2010. június 12., szombat

An Cafe - 1/2

Ismételve a válaszokat mindennap a saját kérdéseidre.
Amíg azt gondolom nem számít, felrúgok egy üres dobozt a levegőbe.
Mindenki mást céloz meg.
Megfogom kezed és mennünk kell előre.
Nincs szükségünk szavakra, mert vannak érzéseink.
A boldogság és bánat aránya különböző.
De az embereket a szívük kapcsolja össze.
Mindenkinek különböző nehéz és fájdalmas dolgai vannak.
De ha együtt széthasítod ezeket, az félsiker.
Mikor még mindig állsz és aggódsz,
A sírás küszöbén vagy és el akarsz szaladni.
Még ha neki is ütődök ennek a mags falnak, oly gyenge vagyok,
Nincs erőm, hogy átugorjam.
A könnyeim nem száradnak fel, mert van bennem kedvesség.
Még ha meg is botlok és bajba kerülök vagy szomorú az arcom,
Az embereket összekapcsolja a szívük.
Ez aggodalom de ha képesek vagyunk mind együtt nevetni,
Ez egy szeretett holnap lesz mindannyiunk számára.
A boldogság és bánat aránya különböző.
De az embereket a szívük kapcsolja össze.
Mindenkinek különböző nehéz és fájdalmas dolgai vannak.
De ha együtt széthasítod ezeket, az félsiker.
Még ha meg is botlok és bajba kerülök vagy szomorú az arcom,
Az embereket összekapcsolja a szívük.
Ez aggodalom de ha képesek vagyunk mind együtt nevetni,
Ez egy szeretett holnap lesz mindannyiunk számára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése