2010. július 31., szombat

LM.C - Days

(Napok)

Mielőtt a felszín elalszik, ez egy igazi álom, amiből nem tudok felébredni.
Bár ma a siettető óramutatók visszatartanak minket.
A metsző szélben, most fogod e kezet.
A ködös, egyszínű jövő is élénk végzetté válik.
Bár minden késik, bár sokszor jól csináljuk.
A fontos dolog mindig mellettem van, valami biztosan meg fog oldódni.
Ha nincs válasz a problémára, nem mondhatok igent vagy nemet.
Még mindig kérdéses, még mindig bizonytalan, mindig kitérőt teszünk.
Elkerülöm az arra haladó embereket mert én most fogom azt a kezet
Senki sincs a sötétben, ha együtt vagyunk, nem félek.
"Egy dolog amt nem tudok megvédeni" és más panaszok, bár sokszor kiállunk a jó dolgokért.
Ami fontos mindig mellettem van, úgyhogy valaminek biztosan történnie kell.
Bár minden késik, bár sokszor jól csináljuk.
Ami fontos mindig mellettem van, mert sosem engedem el ezt a kezet.
"Egy dolog amt nem tudok megvédeni" és más panaszok, bár sokszor kiállunk a jó dolgokért.
Ami fontos mindig mellettem van, úgyhogy valaminek biztosan történnie kell.

LM.C - Boys & Girls

(Fiúk és lányok)

Fiúk és lányok, legyetek ambiciózusak
Fiúk és lányok, tartsátok meg igaznak
Kövessétek a kézikönyvet
Ugorjatok ki a mindennapokból
Te egy fiú vagy
Nem tudsz felnőtté válni
De nem maradhatsz gyerek sem
Az idő múlandó
Ahol mindenki rohan
A világban, ahol élünk
Megálltunk egy hullócsillagon
Egy dolog amit nem tudok feladni
Csak egy
Erősebbé fogok válni
Féltél és én magam után húztalak
Sétálunk
A légzésünk felgyorsul
Az ellenszélben
Egy ártatlan mosollyal
Szerelembe esni, álmodozni
Te egy lány vagy
Képtelen vagy valakinek elmondani
Összezavarodsz
A dolgok csak úgy megtörténnek
Talán mindenki szerelmes.
Egy egyszínű világban
Az álomnak amit festettem
Nem tudtam hazudni
Egy dolog amit nem tudok feladni
Csak egy
Erősebbé fogok válni
Féltél, és én magam után húztalak
Sétálunk
A légzésünk felgyorsul
Az ellenszélben
Ez nem csak egyszerűen egy dolog
Ami kellemetlen
Mikor kinyújtottam a kezeim
Egy nap el akarom érni a csillagot
Azóta is hiszek ebben
Ahol mindenki siet
A világban, ahol élünk
Megálltunk egy hullócsillagon
Hogy imádkozzunk
Egy dolog amit nem tudok feladni
Csak egy
Erősebbé tudok válni
Féltél és én magam után húztalak
Sétálunk
A légzésünk felgyorsul
Az ellenszélben
Amíg bóklászunk, zavartan
Rendben vagyok a
Egy dolog amit nem tudok feladni
Csak egy
A légzésünk felgyorsul
Az ellenszélben
Fiúk és lányok, legyetek ambiciózusak
Fiúk és lányok tartsátok meg igaznak

LM.C - Sora

(Égbolt)

Mindig ugyanúgy, félúton visszafordulok.
E csodás éj dallama nem tűnik el.
Hogy azt gondolod minden rendben, nem elég.
Az ég kékjében, könnyek hullanak.
Még mindig megoldatlanul, a kirakós darabjai szétszórva hevernek.
Diktáld az egyre gyorsuló iramot.
Bár ebben a másodpercben, valami születik,
Ebben a másodpercben, valami el is tűnik.
Mert bizonytalan akár ez, megengedett. Mert jó arra, hogy tegyünk egy kitérőt.
Mert nem baj, hogy nem válaszolsz. És valamikor itt fogok megöregedni.
Kezem eltakarja a Napot. Áttetszővé válik, ugyanolyan vörösnek látszik.
Ezek után, ilyen dolgokat teszek amíg hezitálsz, és akkor elfutsz.
Úszva kijutni, igaz és? És teljesen.
Akik szeretik a pajkos, esős időt.
Egyszerűen, a nyugtalan dolgok körülöttünk akár más emberek problémái, szívárvány színűek.
Ez a város hamarosan beszürkül.
Bár ebben a másodpercben valami születik,
Most, ebben a másodpercben valami el is tűnik.
Mert nem baj, hogy elrejted könnyeid. Mert nem baj, hogy csak blöffölsz.
Mert ez nem üres nevetés, és valamikor így gondolod,
"Hogy elhagyd e dolgot lehetséges, ha
Eltaszítod a lemondást és elhagyod".
Kék szívek csoportja énekelt. Felfognád ha láthatnád, a dolgok mily egyszerűek.
Hiba nélkül, folyamatosan, mindig, az egybefüggő ég felettünk.
Kezem eltakarja a Napot. Áttetszővé válik, ugyanolyan vörösnek látszik.
Ezek után, ilyen dolgokat teszek amíg hezitálsz, és akkor elfutsz.

2010. július 30., péntek

An Cafe - Natsu koi Natsu game

(Nyári szerelem, nyári játék)

A vadászidény eljött
Az egész testem bizseregni kezd
A strandon ott a kék ég és a ragyogó óceán
Most még a neved sem ismerem vagy a személyiséged
De annyira beléd estem
Talán szerelem első látásra
Ez a szerelem évszaka, szóval mindenki kifelé
A támadás sikeres volt, csak így tovább az éjjel
Nyári szerelem nyári játék
Ez azoknak a nőknek szól akik már elfelejtkezdtek a szerelemről
Nincs szükséged okokra, mi ketten csak gondoljuk komolyan
Ajkaink egymásba forrnak és ujjaink elkalandoznak
Mit rejtegetsz a fehérnemű alatt?
Ne játszd meg, hogy komoly vagy, csak dobj le mindent
Izgalom aminek nincs hová tűnnie
Mindet rajtad kívül akarom hagyni
Egy balszerencsés rulett, valami maradt a nyár után
Belefulladok a gyümölcsödbe
Egy egyéjszakás kaland is csillaggá válhat
Nyári szerelem szerelmi játék
Csak merészen csináld amíg még nedves vagy
Annyira beivódik a lepedőbe ragyog e testen
Ez az éjszaka az egyetlen és egyedüli esély az évben
Mozgasd a csípőd míg ki nem égsz
Teljesen hajítsd ki az irányítás alól és táncolj jól
Nyári szerelem nyári játék
Ez azoknak a nőknek szól akik már elfelejtkezdtek a szerelemről
Nincs szükséged okokra, mi ketten csak gondoljuk komolyan
Nyári szerelem szerelmi játék
Csak merészen csináld amíg még nedves vagy
Annyira beivódik a lepedőbe ragyog e testen
Mi ketten akik kiégnek a játékban

2010. július 29., csütörtök

The GazettE - A moth under the skin

(Moly a bőr alatt)

Előkelő réteg a padló alatt. A vad öröm gyönyörű a paródia közben.
Abnormális kultúra. A mai kor normája.
Önromboló és gyönyörű.
A gyönyörűség érzése...Kínálat és kereslet.
Kegyetlenül drága álarc. Fulladozva a bénítóvá váló kellemes légkörben.
Abnormális szépség. A mai kor szépsége.
A mesterkélt mosoly gyönyörű.
A szemeim előtt hívogatsz és szigorúan leporolod szárnyaid.
Öröm a hamis művészet fölött ami alkoholba folythatatlan.
Ez csak a felszín. Kétségtelenül.
Az önkifejezés szabadsága. Jól csinálod.
A gyönyörűség érzésének terméke.
A Narancsok Feje.
Hasonlítasz egy pillangóhoz.
Ez csak színjáték.
Elfelejted, hogy molynak hívtak néha...
A gyönyörűség érzése...Kínálat és kereslet
Valaki más formált egy arckifejezéssel egyedülálló létformává.
Előkelő réteg a padló alatt.

D'espairsRay - Closer to Ideal

(Közelebb az ideálishoz)

(Önmagam irányítás alatt) Egy sóhaj amit kiokádtam és egy 'viszlát'
Az érzékeim eltompultak e forró éjen
Ébredj
Semmi más csak értéktelen dolgok, túlcsordulnak, elárasztják szemeim
(Eladnám lelkemet)
A lelkem egy lángokba boruló sebet hordoz
(Szív mint egy lyuk)*
Nincs meg amit elvesztettem
Múlandóságáért, elszórtságáért, mélyen bevésem
(Itt egy éden rohadt, minden a kék ég alatt tele van ellentmondásokkal
szereted a 'romlottság'-ot, felvágok minden gennyesedőt
átnézek egy szűrőn hogy lássam a világot, de még így is minden összeomlik 3...2...1)
Ki miatt telíti gyönyörű szíved most minden ártatlanságod?
Nem tudom
Ébredj
(táj) Míg csak egyetlen magányos kéz akarja elmondani
(Eladnám lelkemet)
A lelkem egy remegő sebet hordoz
(Szív mint egy lyuk)
Nincs mitől félni
Míg az érzékeim elveszettek, vezess engem, mélyen
Még ha bámulom is az eget, nem látom...Elfelejtettem azt a ragyogást
A Hold alszik és most, felébredek ezért...
Kivájom az árnyékban egy kék tűzből a romlottságot, lemásolom a káprázat világát
Egy elferdült világ kitárul, egyedül felemésztem a bánatát
(Eladnám lelkemet)
Minden múlónak és elszórtnak
(Szív mint egy lyuk)
Most, nincs még itt vége
Ez az álmatlan éj halad
Egy káprázatos helyre
Keblemre ölelek egy üveg álmot, míg el nem törik...

* Eredetileg 'Heart like a hole', azaz 'Lyukhoz hasonlító szív'. Szóval itt a szív nem az igére, hanem a főnévre utal. ^^

D'espairsRay - Infection

(Fertőzés)

A lelkem fagyott és megkötözött...
A füleim nem találják hangod...
Lábaim felőrlődtek a szomorúságban...
Állok a sötétségben...Soha nem bírok elindulni...
Eső az úton...A fény messze van innen...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
A torkom kiszárad...
Miattad élek, szóval hiszem...
"hunyd le szemeid"
Ezért, e fájdalom sosem múlik...
Szemeim túlcsordulnak bánattal ami felforgatta világom...
Örök emlékek elvesztették ízüket
És ellenségeimmé és gyűlöletemmé váltak
Eső az úton... A fény messze van innen...
Hányszor kiáltottam neved a viharban?
A torkom kiszárad...
"hunyd le szemeid"
Tudom...Soha nem érhetlek el...
Miattad élek, szóval hiszem...
"hunyd le szemeid"
Nem sajnálok meghalni érted...

KAT-TUN - N.M.P

Ha holnap van a világ vége
Én mindig itt akarok maradni
Gyerünk
Hol a mennyország? Mennyországot és Földet széthasítja mélyreható tekintetem
Imáim messze elérnek hozzád
A kereszt szétbomlott
Az igazság miért csak mosolyog míg a valóság marad igazságosság nélkül?
Nincs fájdalom
Nem akarlak elveszíteni
De milyen fájdalmas világ
Ne vessz el e sok ember között
(Ártatlanság? Bűnös kereszt?)
A remény fájdalma szívembe van vésve
Nem akarlak elveszíteni
De milyen fájdalmas világ
A szerelem miért csak fényét mutatja
(Bolondság, Milyen fájdalmas világ)
és visz téged messzire?
Nincs nincs nincs több fájdalom
N.M.P
Mi vagyunk a "nincs több fájdalom". Gyerünk, csináljunk zajt!
Csengesd, perzseld fel baby
Kersd tovább a fényt baby
Az edényben fekete és fehér.Hogy azt mondd csináld vagy halj meg bármelyik is, a te választásod
Az idő amit óvatlanul felhasznált az álom mint az amerikai álom. Most emelkedj és tarts lépést velem
Miféle kötelék, elmész, játékom
Kérlek, mondd el
Hogy csillapítsam e fájdalmat könnyek nélkül
Csupán úgy nézett ki eltűnt, de csak egy pillanat volt, és visszatér
Nincs fájdalom
Nem akarlak elveszíteni
De milyen fájdalmas világ
Ne vessz el e sok ember között
(Ártatlanság? Bűnös kereszt?)
A remény fájdalma szívembe van vésve
Nem akarlak elveszíteni
De milyen fájdalmas világ
A szerelem miért csak fényét mutatja
(Bolondság, Milyen fájdalmas világ)
és visz téged messzire?
Mire való fájdalmunk?
Nincs nincs nincs több fájdalom
Tudod hogy értem?
Nincs fájdalom

Girugamesh - Owari to Mirai

(Vég és jövő)

Még ha a vég közelít is, meg akarom ismételni ezeket a dolgokat
Még ha nem is igazak, most képes vagyok hinni, hogy ez egy érzés amiben hittem
Ebben a korszakban, elutasítom e változó választ mint egy mérget
De attól félek ő eltűnik ha szem elől tévesztem...
Ha ez a hang amit játszom, elér téged, vonzani foglak és megkaparintom legmélyebb érzéseid
Fel tudtál emelkedni hozzám, képtelenül az éneklésre, egy kis mosollyal?
Megáll és elkezdi újból, behálózott e hang
És mindazonáltal, én, aki sosem voltam elég merész, hogy befogjam füleim
Elveszett voltam...szüntelenül, szüntelenül
Nézd, azok a gesztusok amiktől nem tudtam elszakadni, hasztalanná váltak
A szavak amik egy régi korra emlékeztettek...korlátoznak engem
Az ismétlődő napok hazugságokat kiáltanak, egy idióta aki nem ismeri ezt fel
Most az elcserélt szavak mondanák nekem egyik dolgot a másik után
(Itt, nézd)
E könny rabul ejtett magányomban és a barátság
(Itt, nézd)
Senki sincs előttem, a világ csendesnek tűnik és megállt
Ha ez a hang amit játszom, elér téged, vonzani foglak és megkaparintom legmélyebb érzéseid
Fel tudtál emelkedni hozzám, képtelenül az éneklésre, a legkisebb mosollyal?

D'espairsRay - Brilliant

(Tündöklő)

Előre mozdulok, pompásan, közömbös napokon át
A szabadságot rejtő ajtók felé melyek most nyitva állnak
Olyan vagy akár egy drágakő amely valakit elhomályosított
Szikrázva* a mélységekben és várva a pillanatot, hogy ragyoghass
Kiáltsd ki tiszta érzéseid és szabadítsd ki magad az ellentmondásból
Ha lerombolod önmagad, látni fogsz egy új jövőt
Hinni akarom, hogy még ezekkel a rongyos szárnyakkal
A széllel szemben szárnyalástól eljuthatsz a világ végéig
Ha továbbra is félsz a zuhanástól
El fogod felejteni, hogy ez egy olyan dolog mint a repülés
Repülni képtelen madarak! Mielőtt elnyel ez a kor
Mozdítsd szárnyaid és szárnyalj míg áthatolsz az égető Napon
Mindig abban a pillanatban akarok élni mikor mindeneltűnik és
Te tündöklően ragyogsz annyira, hogy megremegteted a szíveket
Törd szét a tükröt...
Kiáltsd ki tiszta érzéseid és szabadítsd ki magad az ellentmondásból
Ha lerombolod önmagad, egy új jövő fog kirajzolódni szemeid előtt
Gyerünk! Megmutatom neked a ragyogó világot
Én egyszer láttam. Körülölel e pillanat...

* Szikrázóan ragyogva inkább, eredetilieg sparkling volt, csak nem akartam megint a ragyogás szót használni.^^

2010. július 15., csütörtök

Kagrra, - Hinomoto

(A nap eredete)

Az idő áramlik végtelenül
A szívem még változik, megállás nélkül
De én haladok előre, együtt sétálva a múlandósággal, gyengességgel, és bánattal
A múló napokban, az elmúló napokban, a vágyaimhoz fordulok, a jövő felé
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem felejtheted el
Mert nem számít milyen kellemetlenségek történnek, nincsenek szükségtelen árnyaink és hasonlók
Láncokba gabalyodva a 'boldogság' sóhaja nélkül, elbukom
Keresve azt, arról álmodozva
Nem baj ha tobbé nem találom majd önmagam
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem veszítheted el őket
Mert a jelen pótolhatatlan
Tegnaptól máig, és holnapig, fogd kezeidben
Ne tűnjetek el, szeretett tavaszi, nyári és téli pillanatok
Még ha el is kerülik egymást néha, nem felejtheted el
Emberek születnek e világra méreg és méregfogak nélkül
De a legfontosabb dolog mind közül
Kétségtelenül a melegség, harag nélkül és könnyek nélkül

Kagrra, - Tsuki ni murakumo hana ni ame

(Szakadozó felhők a Hold előtt, eső a virágokon)

Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Én is ilyen magányos vagyok, elenyészem
Nézem az ablakon át egy koranyári eső komor egét
Megnedvesíti szemeim, még önmagam vagyok?
Ezen gondolkozom, könyökömre támaszkodva
Lehunyom szemem és sóhajtok összeráncolt szemöldökkel
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Elvesztem érdeklődésem a kaleidoszkóp szerűen ismétlődő mindennapokban
A nyugtató érzés tenyereimben, újra magamban fogom tartani
Az idő mint általában, a holnap felé vezet
Tovább zuhog engesztelhetetlen fénnyel
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Szomorúan...fájdalmasan...
Még zavart vagyok, aludni készülök
Mióta volt múlt?
Mikortól lesz jövő?
Ki vagyok én itt a jelenben?
Sápadt, szakadozó felhők ölelik a csábító Holdat színekkel telve
Gyengéden lemossa a porzókat, akár egy hosszú eső
Én is ilyen magányos vagyok, komoran hervadó
Amilyen haszontalan vagyok, el akarok tűnni, semmivé foszlani
Mint az azáleák, mint a hortenziák, el akarok tűnni