2010. március 15., hétfő

LM.C - Bell the cat

(Bell, a cica)

Mindig ezt éreztem

Mindig, minden áldott nap, álmodozva, hogy mi lehet az ablakon túl

A napok olyan szabadnak tűnnek
Belegondolva, a csalétkem csupán visszataszító

A mottóm "Akármit, csak dolgozni"
Négyszer-ötször mondom ezt egy évben
Természetemtől fogva antiszociális vagyok
Élesítem a karmaim és eltüntetem a nyomokat a rizsföldek közt

Itt mindig elkap az ihlet
Ma is az ablaknál álmodozom
Elképzelem, hogy madárrá váltam és daloltam
Úszni az égen a felhők közt

Csontot adsz, és azt kívánod fussak körbe-körbe
Történet a félreértésről

Hülye akarok lenni, hogy kergessem a farkam neked, de nem teszem

Nem vagyok bolond, hogy olyan dolgok, mint a szemét szórakoztassanak
Nyisd ki az ajtót
Látni akarom a saját szememmel a határtalan nagyvilágot
Még nem tanultam meg amit te tudsz
Légy az enyém rögtön
Mindig ezt kívánom
Mindenhez ragaszkodsz - Bell a cica

Látod az álmaim
A sivító szelek, és most merre?
Megindító dolgok
Minden színben
Mindenki integet egymásnak

A mottóm "Akármit, csak dolgozni"
Négyszer-ötször mondom ezt egy évben
Természetemtől fogva antiszociális vagyok
Rettentő éhes vagyok, de még mindig jó a hangulatom

Kiszáradt a torkom és csak ugatni tudok, ahogy az emberek
Nem emlékszem az arcodra vagy a nevedre, nem karmolok feléd

A társadalom természeténél fogva gonosz
A kezeid elengednek
Látni akarom a saját szememmel a határtalan nagyvilágot
Nem érek rá arra, hogy leüljek mikor arra kérsz
Hamarosan elmegyek máshova
Mindig ezt kívántam
Most mind az enyém

Nem érdekelnek az olyan dolgok, mint a szemét
Most egyedül megyek ezen az úton
Mert látni akarom a határtalan nagyvilágot
Egyáltalán nem tervezem, hogy visszatérek
De lemegy a nap,
Hiányzik a ház melege
Ennek ellenére én vagyok bell a cica, a házicicus


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése