2010. augusztus 26., csütörtök

Girugamesh - Aimai na Mikaku

(Keserédes szerelem)

Ujjaiddal beletúrok hajamba
És eltaszítalak a hezitálásban
Lassan ide-oda rázom fejem
Egy gyümölcs ami elveszti utóízét
Elhagyatott érzések forognak körbe-körbe
Megtöltve az ürességet
Ha legalább a fájdalom eltűnne
Nem éreznék többé semmit...
Számolom az emlékeket egyesével ahogy zuhannak
Hazudok magamnak és azt mondom a dolgok most jól vannak
Egy egyedüli töredéke a fekete hamunak
Reszket és lezuhan
Széttárt ujjaim remegnek
Egy reszelős hanggal, mindkettő gyenge és erős
Kétértelmű szavak és lopott pillantások
Félreérthető hazugságok és gyenge kifogások
Nem érzek többé semmit...
Számolom az emlékeket egyesével ahogy zuhannak
Hazudok magamnak és azt mondom a dolgok most jók
Ha ez a boldogság örökké tartana...
Képes volnék mosolyogniezen napok egyikén?
Egy üres világ ahol megállt az idő
A talaj lábaim alatt elgörbül és rázkódik
Egy erőtlen szív eltűnik a távolban
Egy reszelős hanggal, mindkettő gyenge és erős

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése