2010. június 16., szerda

Deluhi - Ivory and Irony

(Elefántcsont és Irónia)

A mosolyod, ami semmit sem változott azóta,
Kárpotol a túl sok eltelt napért és hónapért.
Mielőtt a távolság az elkárhozás megakadályozását jelentené,
Most ezekkel az önző kezekkel gyengéden megérintesz.
Nem tudom visszahozni az emlékeim rólad, amikről tudom, hogy "értékesek",
Lényegtelen, hányszor vágyakoztam utánuk.
Az Elefántcsont amit szerettél, szíveink Iróniája amik egy másik szívet hiányolnak,
Visszaemlékezés és tisztátalan Elefántcsont, az üresség tiszta Irónia.
Mondd el a választ...
A múltadról kérdeztelek sűrű ködbe burkolózva,
Megtanítottál, hogyan erősítsem szavaim, amik nem értek el.
Hiú remény. Nem érezhetlek?
Kezeim elveszett emlékeid után kutatnak.
Mondd, hogy emlékszel!
Azt gondoltam, ha kinyújthatnám kezeim és széttéphetném azokat a láncokat,
Nem bánnám, hogy elhajítom a jövőt.
Az Elefántcsont amit szerettél, szíveink Iróniája amik egy másik szívet hiányolnak,
Visszaemlékezés és tisztátalan Elefántcsont, az üresség tiszta Irónia.
Mondd el a választ...
Érzések, melyek képtelenek kifejezni
Szavakat, mint a szeretet és gyűlölet.
Tudni olyan dolgokat, melyektől kérdések merülnek fel bennem,
Mondd ki a nevem még egyszer!
Nem tudom visszahozni az emlékeim rólad, amikről tudom, hogy "értékesek",
Lényegtelen, hányszor vágyakoztam utánuk.
Az Elefántcsont amit szerettél, szíveink Iróniája amik egy másik szívet hiányolnak,
Visszaemlékezés és tisztátalan Elefántcsont, az üresség tiszta Irónia.
Mondd el a választ...
Elefántcsont és Irónia...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése