2010. december 30., csütörtök

Kagrra - Omou

Gondolat

Az elröppenő múlandó kívánságok
Szívem elvész a bánatban
A csapás amin járok
Szorgosan rajzolja sebeit
Egy sárba ragadt múltnak

A csepp lehull a sötétben
Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Csodáltam a derűs embereket
Lekötve az álomnak nevezett bűbűj által
Minden erőmmel utána rohantam, de
Elfáradtam, le akarok dőlni egy kicsit
A zavaros sötétség által őrizve

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Elfeledem a fájdalmat és bánatot
Elvesztem a színt és az időt

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

A múlandósága, visszhangzik

P!nk - Raise Your Glass

Emeld poharad

Igen, igen, kapcsold le a fényeket
Elvesztjük eszünket ma éjjel
Na mi a helyzet?

Szeretem ha minden túl sok
Hajnali ötkor bekapcsolom a rádiót
Hol a Rock & Roll?

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

Csapódás, csapódás, átkozottul forró
A buli melyik részét nem érted?
Bárcsak kiütnéd magad (már kiütötted magad)
Nem tudok leállni, felforrósodom
Le kéne zárnom ott helyben
Ez mostantól olyan (kibaszottul olyan most)

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

(oh, basszus, üres a poharam, ez szívás)

Szóval ha túl okos vagy ahhoz, hogy menő legyél
És becsaptak mint egy hülyét
Választhatod azt, hogy hagyod az egészet
Mi mindig, mi mindig
Tudunk egyedül bulizni

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad
Nem jössz és jössz és emeled poharad? (rám)
Csak gyere és gyere és emeld poharad (rám)

2010. december 29., szerda

Kagrra - Shizuku

Cseppek

Mint mindig, kinyújtom kezeim a változatlan Hold felé
Feltárul bánataim doboza

Mint mindig, valami múló dologba kapaszkodok
Sötétséggel keveredett levegőt veszek

Ha világosan kérdezel
Miért születnek emberek, csak azért, hogy eltűnjenek

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Mit kívánsz a világ végéről...
Mindenki másokról beszél
Boldogan, mosolyogva
Mintha problémáik megoldhatatlanok lennének

A fagyott kétségbeesésnek
Kell lennie a lángnak melyet az emberek "szerelem"-nek hívtak

A sors ostorát bánat sodorta
Összefonódott kezeinket szétválasztotta
Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Ahogy a Nap feljő és lenyugszik
Örökké sírni fogok

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Bár most őrzöm mosolyod
És aggodalmaid tenyeremben

Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

2010. december 28., kedd

How to Destroy Angels - A Drowning

Egy fulladás

Ez a visszatükröződő akító fény
Mintákat rajzol szemeidbe
Ez a bosszús visszatekintés
Minden elmúló pillanatra
A hullámzó örvény eljött értem
A fényes Nap által őrizve
Nézz meg mindent körülöttünk, jól
Nézz meg mindent amit tettünk
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Van egy aprócska ablak
Sáskaraj lepi be az eget
Talán csak el kéne tűnnöm
Ha képtelen vagyok fejem a dagály fölött tartani
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok,
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam

2010. december 24., péntek

The GazettE - Miseinen

Eszeveszetten kerestem valamit
Normális ha botladozol, csak folytasd utad
Tudom, hogy őrültség, csak megyek tovább megbánás nélkül
Csak magamban tudok megbízni, nem volt szükségem barátokra
Karmaim amiket mindenbe és mindenkibe belevájtam
A kamaszkor szexualitása finom és múlandó
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy egyedül élhessek
Őszintén, én csak féltem az elhagyástól
Tudtam, hogy semmi sem változna ha elrohannék
De képtelen vagyok megváltozni
A magány amivel kérkedtem két szárny volt,
Amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
A magabiztosságot amivel kérkedtem, lázadásnak hívják
Nem volt szabaság, semmi sincs a fényen túl
Kamasz Csavargó Napok
Fulladoztam minden egyes brutális új naptól
Mielőtt tudtam volna, tolakodtam akár a magány
Kemény volt. Hogy őszinte legyek,
Igazából nem akartam egyedül lenni
Mióta mindig megjátsza az erőset valaki elfelejti a másik igaz arcát
Fontos, hogy időnként lazíts és bízz meg másokban
Fájdalom...mikor sírni akarsz nézz fel a hatalmas kék égre
És kiálts hangosan
El akarod felejteni önmagad, így tudnod kell ki is vagy valójában
Apám, anyám és barátaim bátorító hangja
Ösztönöztek, még így is, hogy ily gyenge voltam, fényt adtak nekem
Fiatalságom magánya és fájdalma amivel kérkedtem
Két szárny volt amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
Ha lenne szabadság e tiszta, kék égben
Nem érdekelt volna ha ezek a szárnyak, melyekre büszke voltam leszakadnak
Rohanni kezdtem eszeveszetten az ég felé
Kitártam szárnyaim és repültem, és a pont amiben elbuktam a "szabadság" volt
Egy csodálatos családdal és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, ha újjászületek
Találkozzunk újra...

2010. december 12., vasárnap

D - Kaze ga mekuru peeji

Egy széllapozta oldal

Ha egyszer teljesen összetörnék, nem így folytatnám az életemet
Már teljesen elfelejtettél? Ha ez lehetséges

A szél ellapozza az oldalt, egy fakó kép, a történet folytatódik

A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
Egy megfordított kép vagyok magányosan
Mennyi idő is telt el azóta, hogy újra és újra megírtam neked a levelet és sosem küldtem el?
Várom a választ, de nem számítok rá

Kiesett szeretett verseskötetedből, elfelejtettem visszaadni
A préselt virágok gyönyörűen kivirágoznak, annyi amennyit az idő összegyűjtött

Hiányzol, az útmenti fák, amik mellett épp most elhaladtunk, élénken váltják színüket, susogva

Az úton elhaladunk melletük mikor az új levelek nőnek

Félelem nélkül
A növekvő falevélhalmot hó takarja az évszakban, ami biztosan
Szívem melegét kutatja
Megtalállak, akit szeretek, lángok által körülölelve

Érted? Minden napon, ami mellett elhaladunk
Új virágok bontják szirmaikat
A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
A megfordított kép te vagy

2010. december 11., szombat

Uverworld - D-technolife

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Fogom kezed
Ne add fel az életed

Mindezt elveszítjük majd egy napon?
Meg akarlak védeni téged és mosolyodat, de eltűnnek
Még az engem szólító hang is elhal
A szél ami követett ennyi időn át, eltűnik
Megtalállak

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

A legkülső réteg csak a borító
Azt mondtad, képes volnál egyedül élni az életed
Már fájdalmasak számodra az evilági kedves szavak
Annyira, mert nem szólnak hozzád

Wow, a te kezedet fogom
Wow, vágyódom az egyszerű kedvesség után
Emlékszel?
Az ismert fájdalomtól, képes voltál kedves lenni valakihez
Irányítsd az életed

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

Hogy láthatnám az élet értelmét?
Szertefoszlik, te vagy az egyetlen...

Te, aki elmész, könyörögtél, hogy ne legyen vége
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Most, nemsokára, nem láthatlak többé
Ez jelent mindent
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Ne add fel az életed

Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékszel...a más életedre?
Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékezz...nincs visszaút
De wow, az időn át, egy nap, meg fogjuk érteni
Akár egy elferdült emlék

Kagrra, - Yousai

Pompás fesztivál

Tánc, tánc, kört formálva, tánc, tánc, mindenki!
Tohyra, tohyra, a dobtól és a fuvolától, tohyra, tohyra, mind vezetünk
Tánc, tánc, a tűz körül, tánc, tánc, fogd kezedbe a fáklyát
Tohyra, tohyra, tánc, tánc, tohyra, tohyra, a harang kongása...

Ének, tánc, rácsavarodik az ujjakra, ének, tánc, mint egy táncoló báb
Torere, torere, a fesztivál zenéjétől, torere, torere, mind meghívottak vagyunk
Ének, tánc, a fény és sötétség között, ének, tánc, elmerülünk
Torere, torere, az árnyékból jő, torere, torere, oly furcsa...

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Tánc, tánc, emeljétek fel fejetek, tánc, tánc, ti ördögi lelkek!
Tohyra, tohyra, kongasd meg a harangot, tohyra, tohyra, tánc és taposás
Ének, tánc, ahogy édes bort vedelnek, ének, tánc, a sötétség e győzelméért
Torere, torere, a bolondok, torere, torere, kiáltanak

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Aa...mily megindító...aa...mily szánalmas

2010. november 22., hétfő

Kagrra, - Oni wo awaremu uta

Egy dal ami megszánja az ördögöket

Egy fanyar szag lebeg ki a sötétségből
Visszhangzó lépések, mintha közelebb vonzana, reszketek

A fény még most kiad egy hangot, és én belezuhanok
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlöletet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kicsúsztatom nyelvem, éles sírás, érzem

Ezek a könnyek testemen, egy zavarba ejtő tánc
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlölet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Rábízhatom szánalmam egy ilyen mulandó időre?
Az uralkodó szüntelenül gyötri testem
Neked, neked, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kagrra, - Ibitsu

Izzó láng visszhangzik az éjben
Egy hang körülvesz, figyelmeztet bánatom

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Halvány, áradó, akár egy ölelés
Eltűnik az árnyékokban, lelkek visszhangzanak

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Holtsápadt, az az arc puhán sóhajt egyet

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Betemettek téged a levelek, eltüntetve körvonalaid

Két sors egyesül, és újra összefonódnak

Kagrra, - Arishi hi no bishou

Távoli múltam sebei

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Fény özönlik be és az évszakká válik, valahogyan
Mosolyogva emlékszem hangodra

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

Bámulom a sima Napot, egyszerűen, sóhajtva, azon a napon
Ha visszatérhetnék, mégegyszer, csak hallani akarnám hangod

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Távol attól az időtől, hívsz engem, agy érzek

Ha csak ezek a mulandó emlékek, sosem tűnnének el, még mindig itt sírok

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

2010. november 20., szombat

Kagrra, - Himitsu

Titok

Titokban forgó, változó szavak, a komor függöny mögött
Nedves, sötétségbe hull

A száraz éjszakai égbolt, a végtelen árnyékok, együtt jönnek egyként
Visszhangzó, helytelen

Ah, elbűvölő, ah, mormoló

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik

Ah, hervadt, ah egy rügy

A harmat, cseppek, ah, ragyognak

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik
Mint egy Főnix égek míg betakar a por
Még ha nem is ébredek fel ebből az álomból és a jövőbe kapaszkodom

Kagrra, - Izanai no Jukai

A kísértés erdeje

Nem hallom azon napok hangját, mert csak a fájdalom marad
Mintha körülölelne egy száraz szél, én csak lebegek
A Napsugarak átjárják szemeim, emlékek jelennek meg elmémben
Valahol elfelejtettem a véget, az idő űrjébe temetve

Keresem a szavakat, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Ez az évszak mikor a holt levelek táncolnak, az ég távolabb van mint bármikor
Sóvárgó kézfogások, megyek az erdő felé ahol nincs senki más

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Keresem a szavakat amiket képtelen vagyok kimondani, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Bár visszafordíthatnám az időt, más utat választanék
És sétálok, egyedül az erdő felé

Kagrra, - Meguru

Forgás

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A szívemben lévő fájdalomnak élek

A mulandó világ díszei
Ahogyan gondolataim rohannak
Kedves szavak csak most
Ne állj meg, elmennek a föld legvégéig

Ah, a szél elhal, követve az éjt
Virágzás, mindent és mindent figyelmeztet a fájdalom

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Keresve a lelkiismeretesség végét
Egy örök vándor

Ah, miért idéz elő az idő ilyen érzéseket
Változik, minden és minden egy színtelen végtelenség felé
Ah, a szél elhal, követve az éjt
Mintha minden körülvenne, mintha figyelmeztetne arra, hogy mindent szeressünk

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Kagrra, - Boufura

Féreg

Egy színtelen világban, az árnyék szétterjed
E kéz kinyúl, hogy megérintse
Játszva az ártatlant

Kutató fénysugár, gondolatok keringenek fejem körül
Bár tudom, a valóság elkerülhetetlen
Ez csak hasztalan küszködés

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

Hány féreg volt bőröm alatt?
Kiszáradt torkuk félrebeszél, rázzák csápjaikat
Végtelen magányomban az idő megáll

Rábízom nyakam e durva kötélre
Verdesem szárnyaimmal az ég felé

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

2010. november 13., szombat

Kagrra, - Kamikaze

Isteni szél

Jobb érzés tévedni mint becsapni önmagadat
Azok, a kifinomultságot csak hírből ismerő, páholyaikban nevetgélők
Egy ostoba "Nem a mi bajunk" kifejezéssel arcukon

A földre köpnek az "ez és amaz"-aikkal
Nem tudják megállni, hogy könnyeiket megtévesztő eszközként használják
Köszönöm, de búcsút intek az utolső képmutató lekenyerező szimpátiának
A vér átárad testemen
Túlhalad a szimpla haragon és úgy érzem mintha hánynék

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
Kiálts és öld meg magad, mint egy igazi férfi

Próbáld elhajítani a múltat és hidat építeni a jövőbe
Nem néztél a lábad elé és sárba zuhantál
Most anékül, hogy felfednéd arcodat az emberek számára
Nem számít mit prédikálsz, nem hallják meg

Nem ismerve a jó és rossz dolgokat
Amíg képtelen vagy megérteni az emberek fájdalmát, nem számíthatsz boldogságra
Engedd, hogy véred átáradjon testeden
Hajítsd el az egészet és kérdezd meg a világ embereit "Mit akarsz tenni?"

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És hintsd szét, akár a férfiak

Egy újszölött sírása hangzik fel a pusztulás végén
Feltűnik egy elborzasztó, botladozó démon
Ez egy ingatag, üvöltő isten az istenek között
Vagy csak egy fehér kígyó**

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És légy porrá akár a férfiak

Ha egy nap az idő visszafordul
Mégegyszer visszatérünk a semmihez, üvöltsd harci kiáltásod
Áldozd fel magad a pusztító háborúnak
Röhögve

*A japán zászló. Szó szerint "napkorongot" jelent
**A fehér kígyó legendája: http://en.wikipedia.org/wiki/Madame_White_Snake

2010. november 10., szerda

Girugamesh - Enishi

Mindig befejezetlenül hagyom a dolgokat,
Elrontok mindent amit megérintek,
Mindenki panaszkodik rám, ez feldühít.

Akkor, azon a helyen,
Megvizsgáltam ki is vagyok,
Azt hittem képes lennék megragadni az eget és a csillagokat.

Az a különleges személy ott rejlik mindenki
Szívében, igaz? Ennek az elérhetetlen személynek
Ki kell fejeznek hálámat mielőtt túl késő lenne.

A teher és a felelősségek,
amik az évek alatt felhalmozódtak.
Az elfelejtett szívfájdalmak, most végül
Képes vagyok mindet elviselni.

Tovább reménykedem, tovább sétálok,
A nap felé amikor megragadom az eget és a csillagokat.

A szín hervadhatatlanul, az augusztusi nyárból,
Örökké perzseli szívemet,
Sohasem válnak el.

Anyám csendesen álmaim felé terel.
Szavakba önteni könnyű, de most
Semmit sem mondanak.
Köszönöm, hogy felemeltél engem e napra, képes vagyok
Elmondani neked.

Tovább reménykedem és könyörgök,
Szívembe vésem.
A nyártól, mikor esküt tettünk,
A mai napig mikor valóra váltjuk.

Kagrra, - Bikuni

Bhikkhuni*

Fák ringanak a víz felszínén
A ragyogó Hold ív-alakú
A szél hangja, és még a színek is hallatszanak a sötét éjszakában
Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött

Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött
Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

*ez a szó buddhista apácát jelent. De Isshi furcsa módon nem használta az ennek megfelelő kanjit.

Kagrra, - Jyuso

A temetés ideje

Mindenki igazán szánalomra méltó, tenyerükkel befogják fülüket
És mintha hallnák az elhaló, neheztelő hangot*

A Föld kékbe borul
A mennyek indogóba hanyatlottak
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Egy rohanó civilizáció nem engedelmeskedik szemeinek, még az életben sem
A korlátozó, vakító sötétség felé, tested eltaszítottad

Mindenki igazán szánalomra méltó, üres szemgödrök nyitva a szörnyűségek felé**
És mintha rokonszenveznének a csodálatos katasztrófákkal

Komor, vörös fényben úszó fellegek
Egy ultramarinkék, elmosódó hegygerinc
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
A lángoló tetemek közt kúszva***
Izgő-mozgó férgek gyűrűjében
Én magam, letaszítva, elmerülök a bűnökben

Ismételve újra és újra...

Mindenki igazán szánalomra méltó, oly szorosan kapaszkodnak mantráikba
És mintha az atomok is egy visszataszító vég felé rohannának

Egy isten tintába rejtve
Egy diktátor fehér glóriával
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Üvöltő reménytelenség
Mindezek után, előnyünkre válik átlátszóságunk
Sok, sok alkalommal, Hádész csodász tesz

A ragyogás
Már rég tovatűnt
A lelkek dala melyek ragaszkodtak az önzéshez, akár ez a szív...

*Az eredeti japán szövegben szereplő kanjik miatt, ez a sor leginkább azt próbálja kifejezni, hogy az elménket elérő hanghullámok előbb áthaladnak egy kis víztócsán/tavon.
**Szintén a kanjik miatt ez azt fejezi ki, hogy az embereket csak a szörnyűséges dolgok érdeklik.
***Itt a tetem kanji van a szövegben, de azt énekli, hogy 'hús'.

2010. október 31., vasárnap

KOKIA - The rule of the universe

Az univerzum törvénye

Semmit sem akarok mondani,
És nem fontos, hogy beszéljek,
Úgy mint a természet.
Fontos, hogy itt vagyunk, de nincsenek szavak,
A születés jelentéséről.
Nem létezik, hogy elgondolkodjunk rajta,
Ha van időd, hogy elmélkedj egy ilyen dologról,
Mászd meg a hegyet.
Semmit sem akarok mondani,
És nem fontos, hogy beszéljek,
Úgy mint a természet.
Fontos, hogy itt vagyunk, de nincsenek szavak,
Ez nem szerencsejáték.
Ha teszel egy lépést előre,
Feltétlenül eléred majd a hegy tetejét.
Kapcsolódjunk be az áramlásba, ami az univerzum törvénye.
Csak tovább előre, különben elmulasztod a pillanatot.
Több mint szenvedésed, több mint hogy megkapd a választ,
Hogyan mássz, hogyan sétálj, hogy kapcsolódj be az áramlásba.
Mi, mi közelebb kerülünk.
Semmit sem akarok mondani,
És nem fontos, hogy beszéljek,
Úgy mint a természet.
Fontos, hogy itt vagyunk, de nincsenek szavak.
Közelebb kerülünk a kiúthoz,
Közelebb kerülünk a kiúthoz,
Közelebb...
Az univerzum törvénye

KOKIA - Princess Ehime

Narancssárga mandarin szeletek
Narancssárga mandarin szeletek
Mennyi lenne itt, ha megszámolnád őket? Mikor rájuk nézek, trip trip
(Itt az idő, venni egy fürdőt)
(Itt az idő, venni egy fürdőt)
(Itt az idő, venni egy fürdőt)
Narancssárga mandarin szeletek
Egy narancsszínű pomelo*, rád gondolok...
Narancsszínű álom, narancsszínű álmodozás
Csak álom volt?

*Egy déligyümölcs

A cím: Ehime Shikoku (japán egyik fő szigete) egyik prefektúrája.

KOKIA - Pinku no Zou

Rózsaszín elefánt

Rózsaszín elefánt
Rózsaszín elefánt, paoon paoon
Én egy rózsaszín elefánt vagyok, paoon paoon
Egy reggel arra ébredtem,
Hogy rózsaszín elefánttá változtam.
Hé, miért történt?
A testem könnyebb, mint gondoltam, túl könnyű.
Van erről egy elméletem.
Azt gondolom, hogy majd megyek és köszönök mindenkinek mint elefánt,
Egy masnit kötök vicces farkam köré.
És szerelésem kész is.
Mindenki elcsodálkozik könnyűségemen,
És lépéseim nagyszerűségén.
Most az utcák életre kelnek,
Gyerünk, mindenki járja az elefánt táncot!
Oké, mindenki, mindenki együtt! Oké, mindenki, mindenki együtt!
Könnyebb vagyok mint amilyennek tűnök, ne feledd,
Könnyebb vagyok mint amilyennek tűnök, ne feledd.
Rózsaszín elefánt, paoon paoon
Én egy rózsaszín elefánt vagyok, paoon paoon
"Anyu, ez egy rózsaszín elefánt!"
Könnyebb vagyok mint amilyennek tűnök, ne feledd,
Könnyebb vagyok mint amilyennek tűnök, ne feledd.
Rózsaszín elefánt, Rózsaszín elefánt, Rózsaszín elefánt, Rózsaszín elefánt

KOKIA - Ningen tte sonna mono ne

Ilyenek az emberek

A számodra tökéletessé akarsz válni?
Valószínűleg csak utánoztál valakit, igaz?
A szárnyalás bármilyen módja megfelel, igaz?
Megvan a bátorság a fontos dolgok elhagyásához, igaz?
Olyasmiket mondunk, mint "Ez most nem jó", de
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Élünk és létezünk és a mindennapi örömök
Boldoggá tesznek minket.
Hiszünk és próbálkozunk,
És ezt tesszük mindig.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Nagyon eltökélt vagy, mert belefáradtál, igaz?
Ezen talán meglepődsz, de senki sem bánja.
Azt gondolod eltávolodtál egyedül,
Mert nem akartál senkit bajba sodorni?
Az emberek...
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Ha megoszthatod a boldog időket valakivel,
Akkor soha sem leszel magányos, még a nehéz időkben sem.
Ez a megosztás öröme.
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Mind meztelenek vagyunk,
És melegségre vágyunk.
Minden gyengeségünk és bánatunk közepette
És próbálunk tovább haladni előre valahogy.

KOKIA - Hana

Virág

Bár még oly kicsi vagy, Meg se tudnám mondani mennyi mindenre tanítottál meg.
Almelia, a sziklák felszínén nőve, felmelegíted szívemet.
Semmiség, hogy megvédelek e szeles Földön.
De valószínűleg mindig virágzol az utazók szívében.
Senkinek sem tudsz semmilyen kellemetlenséget okozni, virágozni fogsz szívemben.
Valószínűleg körbeutazod a világot emlékeimmel.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Tovább haladok, de van számodra hely szabad szívemben.
Egy hely ahol nincsenek szavak, nem létezik az idő fogalma, még csak formák sem léteznek.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.

Miyavi - Gravity

Gravitáció

A szürkés ég a fák sóhaja
Ez a sáros, fekete eső a Föld könnye

A szájat eltömíti a beton
Az orr, szintén, lehull az érdekektől
Ez még mindig ok az életre?
Ez még mindig óvni való érték?

Számunkra, egy kis bolygó kis lényeinek
Már túl késő imádkozni
Mindent elnyelt
Egy torz születés magyarázat nélkül

Hamarosan eltörök

Engedj ki

Egymás rövid lábait húzkodva
Egymást hibáztatjuk
Hová tűnt az álom, amit körbeöleltünk?
Mivé torzult el?

Az önzés önzést szül
És mást is önzésre buzdít
Ha azt gondolom én önmagam vagyok
Ebben a rohadt láncreakcióban

Betegnek érzem magam

Ő csak sír, sír, sír...

KOKIA - Ashioto

Lábnyomok

Ezekben az elnyűtt cipőkben,
Ahogy az évszakok változnak,
Határozottan indulok minden felé.
Most hogy vissza tértem e távolságból, megállok.
Letaposott sarkaim nyoma,
Mindig emlékeket hoz vissza.
Magányos lábnyomaim kört alkotnak.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.
Átszelem az aszfaltatot,
És sétálok egy kicsit a talajon.
Érzem az út durvaságát és tovább haladok.
Kitaposok egy utat amerre senki sem járt korábban.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.
Még ha le is rúgom cipőimet, szívem ugyanolyan marad,
Nem felejtek, nem változom.
Lábnyomaim körbe veszik az utat a holnap felé.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.

KOKIA - Tomoni

(Együtt)

Az eső szüntelenül hull,
E fagyott Földön.
Szívem darabokra szakad,
E hegyfokon.
Megosztottál velem
Egy darabot a tenger erejéből,
És az ég végtelen távolságából.
Egy magányos fénysugár
Ragyog át a felhők közül.
Ha kinyújtom kezeim,
Áramlani fog felőlük.
Örökké bámulom az eget,
Ezért hallhatom hangját, ha közelít.
Hallgasd a Föld hangját,
A hömpölygő hullámokat és a dühös eget.
E Földön születtünk,
Ezt a vizet ittuk.
Nem felejtem
A talaj illatát.
A hegyek,
És az erdők,
Hová tűntek?
Az áramlás időt vesz igénybe,
Hogy végül egy úttá váljon.
Emlékezz,
Az emberekre akik ültettek valamit e hatalmas Földbe.
És együtt éltünk,
Szívünk egy ritmusra ver.
Minden eltávolodott tőlünk,
E fekete fehér és szürke világban.
Még az a kis zöld is,
A színek hirtelen eltűntek.
Semmi sem maradt,
Amíg még emlékszünk milyen is a zöld szín,
Hozzuk vissza együtt, hozzuk vissza együtt.
A természet mondta nekünk, hogy egy kicsit tovább fogunk várakozni.

2010. október 22., péntek

MUCC - Kataribe no Uta

(A mesemondó dala)

Most eléneklem egy ember dalát,
Aki átadta magát a kapzsiságnak és lessülyedt egy disznó szintjére.
A körforgásban míg valami gyrapodik, valami elvész.
Az eredmény feledésbe merül még akkor is, ha a határtalan kapzsiság kívánta.
Kétségkívül büszkén sétálgatni, hivalkodás a duzzadó hassal.
Egy nap volt egy álmom de már félredobtam.
Igaz emlékeim.
A szemét túlcsordul kezeimben, körülnéztem, elszántan keresve.
Azon a napon szerelembe estem, távoli emlékek.
Hol hagytam azt az arcot, azt a hangot, azt a melegséget?
Cipelve ezt a szemetet, az igazság,
Amire igazán vágytam létezik itt?
Mindent megkaptam? Mindent elvesztettem?
Kíváncsi vagyok, melyik az?
Azon a napon szerelmesek voltunk, most csak egy öreg emlék.
Mosolyod, könnyáztatta arcod feltűnik elmémben, majd szertefoszlik.
Egy ember dala aki átadta magát a kapzsiságnak,
Ez egy vicces mese, nem?
Az én dalom, aki lesüllyedt egy disznó szintjére, gyerünk, nevess.

The GazettE - Calm Envy

(Nyugodt irigység)

Olyan mintha elmerülnék a hulló eső hangjában.
Ez az ígéret kinek az álma, kinek szól ez az álom?
Mindannyiótokat látni akarlak. Mindannyiótokat szeretni akarlak.
Ez a módja, nem?
Mikor kezeink egymásba fonódnak,
Itt van ez az ismeretlen illat, ami a szemben lévő felől árad.
Bár képes vagyok normálisan lélegezni, végül szétporladok.
Bárcsak képes volnál jobban szeretni csupán azoknál a szavaknál,
Csak benned tudnék hinni, ahogy előttem állsz.
A hirtelen megmutatkozó múltban, az idő amit megérinthetnénk,
Nem töltheti be a törékeny ürességet, azokon a könnyeken úszva.
Bár én nyugalmat találtam e békében,
Te, aki mögöttem állsz, kitörsz bensőmből.
Mindannyiótokat látni akarlak. Mindannyiótokat szeretni akarlak.
A válasz egy mosolyba fullad.
Nem szereted a mindennapos sötétséget, mikor elveszett.
Cipeljük azokat a láncokat amiket nem hagytam eltűnni.
Annak ellenére, hogy rádzúdítom e szavakat, bárcsak képes lennél szeretni.
Csak benned tudnék hinni, ahogy előttem állsz.
A hirtelen megmutatkozott múlt, minden érintésed fáj.
Szeretni akarlak a bennem tátongó űrrel.
Mert nem fogom hagyni, hogy lásd ahogy letörlöm könnyeim.
Nincs min nevetni előttem.
Ezek nem mi vagyunk, elrejtve a jelentést (viszlát).
Hogyan kívánhatnám, hogy együtt sírjunk (búcsú).
Többet, mint csupán visszagondolni rá, azt akarom, hogy elfelejtsd.
És vigyél engem erre az üres helyre.
Ne kergesd azokat a múló napokat.
Ne hagyj el többet, csak amit már elhagytál.
(Legalább...)
Megőrzöm e búcsút, ahogy álomba merülök.
És a gyenge melegség tovatűnik, akár a dohány.
A nap ami nem tér vissza, a személy, akit szerettem.

The GazettE - Ito

(Fonál)

Kapcsolatunk kezdetétől fogva,
Olyan mintha másfél éve vált volna ilyenné...
Megvannak a magunk vitái, és szóba került már a szakítás.
Az idő amit együtt töltünk
Lassan
Fokozatosan
Csökken.
Tiszteletünk egymás felé
Megváltozott.
Az egyetlen aki őrizte ragyogó mosolyod
Én voltam.
Próbáltam felejteni.
Érzéseim irántad
Valahogy úgy tűnik végül
Felismertem őket.
Sok időbe telt, nem igaz?
Mindig egyedül voltál
Sírtál, nem igaz?
Sajnálom.
Minden amit mutattam csak magányos gondolatok voltak.
Június 8, egy makulátlan nap
Ma van a szülinapod.
Volt egy aprócska torta
És te, mint egy gyerek örvendeztél.
Minden
Telve volt
Telve volt
Telve volt boldogsággal.
Nem számít hány év
Örökké így fogok emlékezni.
Az egyetlen aki lerombolta mosolyod
Én voltam.
Meg akartalak érteni
Jobban mint ahogy bárki képes lett volna rá.
A tengerparton ahol sétáltunk
Most csak egy ember lábnyomai vannak.
A szív ami csak előttük zárult be
Akkor amikor láthatatlan, messze van.
Amire én emlékszem
Semmi más, csak a jó dolgok.
Mikor ezekre gondolok, boldog vagyok.
Bár minden és minden más nehézkes volt
Találkoztam veled.
Ezért, igazán boldog vagyok.
Vissza akarok térni arra a nyárra, mikor veled, akit elvesztettem, együtt voltam...
Vissza akarok térni arra a nyárra, mikor veled, akit elvesztettem, együtt voltam...

2010. október 21., csütörtök

The Gazette - Crucify Sorrow

(Kínzó bánat)

Te vagy a bőrét levedlő megtört rovar,
Mivel fejed letört, megfulladsz.

Megkötözött szíved legmélyéről,
Megtartod házikedvenced, míg meg nem hal.
"Ez az érzés olyan akár egy lebegő álom"
Ez több mint képzelt fájdalom,
A valóság magánya elviselhetetlen.
"Akkor hamuként fogom végezni?"
Ezek a szomorú szavak a te szádból származnak,
Teljesen betakarnak.

Mi késztetett arra, hogy a látott képeket akard megmutatni utolsó pillanatodban?
"Egy szárny nélküli, zuhanó lepke képe"
A nyomasztó sötétség árnyakéi nem érintettek,
Nem értem miért merül feledésbe a szenvedés.
Te, aki e reszkető testbe szorultál, te vagy születésem napjának szele,
"Legalább" emlékszem melegségedre.
De a dolgok amik terhemre voltak nem tűnnek el,
Újra tudok nevetni "egy napon",
Keresem valahol.

Oly vágyódó énem...
A magány legmélyén megbénult láb,
"Egy kép amely tovább rohad"
A nyomasztó fordított árnyék soha többé nem tűnik el,
Te porrá leszel ezért fájdalmam nem rohaszt.

Szeretett helyek amelyek nem hazudnak a napon,
A hangyák amik a Földön nyüzsögnek összegyűlnek, hogy egyenek,
Utánoztam féltékenységed irigységgel.
A szánalom megfesti árnyékod.

2010. október 6., szerda

KOKIA - Tenshi

(Angyalok)

Leszálló angyalokra ébredtem,
Ha elvesztenék szárnyaikat milyenek lennének?
Még ha rejtve vannak előtted, akkor is hallhatod szívdobogásukat,
Ami szerelembe ejti az embereket.
Elvesztettem ami bántotta szívem,
Ez szerelmünk tesztje.
Érzések amiket képtelen vagyok szavakba önteni követik orcádat.
Ma csak hozzád akarok simulni és kitalálni kik ők.
Ez a megformált világ oly múlandó.
Elvesztetted az igazság meglátásának képességét.
De én hinni akarok és választani.
Angyalok jelei hullanak ránk.
Mi pótolhatatlan? Én tudom mi az.
De az érzések amiket képtelen vagyok szavakba önteni követik orcádat.
Ma csak hozzád akarok simulni és kitalálni kik ők.
Érzések amiket képtelen vagyok szavakba önteni követik orcádat.
Ma csak hozzád akarok simulni és kitalálni kik ők.
Érzések amiket képtelen vagyok szavakba önteni követik orcádat.
Mi pótolhatatlan? Én tudom mi az.
De az érzések amiket képtelen vagyok szavakba önteni követik orcádat.
Leszálló angyalokra ébredtem,
Ezt a Földet választották.
Pusztán a jövőnk kedvéért.

KOKIA - Arigatou

(Köszönöm)

Mindenki elveszít valamit, mielőtt felfogná.
Én hirtelen felfogtam, hogy elmentél,
Csupán emlékeket hátrahagyva.
Boldogság közepette, elvesztettük szavainkat,
Mint a babák,
Mint a kóbor macskák az utcasarkokon.
Egy halk sikolyt hallok.
Ha még egyszer láthatnálak,
Csak egy dolgot mondanék: köszönöm, köszönöm.
Még ha néha bántottál is,
Tovább akarlak érezni.
Legalább megvannak az emlékeim, hogy megnyugtassanak.
Mindig arra végyom, hogy itt legyél.
Ha még egyszer láthatnálak.
Csak egy dolgot mondanék: köszönöm, köszönöm.
Ha még egyszer láthatnálak.
Csak egy dolgot mondanék.
Ha még egyszer láthatnálak.
Csak egy dolgot mondanék: köszönöm, köszönöm.
Még ha néha bántottál is,
Tovább akarlak érezni.

LM.C - Sentimental Piggy Romance

Hello - Elő a térképpel, hisz az idő csodás. Jóreggelt, pitypang!
Mily hosszan - Bámultam keresztül a mezőn nem törődve az idővel, mikor megláttam őt.
Hey ho! (ho!) Egy olyan szégyenlős lánynak mint én, nem maradt más mint a távolról csodálás.
Mondd ho! (ho!) Ha csak szívemben kiáltok, nem fog megfordulni.
Hátulról nézve, ahogy sétál, ahogy rázza a sörényét,
Még most is, szívem lángba borul.
Oh...
Ez a szerelem valószínűleg nem teljesülhet be. Még csak a közelébe se tudok kerülni.
Mert ilyen duci lányként amilyen vagyok, megenne engem.
Tudom...Olyan büszkének tűnik sörényével, és ordításával ami áthalad a dzsungelen.
Miért nem...Miért találkoztunk egyáltalán mi ketten?
Még akkor is ha ennyire mások vagyunk.
Körülöttem mindenki ellenzi, azt mondják 'nem kéne'.
De, szemeimmel, nem látok többé semmi mást.
Ah...
E szerelem sosem ér véget. Nem érdekel ha ez egy szerelem mely sosem teljesülhet be.
Ha nincs baja a duci lánnyal aki vagyok,
Nem érdekel ha felfal.
Aaaaaaaaaaaaah&#˘!$ߣ¤Đđ@!?!!!!! Észrevett.
Felém rohan...de nem! Nem! Nem! Én nem vagyok képes erre.
Szerelmem "A malacok talán repülhetnek" Gyorsan el kell rohannom.
Mert mingyárt felfal.
("A malacok talán repülhetnek!")

Girugamesh - Shizumu Kako

(Süllyedő múlt)

Hazudnék ha azt mondanám semmit sem bántam meg.
Lassan megöltem szívem mialatt találkoztam veled...
Gyűlöltem magam, azt gondoltam ronda vagyok.
De csak te voltál túl kedves...
Felébredtem, átadtam magam a magánynak.
Még keserűség és irigység övezi a múltat.
És most megtanultam...hogyan blöfföljek egy kicsit.
De most már túl késő,
Mikor megfordulok,
Te nem vagy itt többé...
Tovább...
Kiszabadulok a szorító kötelekből
Tovább...
Gyerünk...
Még nem tudom mit fogok elhagyni,
És mit fogok elhajítani,
De ezt a szerelmet örökké szívemben őrzöm.
Találkozni veled és látni téged,
Úgy érzem ez magával ragad...
Mit jelent igazából bántani egymást?
Kutatva valami után, indulva valami felé,
Kezeimben...

Girugamesh - Kowareteiku Sekai

(Omladozó világ)

Mert fehér, azt mondta fehér akar lenni.
Mert fehér, valami összekeveredhetett benne.
A kis edényben levő víz megtisztult,
A színek lassan beleolvadtak.
Végül is az emberek mocskosak.
Az emberek bemocskolják egymást,
És e bolygót melyen mindannyian élünk.
Megfojtják önmagukat.
Hogyan tudnád leírni azt a kort,
Mikor a fák hidegen felnéznek a föléjük tornyosuló épületekre?
A Földet véres kezek érintik,
Kedvesség nélkül, és a virágok elhervasztva.
És e szívtelen kéz által,
A bűntelen holnap szörnyethalt.
Végül is az emberek mocskosak.
Az emberek bemocskolják egymást,
És e bolygót melyen mindannyian élünk,
Ezt az omladozó világot.
E civilizációban miféle életet tudsz elképzelni; ez az amire vágytunk?
Ebben az önző egoista harcban,
Nem vércseppek hullottak, hanem a bolygó könnyei.
A Föld, évmilliárdokkal ezelőtt született,
De az időnek az a kis része mikor léteztünk csak pár pillanat volt.
Képtelenné váltunk tetteink következményeinek visszafordítására.
Jóvátehetetlen a létünk.
De én ismertem romlatlan szerelmet.
Bár a vég közel van, te, aki képes vagy szeretni rendben leszel.

2010. szeptember 30., csütörtök

The GazettE - Best Friends

(Legjobb barátok)

Akár egy gyerek, álmodoztam a jövőről
Ez még mostanra sem maradt el, de bizakodóan tekintek előre
Ezért, ahogy felnőttem, elfojtottam könnyeim amíg az idő múlásával megkopott szülőföldem néztem
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal
A meredek út amit végig kell járnod fényes lesz, de tövisekkel teli
Jó vagy rossz, a kezdettől a célig, mindenképpen végig fogod csinálni, szóval váltsd valóra az álmaid
Azoknak akik figyelnek rád, azoknak akiket szeretsz és magadnak
Turbózd fel érzékeid egy szuper magas szintre, és járd ma a saját utad
Rohanni kezdtem afelé a nagy álom felé
Mert a jóbarátaim velem voltak, kihoztam magamból a legjobbat
Még ha egy magas fal állja is utunkat, nem állunk meg
Leromboljuk és folytatjuk utunkat álmaink felé
Élj jól, fiatalember
Nem vagy egyedül, úgyhogy szedd össze a bátorságod
Gyerünk előre, az ezen túl lévő jóhoz
Nevetni és ragyogni fogsz barátaiddal

2010. szeptember 25., szombat

Girugamesh - Rei (Zero)

(Nulla)

Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
A könnyek árkot vájnak
Érzelmekkel telve
Miért nem vettem korábban észre? Olyan kis semmiség...
A sötétség közepén, a szemek lecsukódnak
és az éj halkan leszáll
Álom - most - olyannak kéne lennie - összekulcsolt ujjaink töröttek
A múlt elrejtőzött elmémben
Ne feledd a remegő hangot
A szüntelen álom folytatódik
Ne gyere vissza...eltűnés és megtört csönd
Ne menj el, ne hagyj el
Halhatatlan lényed tovább él
Ne hagyj el...mindig ez van
Miért...miért hagytál egyedül?
Oly hosszú...oly hosszú idő múlva visszatérsz majd?
A nyíló "virág" porba hull
Ez olyan...egy nap látjuk majd egymást újra?

2010. szeptember 23., csütörtök

Deluhi - G.A.L.D

Ha azt kérnéd neked adnám testem minden porcikáját
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, a napok amiket együtt töltöttünk és minden más is
Ha eltűnnek majd, miért szorongatom e kezeket?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D
Ha azt kérnéd neked adnám jövőm minden pillanatát
Mondd, hol vagy?
Még keresem kezeid
Mert eltűnnek majd, és érzéseim elárasztanak mint most
Ha eltűnnek majd, miért ragaszkodik szívem az élethez?
Sírok...(Emlékedért)
Mert többé nem lehetek veled
És sírok...(végzetedért)
Kiáltok reménytelen fájdalmamban
G.A.L.D

A címről: A G.A.L.D a Go Ahead Love Deluhi rövidítése, ami kb annyit tesz: Csak előre és szeresd a Deluhi-t...:)

2010. szeptember 22., szerda

Deluhi - Flow Snow

(Hózápor)

Szellemedet jégbe zártad
Egyedül sírsz, semmit sem tehetek
Lezuhan
Lehull
Akár a csendes hó
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
Azt mondod: senki sem ért meg engem és szívem megfagyott
Lezuhan
Lehull
Lefagy
Lecsöpög
Meg akarlak menteni
(Fagy, Szellem, Zene)
(Az felhalmozódó, felhalmozódó érzések szentimentális látványként zuhannak
fehéren, fehéren bánatot visszhangozva)
Senki sem hallja kiáltásod a hideg szélben
Hózápor
Ha kívánságaim valóra válhatnának
A rád hulló hóvá szeretnék válni
Hózápor
Mert akkor megnedvesíthetném azokat a könnyáztatta orcákat
Hózápor
Az évszak elmúlik
És ahogyan az emberek elfelejtik a havas tájat
Hózápor
Egy nap a te bánatod is fölolvad majd
Az élet ideje
Mikor lassan eltűnök, csendben teszem majd
Eggyé válok a Földdel egy hang nélkül,
Kérlek érezd, hogy van valaki aki gondol rád,
Kérlek szeresd e bánatot is,
Így képes leszel majd elképzelni új napokat
Mielőtt időm eljőne
Meg fogod találni a hózáport

2010. szeptember 20., hétfő

D'espairsRay - Going on!

(Folytasd!)

Azt mondtad, folytatod az álmodást
De a szabályok csapdájába estél
Nem látom mire vársz
Nem találom amit keresel
Valaki unalmas szitkozódása
Valaki aranyszabályai
Azt hiszed boldog lehetsz a hazugságokkal?
Csak haggy szabadon kitörni e világból
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Folytasd!
Az esti TV show-ban
A törvényellenes idő csak most ébredt fel
De te még mindig a törvényekkel teli világban maradsz
Mint egy felhúzott baba!
Valaki bölcs szavai
Valaki engedelmes bábjai
Azt gondolod te vagy az egyetlen aki igaz?
Kiráz a hideg attól ahogy beszélsz
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni
Telses szívemmel
Hiszek magamban
Nem félek, tovább imádkozom
Lerombolom a falat
Csak rohanok előre
Az sem érdekel ha itt a világ vége
Folytasd az unalom elűzését, törött törések
Igen! Folytasd csak, folytasd!
A világ messzi részére
Ahol még senki sem járt
"Folytasd! Folytasd!"
Húzz el!
Te anyaszomorító! Kibaszottul fáradt vagyok!
Nem akarok egy átkozott rabszolga lenni, mint amilyen te vagy
Szabadon fogok élni

2010. szeptember 12., vasárnap

Kagrra, - Utakata

(Múlandó)

Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Az idő lassan telik,
És átgondolok mindent ami oly régen történt.
A csillagok amiket aznap láttunk,
Mi tudna fényesebben ragyogni?
Egy örökkévalóságnak érezzük majd.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Könnyáztatta arcod profiljára gondolok majd.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Találkozásaink és elválásaink,
Hányszor fogunk még visszatérni ezekhez?
Azon napok egyikén,
Végleg bele fogunk fulladni könnyeink tengerébe.
Mellkasomban, minden túlcsordul, veled együtt.
Kívánságaim rád zúdulnak,
A hit körforgásának végén.
Egy napon, ha útjaink újra keresztezik egymást,
Énekelni fogok az érzésekről amikben hiszek.
Körbeölelő, múló, zuhanó érzések,
Mint a csodásan, teljesen kinyíló virágok:
Bár gyakran visszatérnek ahogy az évszakok változnak,
Hallanod kéne hangom.
Ha hátamból szárnyak nőnének,
Követnélek utazásaid elején.
Csatlakozni akarok a félbeszakadt emlékek fonalához,
És szorosan magamhoz ölelni téged.
Kívánságaim rád zúdulnak,
Gyengéden elűzik a bánatot...

Kagrra, - Shigatsu Tsuitachi

(Április elseje)

A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, látni akarlak még egyszer
Óriási embertömeg áll sorban, valamit eltaposnak és előre tolakszanak
Álmok és remények elfelejtődnek a zűrzavar közepette, valaki mosolygós arca, aki mindig mellettem állt
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled még egyszer
Mióta az évszak oly sok időt kísért, mennyire tudtál felnőni?
Tükörképem akinek el kellett volna érnie a szabadságot, oly sokat imádkoztam azért, hogy elfordítsák tekintetüket
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer
Az emberek szomorú teremtmények, bár örömünket mutatjuk a világnak, félredobjuk az igazán fontos emlékeinket és hulló könnyeinket
A tavasz jő és a nyár továbbhalad, a nap lenyugszik, megérkezik az ősz és beharangozza a telet,
A Nap feljő, a továbbiak és eddigiek nem változnak, mert képesek vagyunk mosolyogni,
Akárhol és akármikor
Haggy reszketni a szélben a fényben úszva, elpirulsz egy meleg lehelettől,
A fenségesen virágzó cseresznyefák alatt, találkozni akarok veled mégegyszer

2010. szeptember 11., szombat

Kagrra, - Irodori no sanka

(Színekkel teli himnusz)

Végtelen utak felé, sóhajtok és szégyenkezve lenézek
Többé nincs visszaút, egy hang beszél valahol meggyilkolt énem nélkül
Próbálom meggyógyítani a nyíló hasadékokat melyek formálódnak, visszafojtom könnyeim
Bár már késő meggyógyítani magam, arcom az ég felé emelem
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember időben megiismeri az igazságot
A dolgok amiket fontosnak érzett a múltban, többé nem a legfontosabbak
És ott, a távoli fény világít...
A bánat könnyei mindig időben hullnak
A szabadság így hív a zászló alá, és a köz elvárásai újra ismétlődnek
Fekete-fehérben, vörösben és bronzban, néha egy hajtás is születik
Bár most keresem az imádkozó hangot, ugyanaz vagyok aki voltam
A lapis lazuli* színében, az ég csillámlik
A végtelen táj virágba borul, és az ima elfogadtatott
Az ember mindig utazik a szeles költőiségen
Hogy találkozzon a szavakkal elárasztott úttal
És ott, egy fény szeretettel ölel
A föld feletti ígért élet, mikor elpusztul, térjünk vissza ide
A fény a alagút végén pislákol, szorosan tartasz engem és hitetlenül nevetsz
Az ember aki senkit sem szeret az elszigeteltség közepette
Hozzáfog a semmihez, ahogyan egy bogaras utazó tenné
Bár néha felismeri, azt hiszem
És szenvedélyesen, az ember hangosan üvölt, de ez az út fontos
Mert tudom, az örökkévalóság fénye van, akit vakká tesz
...várni fogok

* egy kék ásvány

Kagrra, - Haru Urara

(Gyönyörű tavasz)

Ragyog a gyönyörű tavaszi fény, egy ködtől mentes ösvényen
A téli fehér lehelet, és egy gyengéd sóhajban lebegő pihe
Az áradó ragyogás, megmarad e pillanatban
A felhők felé fordulok, és olyan mintha elmerülnék e csengő hangban
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
Végigpillantok a távolságon, sóhajtok
Felnézek az égre, e kezet a fejem fölé emelem
A fény leragyog a gyönyörű tavaszra, és a virágok szivárványszínben pompáznak
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
A ködtől mentes ösvényre
De még az ismeretlen sötétség végéig, lefesti ábrándjaid
Bágyadtan remegek, csak átölelem a reményt
Türelmetlenül várom e gyönyörű tavaszt, a leragyogó fénnyel, és a szivárványszínben pompázó virágokkal
A harmatba öltözött Föld hálát ad a zöld életnek
Visszapillantok az elmúlt napokra, és teszek egy sétát oda ahol te vagy,
Oh, szél repíts el oda, és dalom vidámra fordul
Oh, szél repíts el oda, a gyönyörű tavaszhoz

2010. szeptember 10., péntek

D'espairsRay - Crossed Arrows

(Kereszteződő nyilak)

Kereszteződő nyilak
A hullámok elnyelnek
Kereszteződő nyilak
Sötéten elsüllyedek akár egy aprócska hajó
"Átragyog még valaha fény a könnyeken?"
Egy bánattal teli kiáltás ami nem ér el...
Színek amik képtelenek fedni egymást, a megszámlálhatatlan hibák rémálma
Kereszteződő nyilak
Túllépő történelem
Kereszteződő nyilak
Bánattal teli idők teljesen elfelejtődtek
"Folyik majd bolond vér számtalszor?"
Jóval azelőtt, hogy ez eljönne, a végén...
Egy kívánságegyedüli szirma...érzéseim számodra az örvénylő virágokban
Tiszta és világos...
Az álmok álma...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amiket szeretnek?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Még egyszer...
Miért háborúznak az emberek? Hogy megmentség a dolgokat amik után vágyakoztok?
Mikor fog ez az egész befejeződni? Vér fog folyni...
Az ígéret földje lángokban emelkedik fel...
Az élet elfolyik és fogadalmak ezrei foszlottak semmivé az egeteken,
Elröppenő szerelem...kimerül
Elröppenő szerelem...szerelem ami elenyészett a szélben

D'espairsRay - Dope

(Drog)

Hétfő a templom végtelen harangozása
Átlő a fejen a szentek paradicsomában
Kedd a Nap feketére színeződik
Lásd, szemeid előtt egy gonosz világ természetes drog
Szerda elvesztettem eszem, táncolok és énekelek karizmatikusan egy elnyűtt vörös öltönyben
Csütörtök lelkem tüze árad a hangszórókból,
Egy szerelmesdalt játszva, azt gondoltam ez az ahol lennem kell, belefulladva...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az ürességbe, felületes mélységek elme csapda!!
Egy démoni keringőben 1 2 3 míg el nem romlok visszaszámlálás! visszaszámlálás!
Felemelkedve a Hold-hoz 1 2 3 Gyerünk, süllyedj le!
Péntek keresztül jöttem rajtad. Ez volt Isten megmentő kegyelme?
Szombat Lehunyom szemeim a hit bukdácsoló dobókockája
Vasárnap a gyönyör elbűvölő harmóniája
A fekete tömeg eloszlik természetes drog
Mérlegeltem megkomolyodott érzéseim a fájdalom nehézségével szemben
A világ amit veled láttam sok színben játszhat,
Megtapasztaltam milyen szeretni, szívből vágyódni valahová
A szenvedés határainál megjelentél az elmémben és én elismételtem bánatom álljálljállj...
Elfojtva a dermedt fájdalmat, a túlcsorduló érzelmek, elfordítják szemeim a valóságtól
Én már mindent feladtam, egyedül, fejest ugorva az üres, felületes valóságba kettős halál

D'espairsRay - Medicine

(Gyógyszer)

Vírus kúszik szemeid körül,
Fertőzötté váló elméd egy mély tenger,
A láncot kielégíthetetlen érzelmek feszítették ki,
Bele akarok merülni afrodiziákumodba*
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Érzem a kiégést!
Vírus egy vadállat szabadsága,
A vágy spiráljának génjei,
Megnyerő agymosás és egy elkorcsosult elme,
Bele merültem a tiltott gyümölcsbe
Te vagy az én ellenszerem...
Irányíthatatlan! Pusztulás...Omladozó idealizált énkép
Te vagy az én ellenszerem...
Egy lepke táncol pupilláimban, gyönyörű hang csendül arról,
Hogy megdöntöd önkontrollomat
Érzem a kiégést!
Utazni fogok rajta!
Te vagy az én utazóm!
Utazni fogok rajta!
Vívd meg a harcod!
Te vagy az én ellenszerem...
Káosz elmélet! Őrület...tombolnak a neuronok
Te vagy az én ellenszerem...
Egy ébredő szörny, visszaszámlálás az ok eltűnéséig és darabokra hullásáig
Te vagy az én ellenszerem...
Te vagy az én ellenszerem...
Érzem a kiégést!

2010. augusztus 30., hétfő

Girugamesh - Domino

(Dominó)

Még ha nem is lélegzünk és fájdalmat érzünk
Senki sem járja ugyanazt az utat
Ez a lusta mindennapi élet
Létünk visszatükröződése az ahol vagyunk?
Mindig rohanásban
Az idő nyomása alatt, elveszítjük önmagunkat
Mióta? Mikor ráébredtem
Képtelen vagyok többé ártatlanul mosolyogni
Az esőben, elrejtem könnyeim
Kimerült arcod
Nincs válasz, de van valami hiba?
Mindenki kóborol, próbál rálelni önmagára
Addig a napig míg képes vagy büszkén élni
Addig a napig míg képes vagy megmutatni mosolyod
Énekelni fogok
Üldözd a holnapot
Felnézek az égre, a Nap emelkedik
Fürdök a vakító fényben
Elfutok anélkül, hogy visszanéznék
Higgy abban amit nem láthatsz
Mert nem vagy egyedül

D'espairsRay - Tsuki no Kioku

(A Hold emléke)

Karjaimba zárom törekvő álmaim végig amíg óvatosan alszom...
...Valaki szavaira ébredek, a sors fintora
Ne állíts meg. Mert azzal megfojtasz...
Jézus, kérlek bocsáss meg nekem a bűnökért...-amiket majd elkövetek-
Játszom a hangszeremen, érted kiáltok mint a mindenhol elterülő sötét ég
Egymásba fonódott ujjak játszák körül a dallamot ami darabokra olvadt szét amíg újra fel nem csendül
"mondj nekem romlott szavakat, mélyen a testembe"
Ne állíts meg. Mert azzal megfojtasz...
Jézus, kérlek bocsáss meg nekem a bűnökért
Tiszavirág életű hervadó gondolatok nyitják fel szemeid eképen, miféle álmokat álmodsz?
Erőszakossá válva a spirál által csak a hazugság mely ragaszkodik hozzád még mindig feltölt téged
Bár eltömítődtem a magánnyal kilopódzom, amíg újra szabad nem lehetek
Akárhol is legyek, folytatom a fulladásért való könyörgést még ha nem is válik valóra, még keresem
"mondj nekem romlott szavakat, mindannyiótokért...

D'espairsRay - Reddish

(Vöröses)

A sápadó éj fényében a fekete gyertyatartó elsötétül
Az elbájolás és csábítás éjjele
Kezdődjön ma este...
Véres Hold rossz álmokat hív...
Fejemben...képzelődés...
Véres Hold rossz álmokat hív...
Ragyogó énem másik oldala...
Elnézően, nyakad arra teremtetett, hogy élénkké váljon,
A víz egyhangú óceánja izzó vörössel szennyeződött
Véres Hold rossz álmokat hív...
Fejemben...képzelődés...
Véres Hold rossz álmokat hív...
Ragyogó énem másik oldala...
E végtelen tisztaság miatt
Neked mélyen...elnézően...közelít az összeomlás...közeli tánc...
Együtt bárhová eljuthatunk
E szerelemmel teli bujasággal...tánccal...
Előidézem, hogy érezd ezt...bolond testek úsznak a sötétségben amíg el nem mosom
Nélküled nem tudok repülni...Fulladozó elme sötét ölelésedben
Suttogó hangod gyengéden simogatja hallásom
Az illatos bujaság közepette elragadóan elolvad
Véres Hold rossz álmokat hív...
Fejemben...képzelődés...
Véres Hold rossz álmokat hív...
Ragyogó énem másik oldala...
Most, egy végtelen álom közepette a tengerben mélyen...múlandóan...vízbe fúlok...közeli tánc...
Te még mindig egy ártatlan fiatal lány vagy a szerelem utáni sóvárgás illúziójával...tánccal...
Bassz értem...érezz értem...adj nekem...bízd rám a tested...
Szívesen cipelem majd keresztedet...
Gyűlöleted és hagyd átáramolni belém...
Szívesen cipelem majd keresztedet...
Gyűlöleted és hagyd átáramolni belém...
Most kitárom szárnyaim...a fekete Vénusz kínyújt egy kezet
Mint akkor, én vagyok az egyetlen, hogy mindent megkaparintsak
Ez a sötétség kitörlődött értem...mintha nem lettem volna becsapva másodszor is
Fel akarlak szabadítan...előidézem, hogy érezd ezt...bolond testek úsznak a sötétségben
Szomjamat oltottam
Nélküled nem tudok repülni...Fulladozó elme sötét ölelésedben
Míg nem fáradok bele az érted való bujaságba

D'espairsRay - Lost Scene

(Elveszett táj)

Elveszett táj...
Fejjel előre a pokolba zuhanok
Érzéseim lassan félbeszakadnak...
Elveszett táj...
Minden ami felhalmozódott most darabokra törik, még a valóság is, még te is
Még kinyújtott karom is el lett taposva, és haragosan nézem az összeomlást
Egy kígyó megmarja szívem, és kitépi tomboló pulzusom. Ah...
Megsebesít...
Megtöröltem e testet mely csak a szenvedésé
Lefestem pótolhatatlan emlékeim...
Elveszett táj...
Ahogy visszamászom a valóságba, utóképed felemelkedik a felszínre
Egy kígyó megmarja szívem, és kitépi tomboló pulzusom. Ah...
Megsebesít...
Egyedül, láthatnám visszatükröződni a világot melyet egyszer láttam
Könnyeim szétszaggatnak és lerombolnak engem. Kiáltásod...
Mit vesztettünk el, és láttunk egész idő alatt?
Mit fogunk elérni, ahogy mindennél többet veszítünk?
Felébredek álmomból mikor valaki kiált
Kerestem a sértéseket amiket a 'létezés' hagyott
Magányosnak tűntem, egy világ bűnhődés nélkül
Mindened...fájdalmat vés belém...
Mit fogunk elérni, ahogy mindennél többet veszítünk?

D'espairsRay - Lost in Re:birth

(Elveszve az újjászületésben)

Ismétlődő tragédia
Minden elme megzavarodott!
Őrült vagy!
Mélyebbre és mélyebbre zuhansz...
Csak kóborolsz a csalásban!
De fájdalmat érzel
Hová zártad az igazi oldalad?
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek amilyen hamar csak lehet!
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek amilyen hamar csak lehet!
Minden elme megzavarodott!
Te nem vagy normális!
Mélyebbre és mélyebbre zuhansz...
Csak kóborolsz a csalásban!
De kétséget érzel!
Hová zártad az igazi oldalad?
A bánat vihara tombol
Hogy elmossa a szerelem hamvait
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek amilyen hamar csak lehet!
Felébresztelek
Felébresztelek
Felébresztelek amilyen hamar csak lehet!
Elveszve az újjászületésben...egyedül...
Hol fog örökké tartani szerelmünk?
Elveszve az újjászületésben...egyedül...
Halott üdvözülés és boldogság a világban
Bárcsak egyedül sírnék...
Haldoklom...
Hogy csonttá legyek...
Mit gondolsz az igazságról?
A métely és Isten...
Miért nem képes a hit behálózni?
Kérlek mondd el a választ!
Hangosan kiálts!
Messzi fertőzött bánat Zuhogó eső hull
Világ szeretet nélkül Soha nem lesz a szeretet nélküli élet elég...
Elveszve az újjászületésben...egyedül...
Hol fog örökké tartani szerelmünk?
Elveszve az újjászületésben...egyedül...
Kérlek szüless újjá ha szeretsz...
Elveszve az újjászületésben...
Minden szerettemnek
"Fájdalom"-ból
Hogy megéljek egy kórt
Mindannyian bele fogunk halni
Mikor meghalsz, hullat majd valaki könnyeket miattad?
Senki rajtam kívül...
Még az egyetlen aki sírna is fölöttem van...

2010. augusztus 29., vasárnap

Girugamesh - Crying Rain

(Síró eső)

Az eső mely hullani kezdett beleolvad a száraz aszfaltba
A hidegben megragadom e kezeket egy kis melegséggel keveredve
Nem mutatom könnyeim, sétálok, egy mártír valamiért,
Még akkor is ha talán az lesz az eredmény, hogy elárullak
De tudod, ez változhat szóval amíg elnyomom reményem, mint most
Mindig ugyanazt az álmot fogom álmodni veled...
Az ismétlődő napok fojtogatnak minket,
Még a hely amit lefestettünk azon a napon,
Az éjjeli felhőszakadástovább és tovább dörög
És az éjszaka sír, sír
Az eső mely hullani kezdett átadja a szélnek a föld szagát,
Arcom egy felgyülemlő langyos pocsolya felé fordul
Jó ez így? Bár csak egy válasz van,
Ez a következtetés ami növeli aggodalmam, ezért kérlek ne kérdezz többé
Ha magamat hibáztatom egyszerűbbek lesznek érzéseim?
Látod, én mindig csak játszom az áldozatot
Még ha sétálunk és mosolygunk is egymásra, a fényes dolgoknak vége,
Az eső mindent elmos,
Aznap mikor szakítottál velem, az igazat megvallva sírtam,
Átmosom e hazugságot egy mosolyba
Folytatom a hezitálást, folytatom az aggódást,
Azt hiszem képes volnék erősebbé válni
Folytatom a hezitálást, folytatom az aggódást,
Addig a napig amikor újra tudok maj mosolyogni mint azokon a napokon
Érzelmek melyeket nem tudok teljesen elhajítani lassan elfojtják lélegzetem,
Behunyom szemeim és sóhajtok,
Emlékezve arra a napra, erősen összeszorítom öklöm,
Könyörgöm a holnapért
Az ismétlődő napok fojtogatnak minket,
Még a hely amit lefestettünk azon a napon,
Az éjjeli felhőszakadástovább és tovább dörög
És az éjszaka sír, sír

2010. augusztus 28., szombat

D'espairsRay - Lizard

(Gyík)

Lyuk...félelem...a sötét...eltorzult kör
Törvény...egy lánc...gyík...elsüllyedt Nap
Hagyd meg szabadságom...a korrózióé
Látni akarsz kiáltani...ezért vízbe folytassz
Fulladás...
Isten, Fűrész, Halál, Hazugság, Bánat, Rablás, Elveszett, Mocskos lyuk
Isten, Fűrész, Halál, Hazugság, Bánat, Rablás, Elveszett...
Alvilági kép...
Bánatos szemek a fényben
Tömeg éhesen visszatér a szívhez...
Fal...Szökés...Vak...Bánat spirálja
Zuhanás...Bűntett...Hiba...A végtelen folyosó
Hagyd meg szabadságom...zárva...
Irigy ezekért
Isten, Fűrész, Halál, Hazugság, Bánat, Rablás, Elveszett, Mocskos lyuk
Isten, Fűrész, Halál, Hazugság, Bánat, Rablás, Elveszett...
Alvilági kép...
Bánatos szemek a fényben
Tömeg éhesen visszatér a szívjánál!
Becsúszik ereimbe...
Ez szánalmas rohadt elme
Gondolatok gurulnak le valaki a nulla körül mászik
Alvilági kép...
Bánatos szemek a fényben
Tömeg éhesen visszatér a szívhez...
Becsúszik ereimbe...
Ez szánalmas rohadt elme
A magány olyan akár a hangyasereg
Alvilági kép...
Rosszabb a legaljánál!

D'espairsRay - In vain

(Hiába)

Szeretem és gyűlölöm magam. Tökéletes érzések
Szeretem és gyűlölöm magam. Egy túlcsorduló kapzsiság
Bár ez nem tökéletes...mosolygok, minden felszáradt
Irigylem tökéletességed...Csak hagyd, hogy...piszkos trükkök nélkül
Senki sem töltheti meg önzésem.
Senki sem sérthet meg.
Senki sem utánozhatja stílusom.
Ezért...azt mondom...
Dermedtségben...
Szétszórom a rózsamagokat egy önzés gyönyöre ami felemelkedik a Holdhoz
Hé, bölcsődben ring egy csinos prostituált
Szeretem és gyűlölöm magam. Haragos érzések
Szeretem és gyűlölöm magam. Egy túlcsorduló eszme
Bár ez nem tökéletes...mosolygok, minden felszáradt
Irigylem őszinteséged. Ne nézz rám
Senki sem töltheti meg önzésem.
Senki sem sérthet meg.
Senki sem utánozhatja stílusom.
Ezért...annyira...
Éjjel...Te és én összeolvadunk a tökéletesség egy tette ami elsuhan a Hold előtt
Hé, szád bölcsőjében átázott egyetlen prostituáltam
Megdugom a kibaszott segged
A szex talán az egyetlen dolog amivel irányítani tudlak
Mi a fasz, baszd meg, csak baszd meg mind!!
Csak velem ne kúrjál, halál az anyaszomorítókra!
Dermedtségben...
Szétszórom a rózsamagokat egy önzés gyönyöre ami felemelkedik a Holdhoz
Hé, bölcsődben ring egy csinos prostituált
Éjjel...
A Hold jósa, vezess engem irányításoddal
Ha nem alszol csendben

D'espairsRay - Grudge

(Harag)

Csúszva-mászva a legalján mintha égnék, fekete vér folyik szépen egy kardon
Neheztelésem előtt...egy repedéssel kettészakad, amíg mindent kifosztottam
Rombold le...megtagadom majd létezésed...
Ébredj...szétrobbanó vérem...
Letaszítalak, le a mélységbe
Amíg én meg nem halok vagy te meg nem halsz...vagy míg nincs vége e világnak
Torzított hangon azt mondom neked...'és halál, kibaszott halál!!'
Kiborít e fájdalom, kivájom kitartását mint az iszapot...
Egy mocskos harag...hervadhatatlan, mélyülő...
Míg rosszindulatom csupaszsága, e vér, minden meg nem hal
Szenvedek...miattad...
Rombold le...megtagadom majd létezésed...
Ébredj...szétrobbanó vérem...
Letaszítalak, le a mélységbe
Amíg én meg nem halok vagy te meg nem halsz...vagy míg nincs vége e világnak
Sírhatsz és kiálthatsz a rettegés közepette...torzított hangon azt mondom neked...
'és halál, kibaszott halál!!'
Rombold le...teljes valódat...Rombold le...undorító...
Rombold le...érzés...rombold le...Az egész világot!!...
Rombold le...megtagadom majd létezésed...
Ébredj...szétrobbanó vérem...
Letaszítalak, le a mélységbe
Amíg én meg nem halok vagy te meg nem halsz...vagy míg nincs vége e világnak
Sírhatsz és kiálthatsz a rettegés közepette...torzított hangon azt mondom neked...
'és halál, kibaszott halál!!'

D'espairsRay - Bullet

(Lövedék)

Szavak nélkül...
Kérlek mondj el nekem mindent...
Kérlek adj nekem mindent...
Mindent tudsz arról, hogy megőrjítesz...
(Lalala) Lassan...Édes füstölő illat
(Lalala) Lezuhanás! Indulok a föld alá...
Leslie! Gyönyör lövedéke, támadd meg e mellkast!
Leslie! Balett ami megőrjít minket, nő a türelmetlenségem...Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly!
Veled...Az elragadtatás tánca
Gyerünk! A csábítás Paradicsoma
Olyan édes...Obszcén...
5...4...3...2...1...Mindenki előre!
(Kész lőj! Belemerülve a bársonyba)
Zárd rá! Ez az elárasztó célpont
(Kész lőj! Belemerülve a bársonyba)
Repülj el! Irány Csodaország...
Leslie! Gyönyör lövedéke, szégyen önmagad e mézben!
Leslie! Balett ami megőrjít minket, eláraszt...Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly!
(Értelem romboló elvesztem fejem és indulok a föld alá!)
(Értelem romboló elvesztem fejem és indulok Csodaországba!)
Szex...Rock...Drog...Adj többet!
Hölgyeim és uraim! Szórakoztassanak minket! Most rögtön!
Leslie! Gyönyör lövedéke, támadd meg e mellkast!
Leslie! Balett ami megőrjít minket, nő a türelmetlenségem...Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly! Pisztoly!
(Értelem romboló elvesztem fejem és indulok a föld alá!)
(Értelem romboló elvesztem fejem és indulok Csodaországba!)
Lalala...

2010. augusztus 26., csütörtök

Girugamesh - Aimai na Mikaku

(Keserédes szerelem)

Ujjaiddal beletúrok hajamba
És eltaszítalak a hezitálásban
Lassan ide-oda rázom fejem
Egy gyümölcs ami elveszti utóízét
Elhagyatott érzések forognak körbe-körbe
Megtöltve az ürességet
Ha legalább a fájdalom eltűnne
Nem éreznék többé semmit...
Számolom az emlékeket egyesével ahogy zuhannak
Hazudok magamnak és azt mondom a dolgok most jól vannak
Egy egyedüli töredéke a fekete hamunak
Reszket és lezuhan
Széttárt ujjaim remegnek
Egy reszelős hanggal, mindkettő gyenge és erős
Kétértelmű szavak és lopott pillantások
Félreérthető hazugságok és gyenge kifogások
Nem érzek többé semmit...
Számolom az emlékeket egyesével ahogy zuhannak
Hazudok magamnak és azt mondom a dolgok most jók
Ha ez a boldogság örökké tartana...
Képes volnék mosolyogniezen napok egyikén?
Egy üres világ ahol megállt az idő
A talaj lábaim alatt elgörbül és rázkódik
Egy erőtlen szív eltűnik a távolban
Egy reszelős hanggal, mindkettő gyenge és erős

D'espairsRay - Fuyu Shita Risou

Fuyu shita risou

Nem tudom kitörölni...emiatt én...elúszom...
Csak azon gondolkozom, hogy a táj tett beteggé...
Elmos...lerombol...zuhanásod előtt..
A nem teljes Hold és a szinte halott Nap egészen káprázatnak tűnik
Összetört ok elnyel téged édesen körülölelve a romba dőlt hangok által
"Álmodom...?" felemelkedett tőled az égbe
A felbomlott lehullott ideál és rozsdás valóság
elhaladnak egymás mellett egy hervadt illat által
Még elpusztított voltál az elveszett, szomorú sötétség által
Mint a felhők által irányított Hold
Ezek a szivárgó vérkönnyek...aggodalom...sérülésed...sok megtört ígéret
Ezek a szivárgó vérkönnyek...mocsok...szenvedés...zuhanásod előtt...
Gyűlölet...zuhanás...most ellenálok
Csak azon gondolkozom, hogy a táj tett beteggé...hazug...áruló...zuhanástól tartva...
Csak azon gondolkozom, hogy a táj tett beteggé...elmos...lerombol...zuhanásod előtt...
A vágy ami körültekert úgy tűnik kettészakad, nem tudom leírni de vágyakozom utána...
Biztosan csalás nélkülinek kell lennie gondoltam e kezekben...ha elhagynak, nem tudom megkeresni őket...
Még a betolakodó sértésekben, kívánságaim nem fognak eltűnni...
Higgy bennem...maradj velem...öleld át a zuhanást...
Elmegyek a Nap elől...zuhanok...mocsok...aggodalom...milyen mélyre süllyedtem?
Kiáltás...fáradtság...oly hosszan...oly hosszan a sötétséggel...elvesztettem a fényt...

D'espairsRay - Dears

(Kedvesek)

A játék másik oldala...játszom az áramlatban míg el nem vesztem utam
Az arc másik oldala...illúzióim mélyében sírok
Egyedül...
Megtagadom, hogy befogjam, mostantól biztosan tudom, tűzzel teli szemeim kinyílnak
A sötétség darabokra szaggatott és te vaddá váltál, hallod? Az idő hangja túlszárnyal minket
Amíg elveszett, továbbra is szakadatlanul áttörök, a bezárt "kulcs" kinyit egy rést a messzeségbe
Csak kétségbeesés úszik az égen, ahol még teremtmény eltakarja szemeit anélkül, hogy látta volna valaha a fényt
Sötétségben...
Bár bizonytalanul állok utamon, számomra a rohanás jelentése eltűnik...
Egy messzi másik oldal ideája felé, amit látok, egy gyors kívánsággal, hogy lássam a csiszolt éned
Még ha a holnap egy hideg világot is hoz, forgatni fogom itt azt a "valamit" amit nem veszíthatek el...
Mikor szemeim nem látnak, ez a hely meg fog halni a sötétségben
Ahogy az idő repül, elvesztem önmagam látását
Miért ölted meg szabadságom?
Gyere most, elmehetnék valahová...
Ezért, nincsenek számomra válaszok...
Most...A sötétség darabokra szaggatott és te vaddá váltál, hallod? Az idő hangja túlszárnyal minket
Amíg elveszett, továbbra is szakadatlanul áttörök, a bezárt "kulcs" feltárja az igazságot...
Hömpölyögve akár a szél
Csak a csoda amit kirajzoltál
Elengedve...túl az "úton"
Keresd...

2010. augusztus 24., kedd

Deluhi - Departure

(Indulás)

Nem akarok célt
Nem tudom elmondani hová, megyek akkor is ha kérlelsz
Új vibrálásra vágyom
Nincs több vesztegetni való idő, Nem bírom kivárni a nap eljöttét
Nem vagyok többé csavargó!
Nem akarok több tespedést
Ha öt év múlva megkérdezlek
"Még mindig ugyanaz az álmod?"
Engedd, hogy halljalak
Elmegyek amilyen messze elérhetek kezeimmel
Sosem fogom megtalálni azt amire vágyom
Nem akarom kergetni azt, ami előttem van
Csak el akarok menni messze keresve a láthatatlan célom
Itt az indulás ideje a jövőbe
Biztos vagyok benne, hogy egy lépésben meg fogja változtatni a tájat
Ne nézz vissza. Csak indulj gondolkodás nélkül.
Vannak fontosabb dolgok a miértnél
Itt az indulás ideje a jövőbe
Ne gondolkodj mielőtt elindulsz
Csak menj előre és csináld
Egyszer letérsz az útról hamar megtalálod
A válasz amit keresel
Egyszerűen a te nézőpontodban van, a te elmédben
Érezd a fantáziád
Itt az indulás ideje a jövőbe
Mi fog kelleni ahhoz, hogy holnap feltáruljon
Ne nézz vissza. Csak indulj gondolkodás nélkül.
A könnyek erős érzelmekké válnak
Itt az indulás ideje a jövőbe
Az új holnapon
Az ismeretlen holnapon
A várakozástól

D'espairsRay - Cocoon

(Selyemgubó)

Fuldoklom zuhanás közben (kitörés)
Torkig vagyok magammal
A csendes Hold, szerelmi vágy
Úgyhogy imádkozom magamért
Örökké tökéletlen
Az idő közelít, adj nekem egy kis bátorságot
Keresztülrohanva az erdőn próbálok menekülni
Az idő közelít, adj nekem egy kis bátorságot
Elzártam magam hosszú időre visszavonulva
Imádkozom, hogy találjak egy helyet ahol hagyhatom fájdalmam
Valahol el tudok rejtőzni. Kizárva!
Keresek egy helyet ahol sírhatok
Meg akarom ragadni azt a kezet
(Nem maradhatok) A vörös hullócsillag, kérlek járd át testem
(Nyújtsd ki...karjaid) Égesd szét teljesen, törékeny, megfulladt szívem
Torkig vagyok magammal
Egy bizonyos szerelem, az álom fantáziája
Úgyhogy imádkozom magamért
Testem, bűnösen szeretett
Imádkozom, hogy találjak egy helyet ahol hagyhatom fájdalmam
Valahol el tudok rejtőzni. Kizárva!
Keresek egy helyet ahol sírhatok
Be akarom mocskolni azt a kezet
(Nem maradhatok) A vörös hullócsillag, kérlek vezess engem fénnyel
(Nyújtsd ki...karjaid) Folytattam hangom kikiabálását a magasan üres égbe...
Nincs hová rejtőznöm. Nincs menekvés.
Kiáltó hangod felé
(Nem maradhatok) A vörös hullócsillag, kérlek vezess engem fénnyel
(Nyújtsd ki...karjaid) Kieresztettem hangom a magasan üres égbe
Egy csekély reménybe kapaszkodom...Most arra megyek ahol te vagy

2010. augusztus 15., vasárnap

D'espairsRay - 13-Thirteen-

13 - Tizenhárom -

Engedd emelkedni egy nagy öröm hangját, ébredj, eljött az idő
Az óramutatók hangja tájékoztat minket a tizenháromról...a szívverés visszhangzik
A szabadság egy
Küzdd le
Tekints a jövőbe
Kezeidben
Emeld fel a hangerőd
Könny életed első sírásának tőrével
Öltözz a szélben a lázadás zászlajába
A színpad függönyei felemelkedtek
Tizenhárom élet
De csak egy sírhalom
Az egy eladja a csodákat, ő minden hazug anyja*
Felfalja a szíveket, melyek ide-oda lengenek a kétségbeesésben
Nem tudunk többet megtartani
Elferdült mértékek
Meg tudjuk csinálni
Vadiúj világ
Emeld fel a hangerőd
Könny életed első sírásának tőrével
Öltözz a szélben a lázadás zászlajába
A színpad függönyei felemelkedtek, lángok ezrei gyúlnak
A könyörtelen szeméthalom belsejében
Történelmet kreáló színek vannak
Hagyd felemelkedni őket büszkén fejünk fölé
Az idő mikor énekelnünk kell eljött
Tizenhárom élet
De csak egy sírhalom

* ez elég furcsa mert 'He' van az angol fordításban, mégis azt írja, hogy az anyjuk. Szóval egy férfi az anyjuk...^^

D'espairsRay - Human-clad Monsters

(Emberbőrbe bújt szörnyek)*

Összezavarjuk és összetörjük egymást, megőrültünk
Egymással összekapcsolódva, megbocsátunk, de képesek vagyunk szeretni egymást?
A szeretet már elvesztette jelentését, még csak elképzelni sem tudjuk álmainkat
Eső nyaldos mindent, elrejve a Napot
Gyerünk, táncoljunk e világban, abban ahol élünk
Egyre többet és többet szennyeztünk be csúfsággal
Még csak lélegezni sem tudunk miközben lassan belesüllyedünk
Ha reménykedsz az örökkévalóságban, máris behúzhatod a függönyöket
A létezés ismeri a fájdalmat; érzed?
Tudtam, hogy képes vagyok a tövises utat járni magam
Felhasított torkomat tövisek fedik
Gyerünk, énekeljünk e romba dőlt világban
Ujjaink felmutatnak az égre
És előttük, elrejtik az egymásba fonódott ideálok magjait
Szárnyakat akarunk, hogy képesek legyünk repülni, sebekkel teli lábainkkal
Belerúgunk a földbe, belevéssük életünk lenyomatát e talajba
A gyönyörű virág melyet gyászmise vesz körül, elhervad
Ez a világ elfelejtett engem, kiút nélkül
Messzebb, messzebbi a fájdalom
Keresve valamit, semmire sem lelve
Töröld a rendszert
Töröld a fájdalmat
Töröld az irányítást, baszd meg őket
Töröld a rendszert
Töröld a félelmet
Elvesztem utam
Mindig mikor az álom szétporlad, az emberek elvesztik szívük látását
Mindenki összeomlik annak megállapítása nélkül, hogy megszabadulnak fájdalmuktól azon az úton
Mélyen...mélyen...
Emberbőrbe bújt szörnyek vagyunk!

* A cím: A 'Human' emberit jelent, a 'Clad' pedig ötözött-et, vagy kifejezőt. Szó szerint Embernek öltözött, vagy Embernek tűnő szörnyeket jelentene. Megpróbáltam egy jobb címet összehozni aminek ugyanaz a mondanivalója...^^

2010. augusztus 13., péntek

D'espairsRay - Hai to Ame

(Hamu és eső)

Minden színüket elvesztett madarak táncolnak az ősrégi kőtörmelékben és szürke égen
Mint mikor egy emlékezetes szédülés, a káprázatos fény ami eltűnt, mindent őrületbe kergetve...
Te, kinek torka kiszáradt, kószálva kirekesztetten...vékony karjaiddal együtt széttörőnek tűnő szemekkel
Erővel visszatartva, még kívánságaidat is ellopja, égbeemelt kezek érintik a hatalmas vidéket röpke időre...
A nyíló virágok az égben szétszóródnak a bánat vége felé, ahogy a szánalom esője hull...
Most, egy éneklő hang visszhangzik tőled, aki nem hallható...egy elérhetetlen kívánság...
A végtelen emberség bujasága mélyen belemar a Napba...ez a világ most...
Segítség nélkül, fölbe gyökereztem még mindig így...kinek kéne beszélnem e fájdalomról?
Kiáltottam teljes szívemből...a sötétségtől megkötözve halvány emlékeim között...
A virágok táncolnak a szélben örökké megszínezve téged...fényességed megvilágítja ezen út végét...
Ha van egy kis remény, hagyd, hogy folytassuk énekünk...
Elérés...áldozatok egymásra halmozva e kezek alatt, ahogy a könnyek bánata most felhalmozódik az önzetlen ég alatt

D'espairsRay . Final Call

(Végső kiáltás)

Gyógyíthatatlan. Senki sem tudja...
Visszapillantás az egymásba fonódásra
Gyógyíthatatlan. Senki sem tudja...
Perzselő szemeid nem fognak eltűnni
Most jobban mint bárki más meg akarom érinteni azt a kezet
Tarts szorosan, összetörök, édesem
Utánad kiáltok újra és újra (eltűnik)
Miért nem tudsz szeretni engem? Baby, egy álmatlan szerelem
Te vagy az egyetlen akit nem ér el szellem vagyok
Szomorú sors. A Mennyország tudja...
Egy éles fejfájás megállás nélkül
Szomorú sors. A Mennyország tudja...
Az utolsó melegség nem fog eltűnni
Most szemeimben, téged akarlak, hogy olvass szívemben...
Hevesen kívánj és szívj be!
A sóvárgás utolsó kiáltása...(eltűnik...)
Testednek megengedsz mindent
Nem adod most nekem? Mintha...szellem volnék
Még akkor is ha ezek az érzések sosem találnak viszonzásra,
Mert te vagy minden...
Tarts szorosan, összetörök, édesem
Utánad kiáltok újra és újra (eltűnik)
Miért nem tudsz szeretni engem? Baby, egy álmatlan szerelem
Téged akarlak, csak téged, mintha...szellem volnék

D'espairsRay - Death Point

(Halálpont)

Ki döntött mindezen szabályokról?
Az egész világ ellenem fordul?
Talán, de nem itt
(Hé, te, hallgass ide!)
Nem vehetsz több időt és ilyenek
Miért élsz (miért élsz) szorosan megkötött kezekkel?
Vágd el a köteleket és élj szabadon
(Ugorj fejest)
Ne csak segítséget kérj
Hanem küzdj magadért
Válassz ha követni fogod
A saját utad
Üdvözlet a halálpontban
Ne kérj segítséget
Állj ki, küzdj magadért
Egy élettel amely nem a sajátod, felszínes vagy, lassan meghalsz
Halálpont
Az emberek akarnak, ez az amit csinálunk
Valamit ami megtisztítja a díjat
Milyen messze fogsz jutni?
(Hallasz most engem?)
Néhány dolog amivel sosem kéne foglalkoznod
El tudod (el tudod) tényleg adni a lelked?
Hamarabb halnék meg
(Mint neked)
Ne csak segítséget kérj
Hanem küzdj magadért
Válassz ha követni fogod
A saját utad
Üdvözlet a halálpontban
Ne kérj segítséget
Állj ki, küzdj magadért
Egy élettel amely nem a sajátod, felszínes vagy, lassan meghalsz
Halálpont
Ne csak segítséget kérj
Hanem küzdj magadért
Válassz ha követni fogod
A saját utad
Üdvözlet a halálpontban
Ne kérj segítséget
Állj ki, küzdj magadért
Egy élettel amely nem a sajátod, te leszel a következő, nemsokára követni fogsz
(Egyedül állsz)
Csak két út van, élni az életed vagy kipróbálni a halált
Halálpont...

D'espairsRay - Damned

(Kárhozott)

Egy virágoskert hol a szél nem fúj többé, rohadni kezd
A kéz amit megérintettem szintén rajzolja azt a spirált
Egy vándorlásnak szentelt élet bánata, szél, "A felhőket szétnyitó ragyogás!"
Hangod legvégső határáig énekelsz
Anélkül, hogy behunynád azokat a szemeket, hagyd, hogy visszatükrözzék az eltorzult világot
A napok folytatódnak legyőzve és elpusztulnak a kőtörmelékben, cserbenhagyva kívánságod
Egy virágoskert hol a szél nem fúj többé, rádioaktív esőben úszik
Szilárdan betolakodik abba a szívbe, mélyen
A lopott áldozatok vissza fognak térni, letaposnak az égből a Földre, oh...
Nyisd nagyra azokat a szemeket és hagyd, hogy visszatükrözzék...a világot amiért áhítoztál?
A hatalmas vidék hátgerincei között kiálts föl az égre, lágokkal körülvéve, bánatosan
Anélkül, hogy behunynád azokat a szemeket, hagyd, hogy visszatükrözzék az eltorzult világot
A napok folytatódnak legyőzve és elpusztulnak a kőtörmelékben, cserbenhagyva kívánságod
Lalala...
Láncolt...temetett...ez a mocskos lelked...
Mocskos lelked

2010. augusztus 11., szerda

D'espairsRay - Forbidden

(Tiltott)

Napok, minden fájdalom
Hol lettél eltemetve? Átlépem a küszöböt
Amíg folytatom félelem nélkül...Isten elveszett fia
Napok, minden fájdalom
Békéért könyörgöm...egy tompa helyen
Képtelen vagyok újra visszatérni
A túlcsorduló fájdalom alternatívája: Szánd el magad
Én tehetségesen vezetlek, tájékoztatlak téged
Kövesd a Halálistent
Add nekem szenvedő és bánatos hangod
Ez az egész picsaság, és gyászolás
Törlődjön ez az üresség?
Add nekem gyűlöleted és lényeged
Ez az egész picsaság, és gyászolás
"Ah..rozsdásodás, olvadás lefelé"
Napok, minden fájdalom
Még akkor is ha te mégis benntartod, nem tehetlek boldoggá
De bárcsak elégedett lennél...
A nyaldosó sötétség alternatívája: Szánd el magad...
A hangokat bemocskolja a vörös és fekete keveréke
Kövesd a Halálistent
Add nekem szenvedő és bánatos hangod
Ez az egész picsaság, és gyászolás
Kerüljön a bánat a látókörödön kívül?
Add nekem gyűlöleted és lényeged
Ez az egész picsaság, és gyászolás
"Gyerünk, ez a vég, rombolj le mindent"
Add nekem szenvedő és bánatos hangod
Ez az egész picsaság, és gyászolás
Törlődjön ez az üresség?
Add nekem gyűlöleted és lényeged
Ez az egész picsaság, és gyászolás
"Ah..rozsdásodás...vége van"
Feltéve, hogy holnap eljő a világvége
Ma,
Elhintem az alma magjait
Ádámmal szemben való elsőbbségemért...

Deluhi - The Farthest

(A legtávolabbi)

Üldöztem a reményem.
Mélyen magamban.
Mélyen magamban.
De képtelen voltam megtalálni!
Szenvedés a bensőmben.
Szenvedés a bensőmben.
Reszketek, eltörök...
A szívem szörnyen elfáradt.
Reszketek, eltörök...
Most nem fordulok vissza.
Imáim elenyésztek,
Minden hiába.
Itt végződik történetem...
Elmentem, üldöztem szívem.
Mélyen magamban...
Mélyen magamban...
Semmit sem találtam.
Szenvedés a bensőmben.
Szenvedés a bensőmben.
Reszketek, eltörök...
A szívem szörnyen elfáradt.
Reszketek, eltörök...
Most nem fordulok vissza.
Imáim elenyésztek,
Minden hiába.
Itt végződik történetem...
Ez a Legtávolabbi Vég!!
Nincs hová menni.
Minden remény szertefoszlik, előttem.
Senki sem hallhatja szenvedő kiáltásom,
Egy helyről (mint ez)
A sötétben!
Ez a Legtávolabbi Vég!
A bánat túlcsordul...
A remény utolsó remegése
Meghal bennem.
Elvesztem!
És mindent elveszítettem!
Valaki!
Öleljen meg most...
Reszketek, eltörök...
A szívem szörnyen elfáradt.
Reszketek, eltörök...
Most nem fordulok vissza.
Imáim elenyésztek,
Minden hiába.
Itt a történetem...
Itt a történetem, véget ér!
Ez a Legtávolabbi Vég!!
Nincs hová menni.
Minden remény szertefoszlik, előttem.
Senki sem hallhatja szenvedő kiáltásom,
Egy helyről (mint ez)
A sötétben!
Ez a Legtávolabbi Vég!
A bánat túlcsordul...
A remény utolsó remegése
Meghal bennem.
Elvesztem!
És mindent elveszítettem!
Valaki!
Öleljen meg most...
(Könyörgöm öleljen meg most...)

The GazettE - Distress and Coma

(Gyötrelem és kóma)

Míg gyötrelmed alszik,
Tölts meg bánatoddal.
Míg gyötrelmed alszik...
Szia, kedves menyasszonyom.
Mit nézel?
Még a padlóra hullott lepkéket sem gyűjtik össze azok a szemek.
Amit el akarok felejteni az a túl ártatlan szenvedés.
A szél ami meggyőz téged arról, hogy hiszem, hogy nem fogsz elhalni.
Táncolok, táncolok, amikor aludhatok, táncolok. Ezek a könyörtelen könnyek...
Megölöm hangom ezekben a gyengén rázó kezekben, ledobom neked ajkaim.
Szia, kedves menyasszonyom.
Megperzselt lábnyomaid.
Valahogyan, szükségesnek kell lennie, hogy fülbevalóimmá váljanak.
Gondolkodás nélkül kilélegzett levegőm végigszalad bőrömön.
Egy visszafojtott, lengő kardon, mosolyod...
Amit el akarok felejteni az a túl ártatlan szenvedés.
A szél ami meggyőz téged arról, hogy hiszem, hogy nem fogsz elhalni.
Lesoványodott álmaimban, e pillanat, képtelen vagyok felébredni, tükröződik. Isten, még szomorúság...
Ha az lesz válaszod, hogy valódi vagy, akkor nem bánom ha szenvednem kell.
Ne felejtsd, hogy te hódítottál meg aki ismeri a fájdalmat.
Itt...Szép álmokat...
Táncolok, táncolok, amíg képes vagyok aludni, táncolok. Ezek a könyörtelen könnyek...
Mindig, amikor kizárom szívem mikor semmit sem vesztettem, mikor úgy érzem el fogok tűnni...
Lesoványodott álmaimban, e pillanat, képtelen vagyok felébredni, tükröződik. Isten, még szomorúság...
Ha az lesz válaszod, hogy ez te magad vagy, akkor nem bánom ha szenvednem kell.
Ezekben az álmokban melyeknek véget kéne érniük, búcsúnk kivirágzik.

D'espairsRay - Abel to Kain

Ábel és Káin

Mindenki egy klón...elfogadja a szégyenfoltot
A lehetőség karóját beverték, zuhanás a mélységbe...
Kezdettől fogva igazi kudarcok voltunk
Vágyva arra, hogy meglássuk hogyan tudott még a teremtés is eltorzulni
Keblünkre ölelve csupán a feneketlen bujaságot
Kiűzve a Földre még az Isten által is!! Faszfej most rögtön...
"Égj el!"
Bátor...Lázadó Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...A forradalom harangjai, világosság szárnyai
Bátor...Istenkáromló Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...látni a Paradicsomot a feledés szemeiben...
A fehér szárnyak amik lecsaptak a Földre megtaposottak és mocskosak voltak
Égbe olvadó és szárnyaló légellenállás
Dicsőséges rokkantak karneválja, ellenkezve a világnak...
Szopás Ábel vére, a szárnyak súlya egyre nő
A gonoszságot rávarrták, ez olyan mintha nem tudnék repülni, kövess engem...
"Égj el!"
Bátor...Lázadó Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...A forradalom harangjai, világosság szárnyai
Bátor...Istenkáromló Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...látni a Paradicsomot a feledés szemeiben...
A fehér szárnyak amik lecsaptak a Földre megtaposottak és mocskosak voltak
Egy hely amit nem ér el a fény...A sérelmek kultusza, a bűnrészesség ajtaja...menj előre...
Bátor...Lázadó Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...A forradalom harangjai, világosság szárnyai
Bátor...Istenkáromló Káin, ellenálló faszfej!! "Ne félj!!"
Bátor...Fekete szárnyakon míg bele nem olvad a halálba

2010. augusztus 10., kedd

D'espairsRay - Kamikaze

(Isteni szél)

Túlságosan is megszoktuk már a csendet, ösztönös háborúzásunk érzéketlenné tett
Mi, emberek, akik kiontottuk a derék, jó ember vérét
Még, még, oly messze akarok szárnyalni
Biztosan, küzdenem kéne
Elmegyek...
Egy nap mindenki végtelen széllé változik
Ezért akarom magam mögött hagyni az élet értelmét
Még ha testem széttörik és elenyészik
Akkor sem fogok visszafordulni, ez az amit eldöntöttem
Ébredj, kedvesem...
Mit nézel ragyogó szemeiddel? Mit szorongattak kezeid?
E világban, amely az áldozatoknál fontosabb dolgokból áll
Még, még, oly magasan akarok szárnyalni
Biztosan, találkoznunk kéne egy napon
Elmegyek...
Egy nap mindenki végtelen széllé változik
Ezért akarom szeretni a jelent és téged
Mindent hazugságnak látok
Csak neked hiszek
Elmegyek...
Egy nap mindenki végtelen széllé változik
Ezért akarom magam mögött hagyni az élet értelmét
Még ha testem széttörik és elenyészikErős leszek mint a múlandó dolgok
Mikor széllé változom, tovább akarok élni benned
Ez a kívánságom
Elmegyek...

2010. augusztus 9., hétfő

X Japan - Forever Love

(Örök szerelem)

Soha többé nem fogok egyedül sétálni, az idő örvénylése túl erős.
Ah, ez az ami bánt téged, amivel együtt kell élned...
Ah, ez a szoros ölelés, és ez a perzselő, változatlan szerelem.
Ebben az örökké változó pillanatban, a szerelem sosem változik.
Őrzöd a szerelmem? Állítsd meg ömlő könyeid.
Megint, a szívem összetört...
Örök szerelem, örök álom.
Csak áramló érzelmek, temesd el ezt az erősséget
Próbálkozó, jelentéktelen idők.
Oh mondd miért... minden amit látok kék a szívemben
Velem maradsz? Várok míg a szél elhalad,
A könnyeim még mindig ömlenek...
Örök szerelem, örök álom
Maradj velem így.
Őrizd reszkető szívem a hajnalban
Oh maradj velem...
Ah, minden jónak úgy tűnik vége,
Ebben a sosem múló éjben.
Ah, mit veszíthetnél ha már semmi sem számítana
Örök szerelem, örök álom
Maradj velem így.
Őrizd reszkető szívem a hajnalban
Oh, velem maradsz...? Míg a szél elhalad,
Maradj velem mégegyszer.
Örök szerelem, örök álom, sosem fogom ezt az utat járni.
Oh mondd miért, mondd el az igazat, taníts meg élni.
Örök szerelem, örök álom, ömlő könnyek nélkül
Világos évszakok örökké változni fognak újra és újra...
Örök szerelem...

Deluhi - Orion Once Again

(Orion még egyszer)

Elvesztél az évszakban
Ok nélkül ölt
Megbíztam e kőrisfát
A fájdalom beborításával
Mert nem mehetek a jövőbe
Anélkül, hogy ismerném a szavak jelentését
Amiket aznap mondtál
Megkérdezem a csillagot ami veled együtt látta.
Egy valóságban amit meg kéne és kellene siratni
Képtelenség megtalálni a választ.
Te, akinek oly közel kéne lennie,
Többé nem fogsz mosolyogni.
Orion még egyszer
Vissza akarok menni abba az időbe, mikor az el nem érő hangom, kitartóan várt rád
Úgyhogy most elbúcsúzom tőled, a szemeid lehunyva, mozdulatlanok.
Elvesztél az évszakban
Ok nélkül ölt
Megbíztam e kőrisfát
A fájdalom beborításával
Mert nem mehetek a jövőbe
Anélkül, hogy ismerném a szavak jelentését
Amiket aznap mondtál
Megkérdezem a csillagot ami veled együtt látta.
Ha a szívem visszatér, hamarosan feltámadok.
Ha bele tudnék fulladni azokba a szemekbe.
Orion még egyszer
Nem akarok olyan dolgokat hallani, mint az igéretek, ha nem válnak valóra.
Habár az emlékeim hagyni fogják, hogy elfelejtselek a napok távolságában, ahová nem mehetek vissza
Még ha el is szakadunk egymástól.
Mert felnézek a változatlan csillagokra.
Orion még egyszer
Vissza akarok menni abba az időbe, mikor az el nem érő hangom, kitartóan várt rád
Úgyhogy most elbúcsúzom tőled, a szemeid lehunyva, mozdulatlanul.

2010. augusztus 7., szombat

D'espairsRay - Kaleidoscope

(Kaleidoszkóp)

Eltévedtem, és sebzett madarakat láttam
Felteszem talán te voltál, mit gondolnál?
Üresség belül, a szemeid olyan magányosak.
A színek kifakultak...Ez olyan mintha a véget látnám.
A remegő ég alatt, még mindig a kezeid melegéhez akarok beszélni, míg meg nem szűnök létezni.
Nézd, még ha a látóhatár az égető kék tengeren darabokra is repedt...Ez olyan mintha a vég felé tartanék.
Most átszelem a tengert, a színek zápora megjelöli a Földet
Ez a halhatatlan gondolat most...összeomlik melletted...vedd ki a részed e dalból.
Álmodtam egy madár útjának végéről, meddig fürkészte a szemed e tájat?
A törött égen, még mindig a kezeid melegéhez akarok beszélni.
Tükröződik rajtad, a szemeiden; sok százezer szín olvad bele e tájba.
Ez a dal olyan mint egy kedvenc szólás: a szavak csak neked áramlanak, a gondolatok kötelékéből kiszabadítottak..

Yui - Life

(Élet)

A megszokott, mocskos városban
Leszegett fejjel sétáltunk, képtelenek voltunk nevetni egy ilyen úton
Az emberek siettetik a jelent
"Valóra vált az álmod?" Még mindig küzdök
Inkább most kéne jól élnem, nem pedig visszamennem a gyerekkoromba
A gyávaság megszületik
Elmentem arról a helyről, ahol a nap sütött és a karjaimban tartottam
És bár "Át tudnám szelni az eget?"
Még nem látok olyan szárnyat, amivel repülhetnék
Azért, mert nem olyan egyszerű ,hogy éljek
Csak felemeltem egy vizes kölyökkutyát
És ettől ömleni kezdtek a könnyeim ami vicces volt
Azt akarom, hogy szeressenek, csak azt akarom, hogy szeressenek
Mondtam, de te képtelen vagy csak vágyódni valami után
Mikor gyerek voltam, voltak napok, mikor szörnyen megbántottam az anyukám
Mindent meg akarok változtatni
Elmentem arról a helyről, ahol sütött a nap és erősen megmarkoltam a kezeimmel
Szét tudnám zúzni azt a helyet, azt az időt, és megváltozna az életem
De el nem tudom mondani azt a sok mindent ami most a szívemben van
Azért, mert nem olyan egyszerű, hogy éljek
Elmegyek arról a helyről, ahol süt a nap és kinyitok egy térképet, de
Én tudom...te tudod...Nem segíthetsz elveszni
Megváltoztathatom az életem
Életem minden napja tett azzá aki ma vagyok
Azért, mert nem olyan egyszerű ,hogy éljek