2010. július 29., csütörtök

Girugamesh - Owari to Mirai

(Vég és jövő)

Még ha a vég közelít is, meg akarom ismételni ezeket a dolgokat
Még ha nem is igazak, most képes vagyok hinni, hogy ez egy érzés amiben hittem
Ebben a korszakban, elutasítom e változó választ mint egy mérget
De attól félek ő eltűnik ha szem elől tévesztem...
Ha ez a hang amit játszom, elér téged, vonzani foglak és megkaparintom legmélyebb érzéseid
Fel tudtál emelkedni hozzám, képtelenül az éneklésre, egy kis mosollyal?
Megáll és elkezdi újból, behálózott e hang
És mindazonáltal, én, aki sosem voltam elég merész, hogy befogjam füleim
Elveszett voltam...szüntelenül, szüntelenül
Nézd, azok a gesztusok amiktől nem tudtam elszakadni, hasztalanná váltak
A szavak amik egy régi korra emlékeztettek...korlátoznak engem
Az ismétlődő napok hazugságokat kiáltanak, egy idióta aki nem ismeri ezt fel
Most az elcserélt szavak mondanák nekem egyik dolgot a másik után
(Itt, nézd)
E könny rabul ejtett magányomban és a barátság
(Itt, nézd)
Senki sincs előttem, a világ csendesnek tűnik és megállt
Ha ez a hang amit játszom, elér téged, vonzani foglak és megkaparintom legmélyebb érzéseid
Fel tudtál emelkedni hozzám, képtelenül az éneklésre, a legkisebb mosollyal?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése