2010. július 15., csütörtök

Kagrra, - Hinomoto

(A nap eredete)

Az idő áramlik végtelenül
A szívem még változik, megállás nélkül
De én haladok előre, együtt sétálva a múlandósággal, gyengességgel, és bánattal
A múló napokban, az elmúló napokban, a vágyaimhoz fordulok, a jövő felé
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem felejtheted el
Mert nem számít milyen kellemetlenségek történnek, nincsenek szükségtelen árnyaink és hasonlók
Láncokba gabalyodva a 'boldogság' sóhaja nélkül, elbukom
Keresve azt, arról álmodozva
Nem baj ha tobbé nem találom majd önmagam
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem veszítheted el őket
Mert a jelen pótolhatatlan
Tegnaptól máig, és holnapig, fogd kezeidben
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem felejtheted el
Emberek születnek e világra méreg és méregfogak nélkül
De a legfontosabb dolog mind közül
Kétségtelenül a melegség, harag nélkül és könnyek nélkül

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése