2010. augusztus 20., péntek

Moi dix Mois - Monophobia

Nem látok, nem hallok
Úgy hiszem közel vagy hozzám
Érzek valamit, érzek valami a káoszban
Úgy hiszem, közel vagy hozzám
Úgy nézel rám mintha fénybe lennék burkolva
Senki sem látja ezt a délibáb szerű árnyékot
Ismét megosztom veled ezt a világot
A pezsgő* örömben és érzelemben
Együtt a színpadon
Ezt a dalt neked szánom
Megtörni a varázst, visszatérni az égbe
Ahogy telik az idő, mi ismét találkozunk hisz ez a végzetünk
Egyszer ugyanebben a világban
Megtörni a varázst, visszatérni az égbe
Ahogy telik az idő, mi ismét találkozunk hisz ez a végzetünk
A pezsgő örömben
Egyedül vagy, és próbálsz elérni
Én ezzel a dallal látlak
Most visszatérek az égbe
Ahogy telik az idő, mi ismét találkozunk hisz ez a végzetünk
Ebben a pezsgő örömben
Most viszatérni az égbe, ez nem fóbia
Az öröm hangjai engem hívnak
az egyetlen módja, hogy távolmaradjunk a magánytól a szeretet.
Visszamelékszek ezzel a szeretett dallal
A befejezetlen színpadon, még mindig ragyog

* Pezsgő: hát nem az italra kell egyből gondolni kis alkeszek >.<

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése