2010. augusztus 29., vasárnap

Girugamesh - Crying Rain

(Síró eső)

Az eső mely hullani kezdett beleolvad a száraz aszfaltba
A hidegben megragadom e kezeket egy kis melegséggel keveredve
Nem mutatom könnyeim, sétálok, egy mártír valamiért,
Még akkor is ha talán az lesz az eredmény, hogy elárullak
De tudod, ez változhat szóval amíg elnyomom reményem, mint most
Mindig ugyanazt az álmot fogom álmodni veled...
Az ismétlődő napok fojtogatnak minket,
Még a hely amit lefestettünk azon a napon,
Az éjjeli felhőszakadástovább és tovább dörög
És az éjszaka sír, sír
Az eső mely hullani kezdett átadja a szélnek a föld szagát,
Arcom egy felgyülemlő langyos pocsolya felé fordul
Jó ez így? Bár csak egy válasz van,
Ez a következtetés ami növeli aggodalmam, ezért kérlek ne kérdezz többé
Ha magamat hibáztatom egyszerűbbek lesznek érzéseim?
Látod, én mindig csak játszom az áldozatot
Még ha sétálunk és mosolygunk is egymásra, a fényes dolgoknak vége,
Az eső mindent elmos,
Aznap mikor szakítottál velem, az igazat megvallva sírtam,
Átmosom e hazugságot egy mosolyba
Folytatom a hezitálást, folytatom az aggódást,
Azt hiszem képes volnék erősebbé válni
Folytatom a hezitálást, folytatom az aggódást,
Addig a napig amikor újra tudok maj mosolyogni mint azokon a napokon
Érzelmek melyeket nem tudok teljesen elhajítani lassan elfojtják lélegzetem,
Behunyom szemeim és sóhajtok,
Emlékezve arra a napra, erősen összeszorítom öklöm,
Könyörgöm a holnapért
Az ismétlődő napok fojtogatnak minket,
Még a hely amit lefestettünk azon a napon,
Az éjjeli felhőszakadástovább és tovább dörög
És az éjszaka sír, sír

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése