2010. augusztus 11., szerda

The GazettE - Distress and Coma

(Gyötrelem és kóma)

Míg gyötrelmed alszik,
Tölts meg bánatoddal.
Míg gyötrelmed alszik...
Szia, kedves menyasszonyom.
Mit nézel?
Még a padlóra hullott lepkéket sem gyűjtik össze azok a szemek.
Amit el akarok felejteni az a túl ártatlan szenvedés.
A szél ami meggyőz téged arról, hogy hiszem, hogy nem fogsz elhalni.
Táncolok, táncolok, amikor aludhatok, táncolok. Ezek a könyörtelen könnyek...
Megölöm hangom ezekben a gyengén rázó kezekben, ledobom neked ajkaim.
Szia, kedves menyasszonyom.
Megperzselt lábnyomaid.
Valahogyan, szükségesnek kell lennie, hogy fülbevalóimmá váljanak.
Gondolkodás nélkül kilélegzett levegőm végigszalad bőrömön.
Egy visszafojtott, lengő kardon, mosolyod...
Amit el akarok felejteni az a túl ártatlan szenvedés.
A szél ami meggyőz téged arról, hogy hiszem, hogy nem fogsz elhalni.
Lesoványodott álmaimban, e pillanat, képtelen vagyok felébredni, tükröződik. Isten, még szomorúság...
Ha az lesz válaszod, hogy valódi vagy, akkor nem bánom ha szenvednem kell.
Ne felejtsd, hogy te hódítottál meg aki ismeri a fájdalmat.
Itt...Szép álmokat...
Táncolok, táncolok, amíg képes vagyok aludni, táncolok. Ezek a könyörtelen könnyek...
Mindig, amikor kizárom szívem mikor semmit sem vesztettem, mikor úgy érzem el fogok tűnni...
Lesoványodott álmaimban, e pillanat, képtelen vagyok felébredni, tükröződik. Isten, még szomorúság...
Ha az lesz válaszod, hogy ez te magad vagy, akkor nem bánom ha szenvednem kell.
Ezekben az álmokban melyeknek véget kéne érniük, búcsúnk kivirágzik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése