2010. június 10., csütörtök

D'espairsRay - Paradox 5

(Ellentmondás 5)

Te akit kihúnyó lángok borítanak
Messze vágyódva, a messzi nyugalomhoz...
A Holdra lépve,a nosztalgiával teli forráshoz
Olthatatlan szerelem, az áramlás közepette
Visszatérés a felszabaduláshoz és üdvösséghez...
Halovány emlékek belevesznek a tengerbe, ami mindennek a kezdete,
Egy hosszú megtisztulás végén...
Lezuhanva a Holdról, esővé válva leérni a hatalmas Földre és csak ömleni
Lélegzetet véve e testbe,
Egy önzetlen lélek kezdete,
Olthatatlan szerelem, a fájdalom közepette
Egy új életben...
Samsara...
Olthatatlan szerelem, az áramlás közepette
Túlcsordulva felszabadulással és reménnyel,
Elsétáltál az újjászületés felé...egy hallgatag lélek
Samsara...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése