2010. szeptember 30., csütörtök

The GazettE - Best Friends

(Legjobb barátok)

Akár egy gyerek, álmodoztam a jövőről
Ez még mostanra sem maradt el, de bizakodóan tekintek előre
Ezért, ahogy felnőttem, elfojtottam könnyeim amíg az idő múlásával megkopott szülőföldem néztem
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal
A meredek út amit végig kell járnod fényes lesz, de tövisekkel teli
Jó vagy rossz, a kezdettől a célig, mindenképpen végig fogod csinálni, szóval váltsd valóra az álmaid
Azoknak akik figyelnek rád, azoknak akiket szeretsz és magadnak
Turbózd fel érzékeid egy szuper magas szintre, és járd ma a saját utad
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Még ha egy magas fal állja is utunkat, nem állunk meg
Leromboljuk és folytatjuk utunkat álmaink felé
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Gyerünk előre, az ezen túl lévő jóhoz
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal

2010. szeptember 25., szombat

Girugamesh - Rei (Zero)

(Nulla)

Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
A könnyek árkot vájnak
Érzelmekkel telve
Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
Ne menj el, ne hagyj el
Halhatatlan lényed tovább él
Ne hagyj el...mindig ez van
Miért...miért hagytál egyedül?
Oly hosszú...oly hosszú idő múlva visszatérsz majd?
A nyíló "virág" porba hull
Ez olyan...egy nap látjuk majd egymást újra?

2010. szeptember 23., csütörtök

Deluhi - G.A.L.D

Ha azt kérnéd neked adnám testem minden porcikáját
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, a napok amiket együtt töltöttünk és minden más is
Ha eltűnnek majd, miért szorongatom e kezeket?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, és érzéseim elárasztanak mint most
Ha eltűnnek majd, miért ragaszkodik szívem az élethez?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D

A címről: A G.A.L.D a Go Ahead Love Deluhi rövidítése, ami kb annyit tesz: Csak előre és szeresd a Deluhi-t...:)

2010. szeptember 22., szerda

Deluhi - Flow Snow

(Hózápor)

Szellemedet jégbe zártad
Egyedül sírsz, semmit sem tehetek
Lezuhan
Lehull
Akár a csendes hó
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
Azt mondod: senki sem ért meg engem és szívem megfagyott
Lezuhan
Lehull
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
(Fagy, Szellem, Zene)
(Az felhalmozódó, felhalmozódó érzések szentimentális látványként zuhannak
fehéren, fehéren bánatot visszhangozva)
Senki sem hallja kiáltásod a hideg szélben
Hózápor
Ha kívánságaim valóra válhatnának
A rád hulló hóvá szeretnék válni
Hózápor
Mert akkor megnedvesíthetném azokat a könnyáztatta orcákat
Hózápor
Az évszak elmúlik
És ahogyan az emberek elfelejtik a havas tájat
Hózápor
Egy nap a te bánatod is fölolvad majd
Az élet ideje
Mikor lassan eltűnök, csendben teszem majd
Eggyé válok a Földdel egy hang nélkül,
Kérlek érezd, hogy van valaki aki gondol rád,
Kérlek szeresd e bánatot is,
Így képes leszel majd elképzelni új napokat
Mielőtt időm eljőne
Meg fogod találni a hózáport

2010. szeptember 20., hétfő

D'espairsRay - Going on!

(Folytasd!)

Azt mondtad, folytatod az álmodást
De a szabályok csapdájába estél
Nem látom mire vársz
Nem találom amit keresel
Valaki unalmas szitkozódása
Valaki aranyszabályai
Azt hiszed boldog lehetsz a hazugságokkal?
Csak haggy szabadon kitörni e világból
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Folytasd!
Az esti TV show-ban
A törvényellenes idő csak most ébredt fel
De te még mindig a törvényekkel teli világban maradsz
Mint egy felhúzott baba!
Valaki bölcs szavai
Valaki engedelmes bábjai
Azt gondolod te vagy az egyetlen aki igaz?
Kiráz a hideg attól ahogy beszélsz
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni
Telses szívemmel
Hiszek magamban
Nem félek, tovább imádkozom
Lerombolom a falat
Csak rohanok előre
Az sem érdekel ha itt a világ vége
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni

2010. szeptember 12., vasárnap

Kagrra, - Utakata

(Múlandó)

Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Az idő lassan telik,
És átgondolok mindent ami oly régen történt.
A csillagok amiket aznap láttunk,
Mi tudna fényesebben ragyogni?
Egy örökkévalóságnak érezzük majd.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Találkozásaink és elválásaink,
Hányszor fogunk még visszatérni ezekhez?
Azon napok egyikén,
Végleg bele fogunk fulladni könnyeink tengerébe.
Mellkasomban, minden túlcsordul, veled együtt.
Kívánságaim rád zúdulnak,
A hit körforgásának végén.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Énekelni fogok az érzésekről amikben hiszek.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Ha hátamból szárnyak nőnének,
Követnélek utazásaid elején.
Csatlakozni akarok a félbeszakadt emlékek fonalához,
És szorosan magamhoz ölelni téged.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot...

Kagrra, - Shigatsu Tsuitachi

(Április elseje)

A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, látni akarlak még egyszer
Óriási embertömeg áll sorban, valamit eltaposnak és előre tolakszanak
Álmok és remények elfelejtődnek a zűrzavar közepette, valaki mosolygós arca, aki mindig mellettem állt
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled még egyszer
Mióta az évszak oly sok időt kísért, mennyire tudtál felnőni?
Tükörképem akinek el kellett volna érnie a szabadságot, oly sokat imádkoztam azért, hogy elfordítsák tekintetüket
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer
Az emberek szomorú teremtmények, bár örömünket mutatjuk a világnak, félredobjuk az igazán fontos emlékeinket és hulló könnyeinket
A tavasz jő és a nyár továbbhalad, a nap lenyugszik, megérkezik az ősz és beharangozza a telet,
A Nap feljő, a továbbiak és eddigiek nem változnak, mert képesek vagyunk mosolyogni,
Akárhol és akármikor
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer

2010. szeptember 11., szombat

Kagrra, - Irodori no sanka

(Színekkel teli himnusz)

Végtelen utak felé, sóhajtok és szégyenkezve lenézek
Többé nincs visszaút, egy hang beszél valahol meggyilkolt énem nélkül
Próbálom meggyógyítani a nyíló hasadékokat melyek formálódnak, visszafojtom könnyeim
Bár már késő meggyógyítani magam, arcom az ég felé emelem
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember időben megiismeri az igazságot
A dolgok amiket fontosnak érzett a múltban, többé nem a legfontosabbak
És ott, a távoli fény világít...
A bánat könnyei mindig időben hullnak
A szabadság így hív a zászló alá, és a köz elvárásai újra ismétlődnek
Fekete-fehérben, vörösben és bronzban, néha egy hajtás is születik
Bár most keresem az imádkozó hangot, ugyanaz vagyok aki voltam
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember mindig utazik a szeles költőiségen
Hogy találkozzon a szavakkal elárasztott úttal
És ott, egy fény szeretettel ölel
A föld feletti ígért élet, mikor elpusztul, térjünk vissza ide
A fény a alagút végén pislákol, szorosan tartasz engem és hitetlenül nevetsz
Az ember aki senkit sem szeret az elszigeteltség közepette
Hozzáfog a semmihez, ahogyan egy bogaras utazó tenné
Bár néha felismeri, azt hiszem
És szenvedélyesen, az ember hangosan üvölt, de ez az út fontos
Mert tudom, az örökkévalóság fénye van, akit vakká tesz
...várni fogok

* egy kék ásvány

Kagrra, - Haru Urara

(Gyönyörű tavasz)

Ragyog a gyönyörű tavaszi fény, egy ködtől mentes ösvényen
A téli fehér lehelet, és egy gyengéd sóhajban lebegő pihe
Az áradó ragyogás, megmarad e pillanatban
A felhők felé fordulok, és olyan mintha elmerülnék e csengő hangban
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
Végigpillantok a távolságon, sóhajtok
Felnézek az égre, e kezet a fejem fölé emelem
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
De még az ismeretlen sötétség végéig, lefesti ábrándjaid
Bágyadtan remegek, csak átölelem a reményt
Türelmetlenül várom e gyönyörű tavaszt, a leragyogó fénnyel, és a szivárványszínben pompázó virágokkal
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
Oh, szél repíts el oda, a gyönyörű tavaszhoz

2010. szeptember 10., péntek

D'espairsRay - Crossed Arrows

(Kereszteződő nyilak)

Kereszteződő nyilak
A hullámok elnyelnek
Kereszteződő nyilak
Sötéten elsüllyedek akár egy aprócska hajó
"Átragyog még valaha fény a könnyeken?"
Egy bánattal teli kiáltás ami nem ér el...
Színek amik képtelenek fedni egymást, a megszámlálhatatlan hibák rémálma
Kereszteződő nyilak
Túllépő történelem
Kereszteződő nyilak
Bánattal teli idők teljesen elfelejtődtek
"Folyik majd bolond vér számtalszor?"
Jóval azelőtt, hogy ez eljönne, a végén...
Egy kívánságegyedüli szirma...érzéseim számodra az örvénylő virágokban
Tiszta és világos...
Az álmok álma...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amiket szeretnek?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Még egyszer...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amik után vágyakoztok?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Vér fog folyni...
Az ígéret földje lángokban emelkedik fel...
Az élet elfolyik és fogadalmak ezrei foszlottak semmivé az egeteken,
Elröppenő szerelem...kimerül
Elröppenő szerelem...szerelem ami elenyészett a szélben

D'espairsRay - Dope

(Drog)

Hétfő a templom végtelen harangozása
Átlő a fejen a szentek paradicsomában
Kedd a Nap feketére színeződik
Lásd, szemeid előtt egy gonosz világ természetes drog
Szerda elvesztettem eszem, táncolok és énekelek karizmatikusan egy elnyűtt vörös öltönyben
Csütörtök lelkem tüze árad a hangszórókból,
Egy szerelmesdalt játszva, azt gondoltam ez az ahol lennem kell, belefulladva...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az ürességbe, felületes mélységek elme csapda!!
Egy démoni keringőben 1 2 3 míg el nem romlok visszaszámlálás! visszaszámlálás!
Felemelkedve a Hold-hoz 1 2 3 Gyerünk, süllyedj le!
Péntek keresztül jöttem rajtad. Ez volt Isten megmentő kegyelme?
Szombat Lehunyom szemeim a hit bukdácsoló dobókockája
Vasárnap a gyönyör elbűvölő harmóniája
A fekete tömeg eloszlik természetes drog
Mérlegeltem megkomolyodott érzéseim a fájdalom nehézségével szemben
A világ amit veled láttam sok színben játszhat,
Megtapasztaltam milyen szeretni, szívből vágyódni valahová
A szenvedés határainál megjelentél az elmémben és én elismételtem bánatom álljálljállj...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az üres, felületes valóságba kettős halál

D'espairsRay - Medicine

(Gyógyszer)

Vírus kúszik szemeid körül,
Fertőzötté váló elméd egy mély tenger,
A láncot kielégíthetetlen érzelmek feszítették ki,
Bele akarok merülni afrodiziákumodba*
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Érzem a kiégést!
Vírus egy vadállat szabadsága,
A vágy spiráljának génjei,
Megnyerő agymosás és egy elkorcsosult elme,
Bele merültem a tiltott gyümölcsbe
Te vagy az én ellenszerem...
Irányíthatatlan! Pusztulás...Omladozó idealizált énkép
Te vagy az én ellenszerem...
Egy lepke táncol pupilláimban, gyönyörű hang csendül arról,
Hogy megdöntöd önkontrollomat
Érzem a kiégést!
Utazni fogok rajta!
Te vagy az én utazóm!
Utazni fogok rajta!
Vívd meg a harcod!
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Te vagy az én ellenszerem...
Te vagy az én ellenszerem...
Érzem a kiégést!