2010. június 3., csütörtök

Kagrra, - Uzu

(Örvény)

Megállok egyedül, felnézek az égre, hogy feltegyek egy kérdést
A lét okáról és jelentéséről ebben a világban
A születés és a halál terhe amit mindenki cipel, a bánatodhoz fordul
A virágzás illata, hervadás és pusztulás, születés és halál sokszor szertefoszlik
Amelyik pusztulása visszafordul és újra kihajt. Mit gondolsz, hová mennek az emberek?
Az elfogadott formák gyönyörűek, mert törékenyek
Mulandóbb mint egy álom, ragyogóan ég porrá
A mennyország és a Föld között, a remegő gondolatok örvényében, van valami tanulság?
A virágzás illata, hervadás és pusztulás, születés és halál sokszor szertefoszlik
Amelyik pusztulása visszafordul és újra kihajt. Mit gondolsz, hová mennek az emberek?
Nem számít meddig keressük az élet értelmét, az üdvösség Istene csak mosolyog
A virágzás illata, hervadás és pusztulás, születés és halál sokszor szertefoszlik
Amelyik pusztulása visszafordul és újra kihajt. Mit gondolsz, hová mennek az emberek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése