2010. július 15., csütörtök

Kagrra, - Tsuki ni murakumo hana ni ame

(Szakadozó felhők a Hold előtt, eső a virágokon)

Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Én is ilyen magányos vagyok, elenyészem
Nézem az ablakon át egy koranyári eső komor egét
Megnedvesíti szemeim, még önmagam vagyok?
Ezen gondolkozom, könyökömre támaszkodva
Lehunyom szemem és sóhajtok összeráncolt szemöldökkel
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Elvesztem érdeklődésem a kaleidoszkóp szerűen ismétlődő mindennapokban
A nyugtató érzés tenyereimben, újra magamban fogom tartani
Az idő mint általában, a holnap felé vezet
Tovább zuhog engesztelhetetlen fénnyel
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Szomorúan...fájdalmasan...
Még zavart vagyok, aludni készülök
Mióta volt múlt?
Mikortól lesz jövő?
Ki vagyok én itt a jelenben?
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Mint az azáleák, mint a hortenziák, el akarok tűnni

2 megjegyzés:

  1. Ez gyönyörűszép *-* Köszi a fordítást! ^^

    VálaszTörlés
  2. Szívesen! ^^
    Próbáltam a lehető legköltőibben megfogalmazni...

    VálaszTörlés