2010. augusztus 15., vasárnap

Versailles - The love from a dead orchestra

A fekete tenger nyomja a szél üvöltését
ezekben az időkben
Az emlékek rózsákká lettek, és követni kezdték a jelent

A képen, ahol a bestiák bántják egymást
És az emlékek keze áttörik a sötétségen

Miért ezek a napok amik megtagadják a létet
És fordítják az embereket valami rémmé?
Ez a dal örökzöldjükké válik
Talán el is kéne tűnniük

Elidegenedtem a kapcsolatoktól
S az ebből származó várakozást
Nem tudom felosztani a mondanivalóm
A történelem tényeit pusztán megrajzolják


Ezek az ujjak örökzöldek lesznek*
Az emberek átszúrják a szívüket a magánnyal
Ameddig én elkezdem a rózsává válok, és a halál dala áramlik
Ennek le kellene hullania

Tüntesd el, égesd meg az ocsmány felem
Nem számít hányszor ölsz meg, a testem mindig visszatér a halálból
Ha ezek a gondolatok elérnek, mindentől megszabadulok
Én csak virágozni szeretnék, mint a hibátlan rózsák

Tüntesd el, égesd meg az ocsmány felem
Én csak virágozni szeretnék, mint a hibátlan rózsák

* Örökzöld = szépirodalmi mű, valami ami fontos, amit az iskolában is a fejebe próbálnak verni irodalomórán.. tudod a klasszikusak.. az "örökzöldek" szóval értitek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése