2010. június 16., szerda

Deluhi - Recall

(Visszaemlékezés)

Sérülés és sérülés, hozzászoktam a fájdalomhoz.
Átkúszva a sötét földön, felkiáltottam a mély ég felé.
Lánc...Maa..Ez a mocskos lelked. Ez az eltemetett hang.
Bánat...Harag...Ez a mocskos lelked. Elér téged?
Nem leszek mellőzve. A pusztuláshoz vezető, elfeledett, lezárt kapu.
A süllyedő világ kopár földként végezte.
Lánc...Maa...Ez a mocskos lelked Még ha ki is nyitom kifejezéstelen szemeim.
Bánat...Harag...Ez a mocskos lelked. És megpróbálok a tájra nézni.
A kétségbeesés térdre kényszerít és nincs kéz ami felém nyúlna ezen üres érzések közepette.
Még ha meg is szűnök létezni, nem éri el a szíved,
A múltban ami lebegő forrő párát áraszt.
Keresem az "élet utáni vágyam" szárnyait amiket valahol elvesztettem.
Lánc...Maa..Ez a mocskos lelked. Az álom törmeléke közepette.
Bánat...Harag...Ez a mocskos lelked ami feltűnt a szívemben.
Sötét fény felnyitotta a valóság fényét, metsző magányom, elégedetlen szívem.
Még ha meg is szűnök létezni, nem éri el a szíved,
A múltban ami lebegő forrő párát áraszt.
Keresem az "élet utáni vágyam" szárnyait amiket valahol elvesztettem.
Karjaimba zárom a bánatot ami nem éri el szívem és egyedül alszom.
Egy sötétedő ég alatt, szeretett akarok lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése