele akarok merülni afrodiziákumodba*
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Érzem a kiégést!
Vírus egy vadállat szabadsága,
A vágy spiráljának génjei,
Megnyerő agymosás és egy elkorcsosult elme,
Bele merültem a tiltott gyümölcsbe
Te vagy az én ellenszerem...
Irányíthatatlan! Pusztulás...Omladozó idealizált énkép
Te vagy az én ellenszerem...
Egy lepke táncol pupilláimban, gyönyörű hang csendül arról,
Hogy megdöntöd önkontrollomat
Érzem a kiégést!
Utazni fogok rajta!
Te vagy az én utazóm!
Utazni fogok rajta!
Vívd meg a harcod!
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Te vagy az én ellenszerem...
Te vagy az én ellenszerem...
Érzem a kiégést!