2010. május 23., vasárnap

the GazettE - Namaatatakai Ame Tozaratsuita Jounetsu

(Langyos eső és durván érzett szenvedély)

nem tudom elfelejteni a festői tájat, amely összeomlott
megdörzsölöm remegő lábaimat, miközben várok rád, bizonyára nem fogsz nekem megbocsátani
Aligha kell hallanom az eső hangját, ez a hang már megállt a szemem előtt
*Csak te, csak te
Nem akarok még egy titkot. viszont szeretném ha megéretenéd
csak egyszer hunyd le a szemeidet, mikor a hazugság fájdalma zavar és ölelj át
*tartsd meg ezt, ha nincs hazugság abban a kézben együtt a késsel a zsebemben "szökjünk meg együtt"
éneklek a soha véget nem érő esőben ragaszkodom a pólómhoz, nem fog eltűnni
eső gyorsan mosd el ezt a rozsdás és büdös bűnt és bűnt és bűnt
*kedvesem...a féltékenység, ami mindig követ téged fog elkapni
szerinted az hangolt le engem, hogy én vagyok az egyetlen a szívedben?
még nem emeltem fel az esernyőt és nem fogyott el a lélegzetem
mikor megtaláltam azt, aki keresett engem
nagyon boldog voltam, csak most olyan...
azután azt vártam, hogy nem is váltunk szót egymással
miközben hallgattuk az aszfalt keringését és az esőt, átöleltük

egymást
*megtévesztett a túlcsorduló szenvedély mert beleakartam fulladni az édes csókba
azokat a finom kezeidet is elárasztotta a szelíd szenvedély, magunk mögött hagyva azokat az ígéretek, amiket a múltban tettünk
hullámzom a kezemmel a vörös szirénák felé
viszlát! én nem voltam szerelmes abba az emberbe

*viszlát neled is, aki messze ment
hiszek abban, aki utoljára voltál, aki megmaradt durván a nyelvem hegyén
mert amikor legközelebb találkozom ezekkel a szemekkel az "eső" esni fog és én feléd fogok emelni egy esernyőt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése