2010. augusztus 13., péntek

D'espairsRay - Hai to Ame

(Hamu és eső)

Minden színüket elvesztett madarak táncolnak az ősrégi kőtörmelékben és szürke égen
Mint mikor egy emlékezetes szédülés, a káprázatos fény ami eltűnt, mindent őrületbe kergetve...
Te, kinek torka kiszáradt, kószálva kirekesztetten...vékony karjaiddal együtt széttörőnek tűnő szemekkel
Erővel visszatartva, még kívánságaidat is ellopja, égbeemelt kezek érintik a hatalmas vidéket röpke időre...
A nyíló virágok az égben szétszóródnak a bánat vége felé, ahogy a szánalom esője hull...
Most, egy éneklő hang visszhangzik tőled, aki nem hallható...egy elérhetetlen kívánság...
A végtelen emberség bujasága mélyen belemar a Napba...ez a világ most...
Segítség nélkül, fölbe gyökereztem még mindig így...kinek kéne beszélnem e fájdalomról?
Kiáltottam teljes szívemből...a sötétségtől megkötözve halvány emlékeim között...
A virágok táncolnak a szélben örökké megszínezve téged...fényességed megvilágítja ezen út végét...
Ha van egy kis remény, hagyd, hogy folytassuk énekünk...
Elérés...áldozatok egymásra halmozva e kezek alatt, ahogy a könnyek bánata most felhalmozódik az önzetlen ég alatt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése