2010. december 30., csütörtök

Kagrra - Omou

Gondolat

Az elröppenő múlandó kívánságok
Szívem elvész a bánatban
A csapás amin járok
Szorgosan rajzolja sebeit
Egy sárba ragadt múltnak

A csepp lehull a sötétben
Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Csodáltam a derűs embereket
Lekötve az álomnak nevezett bűbűj által
Minden erőmmel utána rohantam, de
Elfáradtam, le akarok dőlni egy kicsit
A zavaros sötétség által őrizve

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Elfeledem a fájdalmat és bánatot
Elvesztem a színt és az időt

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

A múlandósága, visszhangzik

P!nk - Raise Your Glass

Emeld poharad

Igen, igen, kapcsold le a fényeket
Elvesztjük eszünket ma éjjel
Na mi a helyzet?

Szeretem ha minden túl sok
Hajnali ötkor bekapcsolom a rádiót
Hol a Rock & Roll?

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

Csapódás, csapódás, átkozottul forró
A buli melyik részét nem érted?
Bárcsak kiütnéd magad (már kiütötted magad)
Nem tudok leállni, felforrósodom
Le kéne zárnom ott helyben
Ez mostantól olyan (kibaszottul olyan most)

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

(oh, basszus, üres a poharam, ez szívás)

Szóval ha túl okos vagy ahhoz, hogy menő legyél
És becsaptak mint egy hülyét
Választhatod azt, hogy hagyod az egészet
Mi mindig, mi mindig
Tudunk egyedül bulizni

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad
Nem jössz és jössz és emeled poharad? (rám)
Csak gyere és gyere és emeld poharad (rám)

Phantasmagoria - ...lost In Thought


Phantasmagoria - ...Elveszve a gondolatokban / elgondolkozva

Ha becsukom a szemem, itt leszel... mindig ...
amikor felébredek.
Nem csináltunk semmi többet annál minthogy csókoltuk egymást
ami egy “viszláttal” ért véget

Amikor számot adtam róla, te nem voltál itt
Maradj mögöttem
A múlttá válok, és ismét csak fájdalomtól
ég majd a mellkasom

Az arcok, és a magányos, megtört lelkek, amikhez szeretnék csatlakozni
 és többé vissza se térni. Nem térhetek vissza erre a helyre

Könnyes szemek amik mindig mindig
Túlcsordultak
Könnyes szemek, azok a szemek
Ez a nap, ez az idő soha nem tér vissza

Elvesztél a gondolataidban?

Az arcok, és a magányos megtört lelkek fényesen ragyognak
Lassan elhomályosultak, és kialszanak, mert végleg becsuktam a szemeim

A könnyes szemek olyanok mint az eső.

Könnyes szemek amik mindig mindig ( ahogyan)
az érzelmeim is  túlcsordultak.
Könnyesek a szemeim, a szemeim... a szívem miatt.
Néhány napon, abban az időben... együtt leszünk

2010. december 29., szerda

Kagrra - Shizuku

Cseppek

Mint mindig, kinyújtom kezeim a változatlan Hold felé
Feltárul bánataim doboza

Mint mindig, valami múló dologba kapaszkodok
Sötétséggel keveredett levegőt veszek

Ha világosan kérdezel
Miért születnek emberek, csak azért, hogy eltűnjenek

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Mit kívánsz a világ végéről...
Mindenki másokról beszél
Boldogan, mosolyogva
Mintha problémáik megoldhatatlanok lennének

A fagyott kétségbeesésnek
Kell lennie a lángnak melyet az emberek "szerelem"-nek hívtak

A sors ostorát bánat sodorta
Összefonódott kezeinket szétválasztotta
Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Ahogy a Nap feljő és lenyugszik
Örökké sírni fogok

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Bár most őrzöm mosolyod
És aggodalmaid tenyeremben

Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Sads - Porno Star

Lassú  az élvezet ezekben a szemekben, Ezekkel a szemekkel
teli élveted elszakad, az életed....

Az illatod, és a fehér bőröd az enyém, az enyém
Nedves nyelveddel nyalj végig nyalj végig

Az egyre több szirom, most olyan mint a kétségbeesés.
Átszeli a napjaimat, szükséged arra, hogy eltakard az arcod

Elveszítem a sorsom
Elveszítem a fejem
Elveszítem a napjaim
Ki ez a lány?

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Ajkaid fogságában... Olyan jó íze van ( az ajkadnak)
Mond el nekem, mit akarsz? A szemeid.. A szemeid


A hatalom szaga büdös, és gyorsan virágzik
Átszeli a mindennapjaimat, szükséged van az első alapra
Elvesztettem a sorsom
Elvesztettem a fejem
Elvesztettem a napjaim
Ki ez a lány?


Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!


Őrülten szédülök, szédülök
Te csak meztelen vgy
Elvesztettem a sorsom
Elvesztettem a fejem
Elvesztettem a napjaim
Ki ez a lány?

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár
Igen, pornó.

The GazettE - Shiikureta haru kawarenu Haru

Egy  eszköz volnék? Ezt kérdezem magamtól amíg az esőben rajzolok
Ha nem lenne semmi szeretet a szívben, hogyan tudnám mindezt visszafizetni neked?

A létezés értelme az amiért képes voltam megkötni magamat
A boldog jövő rám vár. Vajon érdemes ezt választani?

Kócos a hajam, és megfulladok a férfiak illatától,
amikor számolom a sebeimet amivel játszottál és amik végül a gyötrelmemmé váltak.

Lehetetlen megmenekülni a bánattal teli mocskomból
Senki se fog többé szeretni engem .

Amióta, amióta elváltunk.. Amióta, amióta elváltunk
Az élet mintha pofán vágott volna
Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem.
Valahogy kérlek bocsásd meg nekem a fájdalmat amit éreztél amikor először elhagytalak.

Valaki kérem mentsen meg...  ha a dolgok így maradnak...
 teljen meg fogok fagyni.
Valaki kérem mentsen meg... valaki kérem mentsen meg,


Rázkódni, mint aki megijedt  mint egy egy rémült gyerek...
Kiüvöltöttem mindent magamból

Amióta, amióta elváltunk.. Amióta, amióta elváltunk
Az élet mintha pofán vágott volna
Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem.
Valahogy kérlek bocsásd meg nekem a fájdalmat amit éreztél amikor először elhagytalak.

Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem....

2010. december 28., kedd

Kiyoharu - Kimi No Koto Ga

Az öreg út végtelenbe nyújtózkodik
Az ablaktörlők szökni hagyják az esőt
Az arcod, mihez annyira hozzászoktam, hogy láthatom
Azon töprengek, miért lebegnek az árnyékok?

Ha a szobámban ülök, ahol a lámpa lezuhan
Az árnyékok majd eltűnnek
Bár az egyetlen dolog, amiért átlátok az ablakon
Az olyan dolgok, mint álmok, és remények, felveszem őket
És tudod, a szerelem, a könnyek, mindig megmaradnak
Tegnap nem voltak ott, de ha te itt vagy

Az esős út nem folytatódik
Az ablaktörlők megállnak, és nem látok ki
Még ha el is jön a holnap, semmi sem fog változni
De biztosan eljön a következő nap is

Megpróbálom visszalopni a fényt, mindig egy keveset
Behunyom szemeim, nem lesznek árnyékok
Ezután csak a kedves dolgokra fogok gondolni
Az égre, az éjszakára, a tengerpartra, és rád
És tudod, a szerelem, a könnyek, mindig megmaradnak
Az álmok és remények mindig ott lesznek nekem

Csak nevetek a feloldódó szélben
Rábízom magam a hosszú folyóra
Az egyetlen dolog amit látok, mikor felébredek
A nap, fehér felhők, és te

Az ég, a tengerpart, a csillagok, és te
Nagyon aggódok
Érted

How to Destroy Angels - A Drowning

Egy fulladás

Ez a visszatükröződő akító fény
Mintákat rajzol szemeidbe
Ez a bosszús visszatekintés
Minden elmúló pillanatra
A hullámzó örvény eljött értem
A fényes Nap által őrizve
Nézz meg mindent körülöttünk, jól
Nézz meg mindent amit tettünk
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Van egy aprócska ablak
Sáskaraj lepi be az eget
Talán csak el kéne tűnnöm
Ha képtelen vagyok fejem a dagály fölött tartani
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok,
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam

-OZ- - Athena

Az ijesztő éjszaka, egy remegő hangban
Áthalad rajtam, kétes szerelemmel üldöz
Örökre eggyé válunk
Ahogy szorosan hozzám simul

A szárnyak, amik szabadság nélkül repülnek
A múló holnap és örökkévalóság felé, múljon el

Álmok eltűnnek az égben, csak melegséget hagynak maguk után
Az érzéseim feléd semmit sem változtak
Hová mehetnék? Kitárom apró szárnyaim
Most tovább várok rád ezen a helyen

A fagyos éjszaka, az érdes hangban
Suttog nekem, egy megtört szerelemmel irányít
Soha nem lazul az ölelése
Ahogy rajtam nevet

A szárnyak, amik szenvedés nélkül, korlátlanul repülnek
A múló holnap elválik az örökléttől, múljon el

Álmok eltűnnek az égben, csak melegséget hagynak maguk után
Az érzéseim feléd semmit sem változtak
Hová mehetnék? Kitárom apró szárnyaim
Most tovább várok rád, üvöltök

Az érzéseim feléd soha nem váltják fel
Megállíthatatlanul kiömlött a napon, mikor az ég eltűnt
Ha a kívánságom valóra válik, még ha egy pillanatra is
Ezen a világon, ahol még mindig várok rád, egy mosollyal

2010. december 27., hétfő

Lareine - Refrain

(Refrén)

Fehér lépések közelednek
Még most, ahogy az elfojtott érzelmek
a téglákba kapaszkodnak
Az ősz függönyei halkan lehullanak

A várost elárasztó tömeg
mosolygós arccal üdvözli a telet
Egy magányos éjjelen valakinek
egy fény hív magához engem

Az óratoronyból, mit tudatosság nélkül másztam meg
Felnézek az éjszakai égre
És te ott vagy

A zengő harang felett megjelenik egy csillagkép
Mindig lenéz rám
De többé nem ölelhetlek téged?
És elérni sem tudlak
Homályos, eltűnsz...

Az évszak kabátot húz
Megolvasztja a fagyos életet
Szétszóródik az éjjeli égen
Fénytelen csillagokat rajzol

Illúziók városa
az óratoronyból nézve kéken izzik
Újra felnéztem az égre
Virágzol

A zengő harang felett megjelenik egy csillagkép
Mindig lenéz rám
De újra, másodjára, nem tudlak elérni
újra nem tudlak átölelni, de
Amikor a tél újra eljön

Találkozhatunk?
Megvédelek téged, aki tiszta fehér
Most egy koromfekete díszletté válok
ha a fénylő csillagok között vagy
változz hóvá ezekben a kezekben

Lareine - Kyokutou no Koibito

(Távol-Keleti szerető)

A bánat sóhaját viszi a szél
El akarlak vinni, amíg szerelmes vagy
Visszatérni a gyeplőkhöz, míg reszket
Megyek játszani, játszani egy dalt

Egy gyönyörű nő alszik a tövisek közt...
Szemei könnyekkel bezárult...

Haj, ami fekete rózsákkal fonódik egybe
Egy képzeletbeli hárfa bánat után kutat
Két kézzel játszik, míg reszket
Megyek játszani, játszani egy dalt

Egy gyönyörű nő alszik a tövisek közt...
Szemei könnyekkel bezárult...

Előre bámulok az üvegkard mellett
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne állj most meg
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Most szúrok az üvegkarddal
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne tűnj el most
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Előre bámulok az üvegkard mellett
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne állj most meg
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Lareine - Emeraude ~ umi no miserarete

(Smaragd ~ Elvarázsol a tenger)

A kék madarak, mik nem tudnak repülni sebeiktől
a tengert bámulják, és kitárják szárnyaikat

Nézd, tekints erre a tengerparti képre
a zöld tenger ragyogása, és a fehér homokos part

A kék madarak, mik nem tudnak repülni sebeiktől
a tengert bámulják, és kitárják szárnyaikat

A lány smaragdzöld szemekkel
Nem tudom elfeledni ezt a festői tájat, mit veled láttam
Mit kereshetnek a kék madarak
a smaragdzöld tenger túlpartján?

Semmit sem kérdeztem utazásod okáról
a szél fújni kezd

Összezavarodva a tengertől, a származásom
Eltűntél

A szív ismétlődő ragyogása ezekről a hullámokról
Ki rajzolja ezeket a gondolatokat?

A lány smaragdzöld szemekkel
Nem tudom elfeledni ezt a festői tájat, mit veled láttam
Mit kereshetnek a kék madarak
a smaragdzöld tenger túlpartján?

Az árnyék, ami eloszlik a szenvedély napfényében
túl sok ragyogással égeti ezt a szívet
A lány megállította a szelet smaragdzöld szemeivel
és engem elvarázsoltak szemeid

Lareine - Cinderella Fantasy

(Hamupipőke fantázia)

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

A mély erdőből (a fény szekerén utazva) elsettenkedünk
A komor napok (elragadja őket a szél) megérkezünk a bálra

Egy csillár alatt táncolunk
Vékony karokat fogok megtartani

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

A ruha szegélye (lebeg és elsuhan) a gyors lépéssel
Egy virág a kézben (keringünk és fordulunk) most az ajtó kinyílik

Egy csillár alatt táncolunk
Vékony karokat fogok megtartani

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

Fantázia vagyunk
Én ilyen fantázia vagyok
Találkozunk majd egy illúzióban

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

Fantázia vagyunk
Én ilyen fantázia vagyok
Találkozunk majd egy illúzióban

Lareine - Bara wa utsukushiku chiru

(A rózsák gyönyörűen szétszóródnak)

Ha egy mezőn nyíló virág voltam
Semmibe veszem a nevem is
Jó lenne lebegni
amíg a szél magával ragad, de

Rózsák végzetével születtem
Arra születtem, hogy élénken éljek és tündököljek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Talán darabokra hullok
mint azok a csillagok, ahogy az idő visszatér
Egy közönséges élet
nekem nem megengedett, de

Megajándékoztak a rózsák végzetével
Mindig a szenvedély tüzében égek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Megajándékoztak a rózsák végzetével
Mindig a szenvedély tüzében égek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Lareine - Tenshi ni Koishita Shoujo no Yume

(Álom a lányról, aki angyalt szeretett)

A hó angyalai eltévedtek a téli városban
Te is ilyen szereplő voltál? ragyogtál

Az összekulcsolt kezekben
Megvédjük az egyszerű fényt

Ha hallottam volna "nem találkozhatunk", akkor nem reménykedek
Most mindezért téged hibáztatlak
Nem találkozhattam az angyallal, megértem, de
Ah... te és ez a város, csak egy álom volt?
Ostobán vesztegelek ebben a fájdalomban

A téli ég ragyog, mikor valaki csillaggá változik
A végzet fonala összeköti a szíveket, együtt rajzolják a csillagképeket

Jobb így, hogy szakítottunk
Ha elrepülsz, akár a hó

Ha hallottam volna "nem találkozhatunk", akkor nem reménykedek
Most mindezért téged hibáztatlak
A szeretett hideg eltűnik
Ah... táncolni az éjjeli égen, ahogy te
Bárcsak visszatérhetnék azokhoz a csillagokhoz

Mikor az emberek alszanak, az angyalok unatkoznak
Fehér tollakkal borítják be a várost
Nem ismerhettem meg az angyalt, megértem, de
Ah... táncolni az éjjeli égen, ahogy te
Bárcsak ugyanazzá a csillaggá válnék

Lareine - Ano Hito no Aishita Hito nara

Szerelem mélyen elsüllyed a téli tengerben
Emlékei a felszínen sodródnak

Egy mosoly felmelegít minket a hideg éjszakán
Elnyeltek téged az ideérő hullámok

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán el fog hervadni

Az előretörő hullámok a szívverésre válaszolnak
ahogyan az érzelmek
Lassan sétáltál a homokos parton
és könnyekkel áztattad el

Egy mosoly felmelegít minket a hideg éjszakán
Elnyeltek téged az ideérő hullámok

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán...

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán el fog hervadni

Csupán el fog hervadni

2010. december 24., péntek

The GazettE - Miseinen

Eszeveszetten kerestem valamit
Normális ha botladozol, csak folytasd utad
Tudom, hogy őrültség, csak megyek tovább megbánás nélkül
Csak magamban tudok megbízni, nem volt szükségem barátokra
Karmaim amiket mindenbe és mindenkibe belevájtam
A kamaszkor szexualitása finom és múlandó
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy egyedül élhessek
Őszintén, én csak féltem az elhagyástól
Tudtam, hogy semmi sem változna ha elrohannék
De képtelen vagyok megváltozni
A magány amivel kérkedtem két szárny volt,
Amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
A magabiztosságot amivel kérkedtem, lázadásnak hívják
Nem volt szabaság, semmi sincs a fényen túl
Kamasz Csavargó Napok
Fulladoztam minden egyes brutális új naptól
Mielőtt tudtam volna, tolakodtam akár a magány
Kemény volt. Hogy őszinte legyek,
Igazából nem akartam egyedül lenni
Mióta mindig megjátsza az erőset valaki elfelejti a másik igaz arcát
Fontos, hogy időnként lazíts és bízz meg másokban
Fájdalom...mikor sírni akarsz nézz fel a hatalmas kék égre
És kiálts hangosan
El akarod felejteni önmagad, így tudnod kell ki is vagy valójában
Apám, anyám és barátaim bátorító hangja
Ösztönöztek, még így is, hogy ily gyenge voltam, fényt adtak nekem
Fiatalságom magánya és fájdalma amivel kérkedtem
Két szárny volt amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
Ha lenne szabadság e tiszta, kék égben
Nem érdekelt volna ha ezek a szárnyak, melyekre büszke voltam leszakadnak
Rohanni kezdtem eszeveszetten az ég felé
Kitártam szárnyaim és repültem, és a pont amiben elbuktam a "szabadság" volt
Egy csodálatos családdal és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, ha újjászületek
Találkozzunk újra...

2010. december 12., vasárnap

Versailles - PRINCE

(Herceg)

Gyere, nyújtom a kezem és kivezetlek a félelemből
Az idő, mikor rád gondolok "Te, aki annyiszor sírtál és megsérültél"

A kedves, aki megtölti szívemet, és összetöri
Mielőtt az éjjel hajnallá változik
Pont így

Elviszlek magammal és nem engedem, hogy újra elszökj
Most karjaimban tartalak az ég felé, el akarlak vinni a jövő felé

Ah... érintés ezekkel az ujjakkal... ölelés ezekkel a karokkal...
lágyan megcsókoltalak téged
Meg akarom védeni a virágot, ami elrejti a törött szívet

A kedves, aki megtölti szívemet, és megolvasztja

Ismerni akarom ezt a védelmező boldogságot
Ami biztosan megvéd mindenkit kivétel nélkül
Így kell lennie, ahogy szeretünk valakit, és aggódunk érte

Elviszlek magammal és nem adlak oda senkinek sem
Most ölellek, az ég felé, el akarlak vinni a jövő felé

Nem tudom mindkét kezemet magasba emelni
Ha így repülhetnék az ég felé, szorosan átölelnélek

Elviszem a szívedet, nem tudok újra elválni tőled
Most mindent szorosan ölelek, el akarlak vinni a jövő felé

Versailles - The Umbrella of Glass

(Üveg ernyője)

Bevezetés, az eső zuhogni kezd
Egy dallam örvénylik, ha a szeretett személyre gondolok

A gondolatok vég nélkül hajszolnak engem
Az álmatlan éjszakán elnyomják a lélegzetemet is
Gondolatok, amik visszhangzanak

Az eső a szerelem versét játsza a szeretett személynek
az üveg ernyője ez a szív
Erősen üti, dobol rajta
Nem ér véget az esőzés

Ah... még a szívverések gyűrűi a víz felszínén
Elfedik a remegő gondolatokat

Ha a hang nem rombolja le egyiket sem
Legalább szívem mélyéről énekelek
Könnyek előjátéka
Ezzel a remegő hanggal

Az eső a szerelem versét játsza a szeretett személynek
az üveg ernyője ez a szív
Erősen üti, dobol rajta
Nem ér véget az esőzés

A szív mélyében megtörik, azt mondja "maradj mellettem"
Gondolatok, amik visszhangzanak
Játszanak és eltalálják ezt a szívet

Csak egy egyszerű üzenetet énekelek "maradj mellettem"
Amíg újra nem találkozhatunk
Csak annyit szeretnék mondani "maradj mellettem"...

D - Kaze ga mekuru peeji

Egy széllapozta oldal

Ha egyszer teljesen összetörnék, nem így folytatnám az életemet
Már teljesen elfelejtettél? Ha ez lehetséges

A szél ellapozza az oldalt, egy fakó kép, a történet folytatódik

A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
Egy megfordított kép vagyok magányosan
Mennyi idő is telt el azóta, hogy újra és újra megírtam neked a levelet és sosem küldtem el?
Várom a választ, de nem számítok rá

Kiesett szeretett verseskötetedből, elfelejtettem visszaadni
A préselt virágok gyönyörűen kivirágoznak, annyi amennyit az idő összegyűjtött

Hiányzol, az útmenti fák, amik mellett épp most elhaladtunk, élénken váltják színüket, susogva

Az úton elhaladunk melletük mikor az új levelek nőnek

Félelem nélkül
A növekvő falevélhalmot hó takarja az évszakban, ami biztosan
Szívem melegét kutatja
Megtalállak, akit szeretek, lángok által körülölelve

Érted? Minden napon, ami mellett elhaladunk
Új virágok bontják szirmaikat
A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
A megfordított kép te vagy

2010. december 11., szombat

Uverworld - D-technolife

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Fogom kezed
Ne add fel az életed

Mindezt elveszítjük majd egy napon?
Meg akarlak védeni téged és mosolyodat, de eltűnnek
Még az engem szólító hang is elhal
A szél ami követett ennyi időn át, eltűnik
Megtalállak

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

A legkülső réteg csak a borító
Azt mondtad, képes volnál egyedül élni az életed
Már fájdalmasak számodra az evilági kedves szavak
Annyira, mert nem szólnak hozzád

Wow, a te kezedet fogom
Wow, vágyódom az egyszerű kedvesség után
Emlékszel?
Az ismert fájdalomtól, képes voltál kedves lenni valakihez
Irányítsd az életed

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

Hogy láthatnám az élet értelmét?
Szertefoszlik, te vagy az egyetlen...

Te, aki elmész, könyörögtél, hogy ne legyen vége
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Most, nemsokára, nem láthatlak többé
Ez jelent mindent
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Ne add fel az életed

Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékszel...a más életedre?
Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékezz...nincs visszaút
De wow, az időn át, egy nap, meg fogjuk érteni
Akár egy elferdült emlék

Kagrra, - Yousai

Pompás fesztivál

Tánc, tánc, kört formálva, tánc, tánc, mindenki!
Tohyra, tohyra, a dobtól és a fuvolától, tohyra, tohyra, mind vezetünk
Tánc, tánc, a tűz körül, tánc, tánc, fogd kezedbe a fáklyát
Tohyra, tohyra, tánc, tánc, tohyra, tohyra, a harang kongása...

Ének, tánc, rácsavarodik az ujjakra, ének, tánc, mint egy táncoló báb
Torere, torere, a fesztivál zenéjétől, torere, torere, mind meghívottak vagyunk
Ének, tánc, a fény és sötétség között, ének, tánc, elmerülünk
Torere, torere, az árnyékból jő, torere, torere, oly furcsa...

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Tánc, tánc, emeljétek fel fejetek, tánc, tánc, ti ördögi lelkek!
Tohyra, tohyra, kongasd meg a harangot, tohyra, tohyra, tánc és taposás
Ének, tánc, ahogy édes bort vedelnek, ének, tánc, a sötétség e győzelméért
Torere, torere, a bolondok, torere, torere, kiáltanak

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Aa...mily megindító...aa...mily szánalmas

2010. december 7., kedd

Versailles - Shout & Bites

(Kiáltások és harapások)

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak

A fogyó Hold órája alatt érezni az édes vér illatát
Lebegő szitakötők mind rettegnek

Ők, a halott istenek küldték ezt a vágyat ajándékba?
Eldobva a rombolás varázsát

Kiáltások és harapások
Amilyen vad, olyan gyönyörű
Kiáltások és harapások
A kék kulcscsont felett

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni

Kiáltások és harapások
Amilyen vad, olyan gyönyörű
Kiáltások és harapások
A kék kulcscsont felett

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni
Az a gazos rózsa

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni

2010. december 5., vasárnap

-OZ- - Zenith

(Csúcspont)

Neked, aki megfogta kezem, egy szívtelen hold
Fél indíték, fél gyengeség
Leejtem szemhéjamat

Lefesti a süllyedő sötétség
Minden te vagy, minden üres
Kielégítetlen

Kemény feljutni, kemény feljutni
Könnyű zuhanni, kemény feljutni

A vérmérséklet folyton zuhan
Veszítek... elfátyoloz

Lábaim elbuknak a hosszú napokban
A könnyelmű „én” elesik

Kemény feljutni, kemény feljutni
Könnyű zuhanni, kemény feljutni

A vérmérséklet folyton zuhan
Veszítek... elfátyoloz

A csúcspont céljai...

-OZ- - Venom

(Méreg)

Egy hazugság áll az utamban

Álcázott csalás [ szépség, szépség ]
A szerencsétlenség fogságában
Elcsavart folyamat [ zsákmány, zsákmány ]
Színeket adok hozzá, kövess...

Álcázott csalás [ szépség, szépség ]
Az elszigeteltség ismeretében
Elcsavart folyamat [ zsákmány, zsákmány ]
Amíg meggyőz

Beléd harapok egy megtervezett csapdával
Az édes sóhajoktól a szavakig, mikre vágysz

Ajkaimmal megérintelek, belefulladok ebbe a méregbe
Egy csendben fogyó hold alatt
Ha egy új sebet okozok reszkető bőrödön
Nézd, te mindig az enyém leszel

Térj vissza... lent mélyen... engedj... összeomlás...

Nem veszed észre a megtervezett csapdát
Az édes sóhajoktól, amik a vágyott szavakban vannak

Ajkaimat bazárom, erre a méregre vágytál
Egy homályosan csillogó, fogyó hold alatt
Egy gyermeki, ártatlan hanggal ráveszel engem
De te...

Ajkaimmal megérintelek, belefulladok ebbe a méregbe
Egy csendben fogyó hold alatt
Ha egy új sebet okozok reszkető bőrödön
Nézd, te mindig az enyém leszel

-OZ- - Pressed Flower

(Préselt virág)

Egy sodródó, fiatalos árnyék és álcázott drágakő a kézben
Egy feledhetetlen, névtelen virág
ami még mindig határozatlanságban remeg
Félelemmel tölt el engem

Miben reménykedsz?
Egy napló lapjai között
Az elrejtett szavak
Maradandó alak
Minden dolog, amiben hiszünk
Egy napló lapjai között
Hagyjuk erősen visszhangzani
Amíg darabokra szakad

Egy kibírhatatlan szerelem előre küzdi magát, elnyomja létezésemet
Az örök díszes virágok csak az emlékezetben élnek
Félelemmel tölt el engem

Miben reménykedsz?
Egy napló lapjai között
A szív,amit elvesztettél
Maradandó alak
Minden dolog, amiben hiszünk
Egy napló lapjai között
Hagyjuk mélyen bevésődni
Amíg szétmállik

Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Ne nézz vissza, Ne add fel
Ne hezitálj, Egyenesen

Ha neked valóra tudott válni, álmaim átlépik az időt
Átlépik a holnapot, most fényben fürdök
Így minden megmaradhat

Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Ne nézz vissza, Ne add fel
Ne hezitálj, Egyenesen

Ha neked valóra tudott válni, álmaim átlépik az időt
Átlépik a holnapot, most fényben fürdök
Így minden...

Ha el tudtam érni, hogy egy álom veled együtt virágozzon
Gyűlik az idő, gyűlnek a holnapok, most dobd el tétovázásodat
Így ez a fény megmaradhat

Luna Sea - Storm

(Vihar)

Hirtelen felébredtem az éjszaka közepén
A platinafények közepette
Ez a ragyogó város nem is olyan rossz
Tudom, hogy átjutok ezen a viharon, veled vagyok
Szereted ezt a vihart?
Keressük tovább a ragyogást

Szereted ezt a vihart?

Egymást öleljük, biztosan ennek a féktelen viharnak a közepében
Nem volt semmi, amit az első helyről elvesztettünk, igaz?
Érezned kell a kezeidet, különben nem tudod elkapni a fényt
Mit fog ez elvinni hozzád?
Azt, amit kívánok, amit te kívánsz

Csókolj meg a viharban...
Csókolj meg a viharban...

Egymást öleljük, biztosan ennek a féktelen viharnak a közepében
Nem volt semmi, amit az első helyről elvesztettünk, igaz?

Az igazság gyáva, ezért nem fogja soha megmutatni magát
De mi soha nem válunk el egymástól
Érezned kell a kezeidet, különben nem tudod elkapni a fényt
Mit fog ez elvinni hozzád?
Azt, amit kívánok, amit te kívánsz

Csókolj meg a viharban...
Csókolj meg a viharban...

Luna Sea - Love Song

Még mindig nem hiszem el, hogy nem vagyok többé egyedül
Nem láttam önmagamat, amíg meg nem ismertelek
Egyedül sétáltam, és nem vettem észre a vakító fényt előttem
Megijedtem attól, hogy a karjaimban tarthatlak

Hiányzol, a szemeid
Szeretlek, eláraszt

Végigharcolom az életem, harcból és sérelmekből áll az élet
Ezekben hittem addig a napig, amikor megismertelek
Még ha meg is sérültünk az úton, szerelmünk erős maradt
Tovább akarom ölelni ezt az álmot, ez még nem a vége, de

Hiányzol
Tudom, hogy egy nap
Szeretlek, sebed majd begyógyul

Annyira hiányzol
Szerelmes Dal, Együtt
Tehát soha nem engedlek el

Tovább akarom hinni, hogy nem vagyok többé egyedül
Ha valaha hiányzok neked, csak öleld gyengéden szívedre ezt a dalt

Hiányzol
Újra boldoggá tesszük ezt az álmot
Szeretlek... egy nap

Ezért el akarom mondani
Szerelmes Dal, Együtt
Ott akarok lenni melletted
Igen, még mindig szeretlek
Szerelmes Dal, Együtt
És nem, soha nem feledlek el... és a szerelmedet

Szeressünk, szüntelen...

Luna Sea - I for You

(Én neked)

Hé, az igazság az, hogy valaki azt mondta, nem szerethetek bárkit
Végre rájöttem a találkozásunk fontosságára, ideges vagy

Ha azért találkoztunk, hogy megsebezzük egymást, ez túl szomorú

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Csak az igaz oldaladat keresem

Még mindig kínosan mosolyogsz
Még mindig illik hozzád a szomorúság

Ha arra születtem, hogy találkozzunk,
vajon tudok változtatni?...

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Túl sokat bántottak, de pontos leszek
Szívemből szeretlek
Ki akarom törölni az összes rád zúduló fájdalmat
Én neked

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Ha örökké csak a mosolyodat nézhetném

Szívemből szeretlek
Össze akarom gyűjteni az összes fényt neked
Én neked

Luna Sea - Desire

(Vágy)

Miért repül az idő? Miért vagyok szerelmes?
Olyan ijesztő, majdnem elvesztem az eszem
Amikor előtted állok, miért nem tudom azt tenni, amit akarok?
Elfogva érzem magam

Ismerem a jövőt
Nem vagyok elégedett
Amíg meg nem ismerlek téged

Az idő újjászületik, a sivár utca üvölt
Meg akarlak védeni

Ismerem a jövőt
Nem vagyok elégedett
Ha nem vagy itt

Őrjöngve ki akar törni a mellkasomból
Szívemet elragadják
Nem félek még attól sem, hogy hevesen és mélyen megsebeznek
Nem számít, mennyire törik össze a szívemet
Ha darabokra is törlek téged
Arra késztet, hogy erősen és szencedélyesen öleljelek
Mindenedet

Volt olyan szerelmen, ahol az érintés is belevésődött az éjszakába
Szerelmem árnyékai

Őrjöngve ki akar törni a mellkasomból
Szívemet elragadják
Nem félek még attól sem, hogy elszomorítanak
Nem számít, mennyire törik össze a szívemet
Ha darabokra is törlek téged
Annyira heves, lélegezni is lehetetlen
Most csókolj

Kérlek, ölelj erősen
A múltad és bánatod
Nem áll meg, senki sem tudja megállítani

Miért repül az idő? Miért vagyok szerelmes?
Olyan ijesztő, majdnem elvesztem az eszem

2010. december 2., csütörtök

-OZ- - Colors

(Színek)

Egy üvegszínű illúzió, az illúzió, mit veled láttam
Biztosan eltűnik majd anélkül, hogy valóra válna
Ezek a könnyek felhalmozódnak az ajtón, mi összetörni készül
Biztosan elárasztják majd a jövőt

A világ megint felébred
átölel egy félbeszakított álmot
Búcsúzok ettől a szerelemtől, bánattól
holnap találkozzunk újra

Sírok érted... Színek érted...
Emlékeim örökké egyszínűek maradnak
Sírok érted... Színek érted...
Még ha több színt is adok hozzá, eltűnnek

Egy üvegszínű illúzió, egy összetört illúzió
Nem tudok visszatérni abba az időbe

A másik ajtó, amit nem mi választottunk
Bizonyára a boldogsághoz vezet

Sírok érted... Színek érted...
Átlátszó láncok, képtelenek elszakadni
Sírok érted... Színek érted...
Hátat fordítottunk egymásnak, és elsétáltunk

Egy üvegszínű illúzió, az illúzió, mit veled láttam
Biztosan eltűnik majd anélkül, hogy valóra válna
Ezek a könnyek felhalmozódnak az ajtón, mi összetörni készül
Biztos ez a jövő?

Egy üvegszínű illúzió, egy összetört illúzió
Nem tudok visszatérni abba az időbe
A másik ajtó, amit nem mi választottunk
Bizonyára a boldogsághoz vezet

-OZ- - Last Shell

(Utolsó kéreg)

Ebben a bezárt szobában
Bámulom a felszínre törő illúziókat
és a magány kiömlik

Csendben hulló könnyek ölelkeznek
A hívás illata
Ha nyugodt maradtam volna
talán megmenekülök

Összetörik a tekintetemben
Magány a gyengeségembe harap
Valaki meg tudná tanítani nekem?
Valaki meg tudná adni nekem?
Amíg egszer újra élhetek
Még a bűnöket is felhalmozom majd
A világ egy hangja átrepül az életen

Csak várj
Szólítsd a nevemet
Hunyd le szemeid
- Ha csak eltűnünk -

Csak sírj
Ússz az átkomban
Találj rá érzékeidre
- Ebből a világból-

Mint egy álom, veled álmodom
Amíg gyönyörűen elnyúlik
most...

Összetörik a tekintetemben
Magány a gyengeségembe harap
Valaki meg tudná tanítani nekem?
Valaki meg tudná adni nekem?
Amíg egszer újra élhetek
Még a bűnöket is felhalmozom majd
A világ egy hangja átrepül az életen

Csak várj
Szólítsd a nevemet
Hunyd le szemeid
- Ha csak eltűnünk-

Csak sírj
Ússz az átkomban
Találj rá érzékeidre
- Ebből a világból-

Mint egy álom, veled álmodom
Amíg gyönyörűen elnyúlik
most...

-OZ- - Filmy

(Áttetsző)

Az eső most darabokra törik ebben a tiszta hangban
Az érzelmek mindent elfednek, kettészakadnak

Beteges érzelmek
Nyugtalanság és öröm
Tovább imádkozok, amíg elér hozzád

Áttetsző a jövőbe tekintve, terjeszkedik, akár ez az ég
Érezz, mert egy eddig láthatatlan világot mutatok csak neked

A fehér holdat most felhők takarják el
Elveszthetem utamat visszafelé, káprázatosan szertefoszlott

Beteges érzelmek
Nyugtalanság és öröm
Továbbra is hinni fogok, ha ezt kívánod

Áttetsző, gyűjtöm a túlcsorduló kívánságokat ebbe a szívbe
Érezz, a holnaphoz vezető ajtó a kezedben van

Kihívni az előérzetet
Megbecsülni a tanítást
Megváltoztatni a viszonzást
Igazán ismered önmagad?

Áttetsző a jövőbe tekintve, terjeszkedik, akár ez az ég
Érezz, mert egy eddig láthatatlan világot mutatok csak neked

Áttetsző, gyűjtöm a túlcsorduló kívánságokat ebbe a szívbe
Érezz, a holnaphoz vezető ajtó a kezedben van

The GazettE - Pledge

The GazettE - Fogadalom


Ez csak bánt, miután találkoztam a fájó tényekkel legbelül
Amikor  találkoztunk azt kellett volna látnom, hogy egy lépéssel közelebb kerültél a bűnhöz.


Egy egyszerű hazugság tört fel minden nap
Legalább felcseréltük  a kétséget
Tudtuk, elvesztettük a életünk értelmét.

Ezen a télen már másodszor állsz itt anélkül, hogy mutatnád, eltévedtél
Emelt hangon keresem a szavakat amikkel bánthatnálak
A zuhanó könnyeink összegyűltek

A magány és a szabad kétségek öleléselében boldog vagyok
A fényt gyenge szerelemként kéne ismerni, és mégis külön vagyunk

Nem akarom hallani a hangokat amik tele vannak hazugsággal
amik  bizonyára melletted állnak

Még ha nincs is szükségem a szerelmedre
Akkor is legyél mellettem.

Bocsánatot kérek a megtört szomorúságért, ami szétáradt benned
Az elsőtől az utolsó szóig te vagy ebben a dalban
Meghagyva ugyanazt az álmunkat egymás mellet.

A kis hazugságok olyanok, mint a fehér különböző árnyaltai  ez majd megmutatja a szándékaink 
Annak érdekében hogy elfejeltük az emlékek jelentését.

Elköszönni a séták végén
aztán megint együtt menni

Természetesen nem veszítjük el a kölcsönös szerelmünk látványát
azért mert a szomorúság holnap mindkettőnkre rátalál
A jó szám még csak a csalódottság reménye

Néhanapján a múltban együtt éljük át az évszakok változását
El fogunk tűnni ahogyan a lángoló éjszaka áttöri a sötétséget.
Nem felejtek
Nem veszítem el a tényt, hogy mindkettőnk benne van ebben az álomban,

2010. november 30., kedd

Versailles - The Revenant Choir

(A feltámadás kórusa)

Elegánsan öltözött nemesek éltek
Egy rózsáktól illatos világban...
Két klánhoz tartoztak.
Az egyik szerint a halál örökké tartó boldogságot hoz...
A másik az örök életet kereste...
Egy nap mindkét álom valósággá válik majd.
De a két klán sosem lesz képes elpusztítani egymást.
Magányra lettek kárhoztatva
Örökre szóló büntetésként...

Június, 2007
Eljött a második klán ideje
Megjelentek a rózsa gyermekei
És megjelenésükkel
Visszatérnek annak a napnak az emlékei
És a történet elkezdődik...


Büszke vagyok rájuk
A gyönyör, mint félelem
Ez az éjjel, mikor a hold szerelmesen nevet
Az idő neked kedvez
Feltámadok, kiáltások és harapások közt
Vigyázz!
Velem akarsz jönni?

Úgy hívták...
"A vörös szőnyeges nap"
A padlót illatos rózsák borították
Az idő nekem kedvez
Fel fogok támadni. Senki sem irányíthat!
A karmazsinvörös csodálat...

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A családunk vére életre szóló szerető
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

Kedves gyermekem, kérlek szúrj a hasamba
Oh, még egyszer
Szúrd át a szívemet is
Az idő nekem kedvez
Fel fogok támadni. Senki sem irányíthat!
A karmazsinvörös csodálat a Szent Kehelybe ömlik

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A családunk vére életre szóló szerető
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

A karmazsinvörös vér rózsává változott az emlékeimben
Újra felhangzik a kiáltása és az éneke

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A karmazsinvörös csodálat a Szent Kehelybe ömlik
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

A karmazsinvörös vér rózsává változott az emlékeimben
Újra felhangzik a kiáltása és az éneke

Az idő nekünk kedvez
Átaludtuk a hosszú időt
A világ a rózsa gyermekeinek kezébe került
A családunk vére sosem veszik el
A bánat és a fájdalmak kórusa
A családunk vére életre szóló szerető
De nélküled a sötétségbe veszne...


A gyermekek csatlakoztak elődeikhez
Az örökké tartó magányban
Ő maradt egyedül, aki hitt a halálban...

Versailles - Aristocrat's Symphony

(Nemesek szimfóniája)

Ösztöneim a szív édes hangjának örömét üldözik
Míg fogaim a rejtőző prédára szomjaztak, te rám mosolyogtál

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel
Mikor ez a világ ráébred igazi ösztöneire
Kinyitom a fehér kapukat

A krétafehér falakon belül a folyékony rózsára szomjazom
Az ostoba ember még mindig vonakodik elfogadni ajánlatom

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel
Mikor ez a világ ráébred igazi ösztöneire
Kinyitom a fehér kapukat

A fenséges rózsa vörös szimfónia
Elegánsan táncol a karmester pálcájának utasítására
A végzet a sötétség rapszódiája
Ennél a határnál kinyújtom kezeimet

Ezekben a kis emlékekben egy hangszer játszik

A bálon gyönyörű ruhát viselnek
A nemesek énekelnek és táncolnak
Még mindig nem tudják, mit jelent ez a vér

A fenséges rózsa vörös szimfónia
Elegánsan táncol a karmester pálcájának utasítására
A végzet a sötétség rapszódiája
Ennél a határnál kinyújtom kezeimet

Ezekben a kis emlékekben a rapszódia játszik

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel neked
Mindent kiszínezek a rózsák világában

Versailles - Amorphous

(Alaktalan)

Ráébredek, hogy ez egy illúzió
A homokfal mögött omladozik
A tenger végére ez túlcsordul

A távolságot keresztezték
Ez a történet nem hagy engem aludni
Kifarag, akár egy tutajt
A végére kellemesen puhává válok

Szemeim lehunyom, egy csónakban
A sötétség felé evezek
A viharos tenger maga alá temet

A nyugtalanságok korába születtem
Felmészt a történelem örvénye
Erősen szeretnék élni, akárcsak te
Ebbe az elképzelésbe senki nem szólhat bele
Ég veled szeretett kedvesem

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A csendes napok, békés hullámok, és az új világ

Ah... meddig fog tartani?
Egy álom töredékei, amik nem mozdulhatnak
A közepében ott vagy te

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
Elmerülsz a mély sötétségben, szíved legmélyéig

A tenger terjeszkedik... a végtelen éggel összefonódik
Lágy szelet és csöndes napokat hoz magával

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A tenger vége, körbeforog, és csak árad

Elvisznek a hullámok, megtörnek a parton
Belefulladok a szerelembe, ami nem szűnik
Ilyen emlékekben szeretnék elmerülni
Ah... az alvó tengeredben

2010. november 26., péntek

Versailles - God Palace - Method of Inheritance -

Isteni Palota - Öröklés módja

Isteni Palota, Apostol, Mi adjuk a halál bilincseit
Újjászületés módja, Dicsőség Istennek!

Fájdalom és szenvedés elviselik az emlékek másik oldalát
A föld születése az időt szólítja
Szeretetet ad az embernek az égben, madarakkal
Az ítélet nyila velünk

A gyengédség kegyetlen játék, az örökkévalóság szerelme a magány
Ezért tudtunk élni és hinni
Szerelem, tudsz szeretni
Álom, találkozzunk egy álomban
Engedelmeskedj, ne árulj el

Miért születnek az emberek, csak hogy megsérüljenek a szerelemtől?
Ez fájó, ez fájó, a vég szétválaszt minket
A szenvedés akár egy spirál, nem menekülhetsz előle

Ha újjászületek, ezt a tüskékből álló fájdalmat
rózsává változtatom, gyönyörű szirmokkal

Ah... a szemek belsejében ragyogni kezd
A világ megváltoztatja színét
A feltámadás kétségében
Az öntudatra ébredés távoli... az ítélet elkezdődik

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Megyek együtt élni a magánnyal, rózsákkal beborítva
Szorosan mellkasomra ölelem az örökkévalóságot, ahol a fény megszületett
Amióta szeretlek és gyűlöllek téged, az ember ilyen
Ki hullajtotta el ezeket a könnyeket?

A magány egy tréfás gondolat, a könnyek az emlékek ébredései
Teljesen kivirágzik valakinek, szorosan szívembe zárom a sorsot

Szépséggel, ragyogással, és erőszakkal élni
Egy élet a rózsák színével, a szerelem és magány menüettje

Táncolj, mint egy pillangó, amíg a harangok szólnak
Gyönyörűen, gyönyörűen, gyönyörűen kivirágzik
Késő éjszakáig, amíg a menüett csábításba nem fullad
Az örökkévalóság vége

Ahogy ez az igazság, ki cserélte le egy álomra?
Isten, ez a te cselekedeted? Mi szakítja el a félelmet?
Az emberiség egy nap elpusztul? Ezúttal te adod a magányt!

A rózsával élünk
Te birtoklod a sorsot
Idő a kegyelmed
Én már isten vagyok

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Versailles - Windress

A létezés értéke gyógyul a sérülésekből
Átváltozik valamivé, aminek jelentése nem kopik el
Ha most meg tudnám mutatni a gyengeséget valakinek
Közelebb kerülök a múlt megértéséhez

Igen, gyönyörű virágokat akartam érinteni
Egy múló álom, ami eláraszt
Átölelem a vibráló életet
Most elrepül

Egy lámpafény... a forrásod irányába, elérte a szél
Hangom zengve elindul a halott világban
Ah... találkozni akarok veled a hibákban és bűnökben
Leereszkedik a pókfonállal, egyesül a közelgő jövővel

A lámpafényt otthagyva halkan eltűnik
majd újra és újra visszatér

Amióta találkozni akarok veled, és hangodat hallani
Lefeküdni és elengedni egy sóhajt... elég
Ah... találkozni akarok veled a hibákban és bűnökben
Egyesülni a közelgő jövővel

A gondolatokat elvitte a szél
A múló álom után
A szél elfújja meggyógyult létezés értékét
Csak bámulok a gondolatokkal, amik nem tűnnek el
Egy lámpafény... tovább remeg

2010. november 25., csütörtök

DIO - Carry Down

Mikor a fény kivilágítja a várost
a holnap nélküli emberek meghalnak
Belefáradtam az utazásba, ami nem hoz reményt
ma éjjel az emberek is eltévednek

Mióta bemocskolt ajkaiddal küzdök
Ki akarom kerülni a szavakat, mik sóhajként törnek fel

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Lenézek a felhőkarcolókról
a tájat elönti a fény
Senki sincs egyedül
Nem ízlelik meg a magányt

Most is gondolkozok. Hová akarok menni?
Kivel akarok találkozni? Mit akarok? A növekvő hold eláraszt

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Nem számít más, ha mi közel vagyunk egymáshoz
Nincs senki, aki így tudna szeretni
Mert ők félnek a fájdalomtól
"Az éjjel egymásba fonódó dallamai"

Miért folynak a könnyek? Fájdalomban élsz?
Vagy ez egy álom az ostoba élet üldözésére?
Melyik isten fog mosolyogni? Engem egyik sem érdekel

Ha félsz, hogy elárulnak, nem leszel vele egyedül
Az időszak, mikor féltél megismerni engem, lezárult

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Ezért ma éjjel az álmok szavaival
a bőröd alá temetem ezt a kísértést
Hol sír a szíved a nevetéstől?
"Emlékszem a dalra a szomorúság végéről"

2010. november 23., kedd

-OZ- - Butterfly

(Pillangó)

Egymásra helyezett szerelem, elhagyott napok, szívem magjában
Egy lebegő álom, ami beteljesült
Az idő alatt, míg volt valamim, ami fontosabb volt önmagamnál
Megoldottam az élet jelentésének rejtélyét

Megjátszott szeretet, felvágott napok szemeim magjában
Számtalan rejtett hiba
Az hittem, jó dolog, hogy nem ismerem múltadat
Mert elég csak a jövőről tudnom

A ketrecen kívül
Repülj ki... Repüld körbe... Ne veszítsd el a fényt

Tovább vágyódom az örökkévalóság után
Ahogy egy pillangó múlandó virágok felett táncol
Ha egy nap az eső újra legyőzi
Még akkor is, ha a törékeny teste megsérült

Ezért foglak mindig szeretni
Azt akarom, hogy örökké szeress
Elfeledni, hogy az élet lejár
Amíg a végtelen álom a végére ér

Tovább vágyódom az örökkévalóság után
Ahogy egy pillangó múlandó virágok felett táncol
Ha egy nap az eső újra legyőzi
Még akkor is, ha belefullad a bánat könnyeibe

Higgy benne, higgy benne
A valóságban, a képzeletben, míg eggyé válik a kettő
Mindig keresd a fényt

Amíg ez ömlik
A felhők repedésein át

Ezért foglak mindig szeretni
Azt akarom, hogy örökké szeress
Elfeledni, hogy az élet lejár
Amíg a végtelen álom a végére ér

-OZ- - Detox

A régi sebet kötés veszi körbe
Átláttál az elme apró belsején
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Kint a háztető, amit választottál
Hirtelen véget vetni a halott világnak
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Repülj örökké, Repülj örökké
Repülj a jövőd felé, maradj fagyott
Ezektől a kezektől, ezektől a szemektől
Menthetetlen vagyok, számmal érintem fájdalmad

A régi sebet kötés veszi körbe
Átláttál az elme apró belsején
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Kint a háztető, amit választottál
Hirtelen véget vetni a halott világnak
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Repülj örökké, Repülj örökké
Repülj a jövőd felé, fagyosan
Ezektől a kezektől, ezektől a szemektől
Menthetetlen vagyok, számmal érintem fájdalmad

Repülj örökké
A szerelem bizonyítéka, amit vágtam neked
Lassanként
Téged eltorzítottak

Repülj örökké
A méreg, mit kiöntöttem, feltörölték
A létezésemmel...
A végeddel...

-OZ- - Rain Delay

(Késleltetett eső)

A hazugság, mit egy kis bólintással
és nevetéssel nekem adtál
Az egyetlen odaígért felhő
Szüntelen elárasztja szemeimet

Az érzéseim még mindig téged követnek
És még ez a szerelem is zuhogó esővé válik
Oly sok, oly sok szó
Az idő csendben átázott

Bámulom az elszigetelt eget
Szemhéjaim túlcsordultak
Még most is sóvárgok a mellettem lévő beteljesületlen érzések után

Ez még nem a vég, mindig, amikor kereslek
Még távolabbivá válsz, tovább kutatok utánad
Egy nap, egy nap a szavak majd visszatérnek
A száj, ami továbbadta őket, zárva volt

Engedd, hogy halljam a következő eső után
Engedd, hogy halljam a következő boldog napon

Az érzéseim még mindig téged követnek
És még ez a szerelem is zuhogó esővé válik
Ez még nem a vég, mindig, amikor kereslek
Még távolabbivá válsz, tovább kutatok utánad
Oly sok, oly sok szó
Az idő csendben átázott

2010. november 22., hétfő

D'espairsRay - Falling

(Zuhanás)

Elzártam szemeim elől a vakító fényt
és te váratlanul attól a naptól nevettél
Az elnyomott szomorúság újra elkezd túlcsordulni
A múltnak még mindig élénk színei vannak

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Ha visszamennék, megint rád gondolnék

Minden nap tovább sorvadok
Alvás nélkül megyek találkozni a következő nappal
Bemocskolom a tisztaságot, imádkozok
az ég alatt... "Így önmagad lehetsz"

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Az álmom most még messze van
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Fájdalmassá válik...
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Érzem ezt a fájdalmat

Azt gondolod, hogy engem nem érdekel
de nem ismered a lelkemet...

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Még mindig ott van szívem legmélyén a hátrahagyott árnyékod
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Ez olyan szomorú...
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Érzem ezt a fájdalmat

Kagrra, - Oni wo awaremu uta

Egy dal ami megszánja az ördögöket

Egy fanyar szag lebeg ki a sötétségből
Visszhangzó lépések, mintha közelebb vonzana, reszketek

A fény még most kiad egy hangot, és én belezuhanok
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlöletet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kicsúsztatom nyelvem, éles sírás, érzem

Ezek a könnyek testemen, egy zavarba ejtő tánc
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlölet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Rábízhatom szánalmam egy ilyen mulandó időre?
Az uralkodó szüntelenül gyötri testem
Neked, neked, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kagrra, - Ibitsu

Izzó láng visszhangzik az éjben
Egy hang körülvesz, figyelmeztet bánatom

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Halvány, áradó, akár egy ölelés
Eltűnik az árnyékokban, lelkek visszhangzanak

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Holtsápadt, az az arc puhán sóhajt egyet

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Betemettek téged a levelek, eltüntetve körvonalaid

Két sors egyesül, és újra összefonódnak

Kagrra, - Arishi hi no bishou

Távoli múltam sebei

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Fény özönlik be és az évszakká válik, valahogyan
Mosolyogva emlékszem hangodra

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

Bámulom a sima Napot, egyszerűen, sóhajtva, azon a napon
Ha visszatérhetnék, mégegyszer, csak hallani akarnám hangod

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Távol attól az időtől, hívsz engem, agy érzek

Ha csak ezek a mulandó emlékek, sosem tűnnének el, még mindig itt sírok

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

2010. november 20., szombat

Kagrra, - Himitsu

Titok

Titokban forgó, változó szavak, a komor függöny mögött
Nedves, sötétségbe hull

A száraz éjszakai égbolt, a végtelen árnyékok, együtt jönnek egyként
Visszhangzó, helytelen

Ah, elbűvölő, ah, mormoló

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik

Ah, hervadt, ah egy rügy

A harmat, cseppek, ah, ragyognak

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik
Mint egy Főnix égek míg betakar a por
Még ha nem is ébredek fel ebből az álomból és a jövőbe kapaszkodom

Kagrra, - Izanai no Jukai

A kísértés erdeje

Nem hallom azon napok hangját, mert csak a fájdalom marad
Mintha körülölelne egy száraz szél, én csak lebegek
A Napsugarak átjárják szemeim, emlékek jelennek meg elmémben
Valahol elfelejtettem a véget, az idő űrjébe temetve

Keresem a szavakat, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Ez az évszak mikor a holt levelek táncolnak, az ég távolabb van mint bármikor
Sóvárgó kézfogások, megyek az erdő felé ahol nincs senki más

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Keresem a szavakat amiket képtelen vagyok kimondani, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Bár visszafordíthatnám az időt, más utat választanék
És sétálok, egyedül az erdő felé

Kagrra, - Meguru

Forgás

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A szívemben lévő fájdalomnak élek

A mulandó világ díszei
Ahogyan gondolataim rohannak
Kedves szavak csak most
Ne állj meg, elmennek a föld legvégéig

Ah, a szél elhal, követve az éjt
Virágzás, mindent és mindent figyelmeztet a fájdalom

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Keresve a lelkiismeretesség végét
Egy örök vándor

Ah, miért idéz elő az idő ilyen érzéseket
Változik, minden és minden egy színtelen végtelenség felé
Ah, a szél elhal, követve az éjt
Mintha minden körülvenne, mintha figyelmeztetne arra, hogy mindent szeressünk

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Kagrra, - Boufura

Féreg

Egy színtelen világban, az árnyék szétterjed
E kéz kinyúl, hogy megérintse
Játszva az ártatlant

Kutató fénysugár, gondolatok keringenek fejem körül
Bár tudom, a valóság elkerülhetetlen
Ez csak hasztalan küszködés

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

Hány féreg volt bőröm alatt?
Kiszáradt torkuk félrebeszél, rázzák csápjaikat
Végtelen magányomban az idő megáll

Rábízom nyakam e durva kötélre
Verdesem szárnyaimmal az ég felé

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

2010. november 16., kedd

VII - Sense - Black Bird

A fekete madár


Felépíteni azt az elveszett világot, amit a felnőttek elfeledtek
Ez csak egy csapdába ejtett rémálom könyve

Elpusztítja a pusztítókat
A halott békehozó, aki egy lépéssel közelebb került a halálhoz

”Tisztelni és szolgálni Istent még ha vége is az életnek”

Ebben a bűnös világban, kiterjesztem a fekete szárnyamat
Még mindig úgy gondolom, hívnod kéne...
A szavak beszélnek a testhez, ami bíztatja a szárnyakat
Még akkor is, ha az élet jelentése  elvetett...

A tudatlanság időszaka csak diktátor játéka
Miért folyik itt vér? Az erkölcs semmivé lesz, manipulálják

Elpusztítja a pusztítókat
A halott békehozó...
Szóljon az embereknek, hogy lássák végre a háború végét

Ebben a bűnös világban, kiterjesztem a fekete szárnyamat
Remélek, és kívánok neked mindent...
Megfürdött a fényben a megsemmisülés fekete zápora, végleg eltűnik
Majd a napfény elér, mint egy imát

Végül, béke lesz a fényben
Megtartom ezt a reményt
A szárnyaim elfáradtak,
A cél még messze, de én csak tovább játszok.

2010. november 15., hétfő

Versailles - Libido

Látszat... ha eldobom a szenvedély lélegzetét
Az árnyék ringatja a csípőket, egzotikus szelet játszva

A végére megőrülök a tánctól
Egy rejtett helyet keresek
Ah... ezzel a nézéssel, elszántan bámul

A világnak nincs szüksége semmire, de az érzékek ismerik a könnyű lázat
Érzem az éretlen gyümölcs csábítását

Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, virágzás, egyre jobban megőrjít
Az árnyalak ringatja az éjjelt, összefonódó ujjhegyekkel
Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, szenvedély virágzó sellője
Gyötrődök és belefulladok a kéjbe

Szemek... mindig a kísértés szemei kacsintanak
Egy test csípője ringadozik a száraz szélben
Megbabonázó táncos
Mérgező virág

A könnyű láz megérint nyelvének hegyével a homokos tengerparton
Érzem az összekócolt, hosszú hajat

Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, virágzás, egyre jobban megőrjít
Az árnyalak ringatja az éjjelt, összefonódó ujjhegyekkel
Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, szenvedély virágzó sellője
Gyötrődök és belefulladok a kéjbe

Elvesztem az utam a csábítás felé
a kísértésből a kéjbe...

2010. november 13., szombat

Kagrra, - Kamikaze

Isteni szél

Jobb érzés tévedni mint becsapni önmagadat
Azok, a kifinomultságot csak hírből ismerő, páholyaikban nevetgélők
Egy ostoba "Nem a mi bajunk" kifejezéssel arcukon

A földre köpnek az "ez és amaz"-aikkal
Nem tudják megállni, hogy könnyeiket megtévesztő eszközként használják
Köszönöm, de búcsút intek az utolső képmutató lekenyerező szimpátiának
A vér átárad testemen
Túlhalad a szimpla haragon és úgy érzem mintha hánynék

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
Kiálts és öld meg magad, mint egy igazi férfi

Próbáld elhajítani a múltat és hidat építeni a jövőbe
Nem néztél a lábad elé és sárba zuhantál
Most anékül, hogy felfednéd arcodat az emberek számára
Nem számít mit prédikálsz, nem hallják meg

Nem ismerve a jó és rossz dolgokat
Amíg képtelen vagy megérteni az emberek fájdalmát, nem számíthatsz boldogságra
Engedd, hogy véred átáradjon testeden
Hajítsd el az egészet és kérdezd meg a világ embereit "Mit akarsz tenni?"

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És hintsd szét, akár a férfiak

Egy újszölött sírása hangzik fel a pusztulás végén
Feltűnik egy elborzasztó, botladozó démon
Ez egy ingatag, üvöltő isten az istenek között
Vagy csak egy fehér kígyó**

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És légy porrá akár a férfiak

Ha egy nap az idő visszafordul
Mégegyszer visszatérünk a semmihez, üvöltsd harci kiáltásod
Áldozd fel magad a pusztító háborúnak
Röhögve

*A japán zászló. Szó szerint "napkorongot" jelent
**A fehér kígyó legendája: http://en.wikipedia.org/wiki/Madame_White_Snake

2010. november 11., csütörtök

Versailles - Destiny - The Lovers -

(Végzet - A szeretők-)

Lépéseid hangja eltűnik
Az eső eláztatta szívemet
Nem tudom átölelni ezt a magányos rózsát
Ami ennek a városnak sarkát díszíti

A csend arra késztet, hogy emlékezzek
A melódia sóhajai üveggé válnak
És mikor összeérnek, eltörnek
Soha többé nem térhetsz vissza

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Most nem lenne ez a fájdalmam
megsebeztelek ezzel a kézzel

Látomásom volt a pillanatról, mikor találkoztunk
Könnyekben törtem ki, a törött üveg melódiája
Tovább játszik, a látványod
soha többé nem jelenik meg ebben a tükörben

Nincs hely, ahová el lehetne rejteni egy megsebzett szívet
Mikor átölelem ezt a szerelmet, darabokra törik
De folytatom, amíg ez a szív dobog

Kérlek, ne hagyj egyedül
Mosolyogj újra
Míg az éjjel hajnallá változik

A régmúlt napokat nézve
Ezzel a sebbel, nézzünk szembe
A közelgő búcsúnkkal együtt
Nem számít, milyen fájdalmas, ölelj át

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Nem ismerném ezt a melegséget
Meg akarom fogni kezed

Ragyogásodnak nem a múltamban kellene lennie
hanem a jövőben

Ezért, oh végzetem, kedvesem
Maradj mellettem
Míg a halál elválaszt minket...

2010. november 10., szerda

Girugamesh - Enishi

Mindig befejezetlenül hagyom a dolgokat,
Elrontok mindent amit megérintek,
Mindenki panaszkodik rám, ez feldühít.

Akkor, azon a helyen,
Megvizsgáltam ki is vagyok,
Azt hittem képes lennék megragadni az eget és a csillagokat.

Az a különleges személy ott rejlik mindenki
Szívében, igaz? Ennek az elérhetetlen személynek
Ki kell fejeznek hálámat mielőtt túl késő lenne.

A teher és a felelősségek,
amik az évek alatt felhalmozódtak.
Az elfelejtett szívfájdalmak, most végül
Képes vagyok mindet elviselni.

Tovább reménykedem, tovább sétálok,
A nap felé amikor megragadom az eget és a csillagokat.

A szín hervadhatatlanul, az augusztusi nyárból,
Örökké perzseli szívemet,
Sohasem válnak el.

Anyám csendesen álmaim felé terel.
Szavakba önteni könnyű, de most
Semmit sem mondanak.
Köszönöm, hogy felemeltél engem e napra, képes vagyok
Elmondani neked.

Tovább reménykedem és könyörgök,
Szívembe vésem.
A nyártól, mikor esküt tettünk,
A mai napig mikor valóra váltjuk.

Kagrra, - Bikuni

Bhikkhuni*

Fák ringanak a víz felszínén
A ragyogó Hold ív-alakú
A szél hangja, és még a színek is hallatszanak a sötét éjszakában
Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött

Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött
Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

*ez a szó buddhista apácát jelent. De Isshi furcsa módon nem használta az ennek megfelelő kanjit.

Kagrra, - Jyuso

A temetés ideje

Mindenki igazán szánalomra méltó, tenyerükkel befogják fülüket
És mintha hallnák az elhaló, neheztelő hangot*

A Föld kékbe borul
A mennyek indogóba hanyatlottak
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Egy rohanó civilizáció nem engedelmeskedik szemeinek, még az életben sem
A korlátozó, vakító sötétség felé, tested eltaszítottad

Mindenki igazán szánalomra méltó, üres szemgödrök nyitva a szörnyűségek felé**
És mintha rokonszenveznének a csodálatos katasztrófákkal

Komor, vörös fényben úszó fellegek
Egy ultramarinkék, elmosódó hegygerinc
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
A lángoló tetemek közt kúszva***
Izgő-mozgó férgek gyűrűjében
Én magam, letaszítva, elmerülök a bűnökben

Ismételve újra és újra...

Mindenki igazán szánalomra méltó, oly szorosan kapaszkodnak mantráikba
És mintha az atomok is egy visszataszító vég felé rohannának

Egy isten tintába rejtve
Egy diktátor fehér glóriával
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Üvöltő reménytelenség
Mindezek után, előnyünkre válik átlátszóságunk
Sok, sok alkalommal, Hádész csodász tesz

A ragyogás
Már rég tovatűnt
A lelkek dala melyek ragaszkodtak az önzéshez, akár ez a szív...

*Az eredeti japán szövegben szereplő kanjik miatt, ez a sor leginkább azt próbálja kifejezni, hogy az elménket elérő hanghullámok előbb áthaladnak egy kis víztócsán/tavon.
**Szintén a kanjik miatt ez azt fejezi ki, hogy az embereket csak a szörnyűséges dolgok érdeklik.
***Itt a tetem kanji van a szövegben, de azt énekli, hogy 'hús'.

2010. november 9., kedd

D'espairsRay - Yami Ni Furu Kiseki

(Sötétségbe hullott csoda)

A csodálatos, magányos égben
véget nem érő gondolataim lebegnek
A hideg szelek elhozzák az évszakot,
fagyott, fehér sóhajom beharangozza a telet

A hangom a neked írt levélben
A fehér hóval együtt feléd viszi a szél...

A szívtelen szavaim kínoznak téged
Remélem még most is szenvedsz tőlük
És a fájdalom közepén a tény az, hogy
tovább titkolod az arcot, ami számomra ismeretlen

Anélkül, hogy átérezném a fájdalmad
Elértem, hogy magányosan szenvedj a sötétségben

Veled, kivel egy tiszta, fehér télen találkoztam
Szeretném, ha megosztanánk a fájdalmat
Örökké melletted
és nem változunk
bár az évszakok örök körforgásban vannak...

A sivár szobában
Félek, hogy elveszítlek, ahogy az ürességbe merülsz
Hogy ne tűnj el így, megkötözöm a végtagjaid,
tested, nyakad és ujjaid a piros szállal
Újra és újra
míg nem tudsz már mozdulni

Csak addig érzem a létezésed, míg fáj
A hamis mosolyod volt, mit először vettem észre
Ujjaink összeértek
megremegtek, mintha megfagynának

Egyre jobban beleolvadsz a fehér hóesésbe
kimutatva a gyengeséged, mitől nem szabadulsz
Ne sírj, nem vagy többé egyedül
nézzük együtt az álmot...
Nézzünk szembe a ránk váró szomorúsággal
az évszak első hóviharával
Ha a világnak a magányos végzetbe kell zuhannia
szorítsuk meg egymás kezét és induljunk, együtt...

D'espairsRay – Trickster

(Csaló)

A csettintések áradata, lángoszlop, szárnyal a levegőben
Lépjük át a határainkat, és legyünk szabadok

Beleragad a lábam az aszfaltba
Ah, érzem, szúrd át a fájdalmat és pusztítsd el

Törj ki... szabadíts ki, yeah!
Végre, szabadság
Törj ki... Ki a csaló?
Amióta elvesztettem karmaimat?
Szabadíts ki... ah...

Pusztítsuk el ezt a képet, szórjuk szét a darabjait
Egy jegy a kezemben, a pokolba szól
Isten megöl engem...

Ah... az eltűnő hangnak...
Nincs mitől félnie...
Ha ezt valami elvesztése nélkül szerezted
Akkor add tovább

Törj ki... szabadíts ki, yeah!
A példaképeink
Törj ki... Ki a csaló?
Üvölts, mutasd kezeddel az utat
Nem érdekel, ha a példaképeim világa bemocskolódik

D'espairsRay - Tatoeba kimi ga Shindara

(Ha például meghalnál)

Isten szenvedő világának bolond gyermekei
erőtlen testükkel szeretik és gyilkolják egymást
Ha belefulladsz ebbe a világba, elmondok valamit
vágyak örvénylenek itt...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Ha el tudnék repülni az összes fájdalomtól...
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Segítségért kiáltok a sötétségben...
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Ezt a világot szabályok korlátozzák... törd össze! törd össze!
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Megmutatom neked, hogy értelmed eltorzult addig a pontig,
ahol nem érzed a csalódás bánatát többé
Ha például meghalnál, mit kívánnál?
Ki miatt tennéd? Szeretnél újjászületni...?

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Isten szenvedő világának bolond gyermekei
erőtlen testükkel szeretik és gyilkolják egymást
Ha belefulladsz ebbe a világba, elmondok valamit
vágyak örvénylenek itt...
"Itt nincs mi után vágyakozni..."

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

D'espairsRay – Squall

(Szélvihar)

Mulandó, ahogy az évszakok változnak, a virágok elhullanak
az emlékeim, miket megérintett a langyos eső

Nevetni látlak, mikor lehunyom a szemeim
a szívem ezekkel az érzelmekkel van tele

"Ég veled..." az eső addig hullik rám, míg ki nem töröl
békét adtál nekem végtelen szomorúságom

Megfulladok ebben a szomorúságban, mit nem rejthetek el
a sóhajaim mélyek, a sötétségbe taszítanak

Szüntelen esik... hiábavaló
egyedül megyek előre, kéz a kézben az erővel

Fájdalmasan remegő gondolataim téged keresnek
Nem felejtem az időt, egy gyengéd hang hevesen éget

Az abéliák finoman ringadoznak, a csillogó cseppek lágyan esnek
és a fény a szomjas földet gyógyítja
Elvegyülve az esővel az érzéseim feloldódnak, majd folyékonnyá válnak...

"Ég veled..." nem leszel ott a jövőben
soha nem felejtem a találkozásunk csodáját...

Ahogy a zavaros gondolataim visszatükröződnek, az ég könnyezik...

Örökké...
Veled akarok lenni örökké...

D'espairsRay - Sixty-nine

Álmokat és képzeletet törsz össze
Most letépem a hazugságaid álarcát
Éles fájdalom hasít a hátamba, tánc és flört
Egy korhadó szív lüktetni kezd...

Valami remegésre késztet, míg a dobhártyáim szétrepednek
Teljesen megőrjítesz! A fájdalmam egyre erősebb
A perverz képzeleteid… mutasd! Fedd fel önmagad!

Ne rejtegesd többé! érezd, érezd… hatvankilenc...
Szédelgő madárka… érezd, érezd… a mocskos táncot...

Mint holdfény a bársonyon, a piszkos,
vörös véred felforr
A téveszmék egyre feketébbek, ez az életed értelme,
a hervadhatatlan bűnökkel

Ne rejtegesd többé! érezd, érezd… hatvankilenc...
Szédelgő madárka… érezd, érezd… a mocskos táncot...

A csillagpor zenére táncol, míg minden elsötétül,
Le vagy kötve a kitörölhetetlen bűneiddel
Mint saját filmed hősnője, elrejted láthatatlan sebed és
nevetésed, mintha levennéd a bőröd...
A bűnösök zenéje, a Hold és a szánalom kísér
kivilágítva az utunkat holnapig...

D'espairsRay - Pig

(Disznó)

Gyalázat és töprengés, kigúnyolás és csalódás
míg az idő felemészt minden életet
Ezeket az érzéseket nem lehet szelídíteni
súlyos betegség, mélyülő sötétség
Szenvedés... Testen élősködik...

Romlott disznó, a téves tekintélyed és
a vágy megmutatkozik, és ezt kívánom
Fertőzéssel teli tüdők, fertőző lélegzetek kiáramlása
elszabadul az ostobaság, undorító vagy

Gyenge disznó, nevetsz, ahogy eldobod büszkeséged
Mikor veszed észre, hogy ugráltatnak?
Orrom, legnagyobb büszkeségem és bájom, remegek
Visszaszívom magam alakodba, baszd meg!!

Bár mocskos könnyeid folynak
szíved soha nem fog tisztává válni
Rózsákat ültettem a szemét közé
Nevetséges hisztivel elfutsz, ez így jó...

Gonosz disznó, ugyanaz vagy...
Képmutatók disznója, ugyanabból a fajtából...
szemeim a hibás látás távcsövei
Rocksztárt játszom, aki eladja rossz hírét
a legbátrabb előadás, eszményi istent játszva
gúnyos, megvető, ismételjük meg a bűnt

Besároztak és üvöltök, egy áldozat arca
amíg elrejtem csúfságomat...
A "gyengeséget", ami a múltat is felemésztette
"a gonosz disznó" nevét mondja makacsul

Túl romlottak vagyunk, nincs nevünk
múltjaink ismétlődnek újra
Csak... Csak... hogy elrejtsék gyengeségünket...

A "gyengeség", ami elsötétíti szívedet
"a gonosz disznó" nevét mondja makacsul
Benned élek, fényedet akarom

D'espairsRay – MIRROR

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Az ösztöneim téged akarnak
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Pusztíts, fényben fürödjön, törjön össze

Nem tudok mozdulni, belefulladok a nyugtalanságba
Mi mást akarsz még tőlem?
Ne halkuljon el...
Bár elszöksz az ép téveszméid elől
térj vissza a valóságba

Megsebeznek 3...2...1... ott a vége
Míg megszakad a levegőd
Igyekezz
Ne rozsdásodj be
Hagyd el félelmeid, utazz a birodalomba, amit még nem láttál

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
A másodperc töredékén, fuss végig!
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Szedd össze magad, dobd el azokat a hazugságokat...

Visszaszámlálás a következő Teremtésig...
Félelem nélkül! Most rögtön!

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Az ösztöneim téged akarnak
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Kiűzöm az elmédből

Egy helyre, ahol senki nem érintheti meg
Ezt az érzést senki nem értheti meg...

D'espairsRay - Kohaku

Elrejt a város, olyan vagy, mint egy elveszett gyerek
Nevetsz, de az arcodat bánat rejti el...

Semmiben sem hiszel, és suttogod
"Nincs itt senki... "
A csendes, remegő hangoddal

Szeretnélek átölelni, ha a bánat teljesen magába zár
Megmutatom, milyen szenvedéllyel tüntetem el

Elveszted az összes értékes dolgot... egyiket a másik után
Az álmatlan város fényei nem világítják meg az eget

Mikor vesztette el hangunk a melegséget?
Csak megsebezzük egymást ebben a világban

Átölellek, a bánat mélyen belevág a testedbe
Míg a sebek kiégnek
Nincs szükségünk több szóra, amik ellent mondanak a szívnek
Félelem nélkül...
Mert a szíved...
az enyém...

Szeretnélek átölelni, ha a bánat teljesen magába zár
Eltüntetem a szenvedélyemmel
Ahogy a csillagtalan ég alatt remegsz
Szeretném, ha hallanád a hajnal dalát...
Szeretném megmutatni neked ennek a világnak a fényét...

D'espairsRay - Kogoeru Yoru Ni Saita Hana

Visszanézem azt a jelenetet
Az árnyékodat keresve benne...

Erős vágyódás a nyugalomra, mindkettőnket megsebeztek
A fagyott magány virágok formájában hullik a téli égből

A szétmálló előérzetben egy helyben álltam
Mint a fehér, lágyan fénylő virág
Eltűnt a kezemből

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Mik megfagytak a szobával együtt, mindent befestve
A vakítóan fényes magányban...

A felhalmozódó múlt a jelent formálja
Ez a gyógyíthatatlan seb nem hiba, egy nap el tudom mondani...

Felnézek a furcsa égre
Képes lennék átszelni
Emlékeim feltámadnak az év egy napján
Mikor a leheletem fehérre színeződik, elhozza a gondolataid

Nem szomorkodok a múlton, mihez nem térhetek vissza
A pillanatok, amiket az eleven világnak adtam
A körhinta tovább forog
A magányommal együtt...

Még ha el is hervadsz, mint a virág
Emlékezni fogok rád, érezni foglak, az évszakok elszállnak
A szívemben...

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Ahogy türelmetlenül várom a kívánt jövőmet
Magányban élek...

2010. november 2., kedd

D'espairsRay - Hollow

(Üres)

Körbetekert egy szobában, mit a lemenő nap ragyogott be
Fékezz, kérlek rá, majd ha berozsdásodok
Mit rabolnak az áldozatért manapság?
Fáradt mellkasomat hirtelen átszúrják, hol a fájdalom?
Üres...

A kiéhezett világ a vadon felé táncol
Egy nap nevetni fogok, mikor a reményeim hazugsággá válnak
Édes vágyak rajzanak, pont mint a hangyák
Bizonyára míg éltem, meg is haltam
Üres... fürdess gúnykacajban, nevess csak
Üres... köpd rám nyálad, nevess csak

Lalala... leszakadt büszkeségem remeg, akár egy kísértet
Lalala... furcsán hülye vagyok, miért vesztem el tökéletességem?

Ellenszenves hangok, fürdess meg kritikáddal
addig, míg nem érzem a fájdalmat, esetlen vagyok, rendben
Összetört boldogságom elhalványul az ok alatt
eltűnt, teljesen szenvedésbe merült

Üres... fürdess gúnykacajban, nevess csak
Üres... köpd rám nyálad, nevess csak

Lalala... bemocskolva sáros, erőtlen hússal és vérrel
Lalala... furcsán hülye vagyok, miért vesztem el tökéletességem?

Elvesztem az összes fényt... belefulladok a kapzsiságba

Lalala... Kiengedem képzeleteim és a valóságot, körbe-körbe
Lalala... furcsán hülye vagyok, még a sorsok is szétszakadnak
Üres... ha elhalványulok, ki akarok törni innen...
Üres... ha elhalványulok, törjünk ki innen együtt...

Látni akarom a kék eget,
Kezemmel meghúzom a ravaszt elborult agyamnak

D'espairsRay - Desert

(Elhagyatott)

Egyedül voltam... Nem érem el az eget...
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...

Ledönt a szomjúság és pusztulás, egy maréknyi kívánság
Az eső mindent ellopott a leigázó homoktól
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...
Betegebbé válok
Egész idő alatt egyedül! Sebhelyekkel...

Szomjam vízért könyörög, egy küzdelem a világért
Egy romlott vágy volt, ami befedi a nyitott sebet
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...
Betegebbé válok
Egész idő alatt egyedül! Sebhelyekkel...

Elrepülni a pusztaságból, illúziók, bánatból szárnyak lesznek
Mondd, hogy az omladozó égbolt végtelenné válik
Ragyogó és fehér, habár kiégeti...
A hiú világot...

Ezenkívül... valaki zuhan, remeg, remegés
Vágyakozom... mintha mélyen belefulladnék az égbe...

Elrepülni a pusztaságból, illúziók, bánatból szárnyak lesznek
Mondd, hogy az omladozó égbolt végtelenné válik
Még ha ez is a vég, tárjuk szét szárnyainkat

D'espairsRay - BORN

(Születés)

Miért... a kellemetlen hang
Élet... és vágy egyesül a korlátozó gyengeséggel
Miért... azok az érzések
Halál... elnyel a sötétség, ez megnyugtat

Az élet értelmetlensége, és a szégyen elfeledett napja
Ki akarom törölni mindet... a gyengeséggel együtt "visszhangzik"...

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
Egy áldozat, ami oszlásnak indult
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...

Miért... elkopott ajkamba harapok
Élet... az ingerültség felhasítja a bőrt
Miért... nincs megállás
Halál... a lüktetés, a kiszivárgó utálatos érzelmek

A vállaim anélkül is remegnek, hogy belépnék a tisztítótűzbe
Az élet közönye kifejezetten élesen "visszhangzik"

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
a gyengeség hamuvá válik
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...
Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettél
a hangok egyre hangosabbak
Csak annyit kell tenned, hogy követsz engem
Isten hozott... nincs miért aggódni...

"Az életnek nincs jelentése" csak fecsegsz össze-vissza
valahol még mindig keresed, de elfogtak...
Lehetetlen fényt gyújtani a lezárt alvilágban
Megint kíváncsi vagy a halálra...

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
Nem félek semmitől
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...
Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettél
a szerelmem túlcsordul benned
Csak annyit kell tenned, hogy követsz engem
Utolsó szavaim hozzád... ugyanazoktól a sebektől szenvedünk...

D'espairsRay - animal mania

(állatias szenvedély)

Az érzéstelenítés elaltatja ezt az ártatlan vadállatot
A ketrec belsejében álmodik, Ah
Alakom a napnál ugat...

Szeretem a vöröstől csöpögő, nyers húst
Az izgatószertől hamuvá gyengülök
Eltapossák a vakmerően menekülő csőcseléket

Végül is, a láncok összetartják ezt a világot
így a raj nem repülhet el
Te vagy a gazda egyetlen célja?

Várj, míg megbaszlak! Vad vér emlékszik...
Harapj és legyél te az úr!
Bújj ki a páncélból! Karmolj a mancsoddal! Harapd át a légcsövet!

Mutasd a napot, ötletek országa...

Ah... ellenálló állat...
Akár egy lerombolt ketrec, együnk!
Ah... ellenálló állat...
Vad vérben és csupasz alakodban
"Elbaszódik" és "kiborul" minden

Minden éjjel felizgulni
Hallucinációs, magányos éjszakává válik
Baszni akarok, az éjjel körbe-körbe forog
Üres fordulatok... "élettelen"

Ez nem azt jelenti, hogy szelíd felszállás lesz a születés kedvéért
Az elme ordítása... Ah...

Várj, míg megbaszlak! Vad vér emlékszik...
Harapj és legyél te az úr!
Bújj ki a páncélból! Karmolj a mancsoddal! Harapd át a légcsövet!

Mielőtt az életem teljesen kiégne...

Ah... ellenálló állat...
A világ teljesen meg van kötözve, ha ez tökéletesen eltörne
Ah... ellenálló állat...
Vad vérben és csupasz alakodban
"Elbaszódik" és "kiborul" minden

Az érzéstelenítés elaltatja ezt az ártatlan vadállatot
A ketrec belsejében álmodik, Ah
Alakom a napnál ugat...

(Hát köszönjük, hogy ezt megosztottad velünk Karyu. Szeretjük a perverz fantáziádat XD)

D'espairsRay - Abyss

(Szakadék)

Álmodok a mély tengerben
átölelve a soha nem halkuló hanggal
Lebegő gondolataim buborékokra hasonlítanak
Visszatükröznek téged, darabokra szakadnak

Az idő közt rád emlékeztet, elmémbe költözöl
Egyedül álmodom, átölelve a mélykék tengerrel

Biztosan... ez a szerelem nem tér vissza, tudom
A szívem most fagyos
Ha megpróbálok mondani valamit, félbeszakítanak
Ez egy hajnal, várok rád... ebbe tettem kívánságom

Át akarlak ölelni, meg akarlak érinteni
De egy helyen sírsz, amit nem tudok elérni?
Ezért a holnapot érted
Kinyújtom kezem... mutatom neked a fényt, "remény" a neve

A hulló könnyeket kitörli a szél
Elviszi még a szomorúságot is...

Ebbe a ragyogó világba... Igazi énedhez...
Így a boldogság békésen oda tud zuhanni
Imádkozni fogok, kitárom szárnyaim és átrepülöm a tengert
Mindig csak átölelve a mélykék tengerrel álmodom

2010. november 1., hétfő

Screw - Wailing Wall

Screw - Siratófal


Összetört  ötletek, ellopott remények, miért történik ez meg velem újra és újra?
Ezen a ponton nem lehet többé az elfeledett könnyeket, a kifakult mosolyokat feltámasztani

Többé nem térhetünk vissza ebbe az időszakba

Nem számítanak a szavak, vagy a gondolatok a bezárt szív úgysem fogadja el őket
Ha örökké aludnék, érezné bárki ezt a fájdalmat?

Az éjszakai égbolt csillagai kivirágoznak a sötétség szemetében
A fény beleolvad a száraz szemekbe
az instabil világ felé szédül

Csak eggyel megyek vissza a falhoz
Félelem a haláltól és az élet megbánásától
Káprázatos reggelen, azt mondom viszlát
Hé, mond el! Valami felrázza és felhevíti szívverésem...!
A “ szép új világot” a Siratófalért”

A virágok az üres égbolton mik szétszórják a ragyogó fényt elmúlnak
A nedves szemek amiket elnyelt a sötétség
az instabil világ felé szédül

Csak eggyel megyek vissza a falhoz
Félelem a haláltól és az élet megbánásától
Káprázatos reggelen, azt mondom viszlát
Hé, mond el! Valami felrázza és felhevíti a szívverésem...!
A “ szép új világot” a Siratófalért”

Screw - Gather Roses

Screw - Összegyűjtött Rózsák

A buja rózsa ellentéte vagy
Egy obszcén éjszakán megigézlek
egy mézédes álomban
Nem lehet édes szájfény és
ártatlan fekete szempár nélkül csalogatni
A sötét hálóban súgd meg mit akarsz?
Mit kívánsz tőlem?
Zihálás, nézz le

Virágról virágra, mint a szárnyai csapkodó pillangó
Romantikusan játszod a nehezen kaphatót
pedig szíved csupasz
Had csókoljam ott, ahol nem sóhaj szakad ki belőled
Tartsd a ritmust kurva
A mai este pont olyan lesz, mint ahogy szereted
Nedves ajkaid megreándulnak újra és újra
Jobban szeretem, ha lenyeled, így nem vesztem el az érdeklődésem feletted
Zihálás, nézz le
Virágról virágra, mint a szárnyait csapkodó pillangó
Romantikusan játszod a nehezen kaphatót
pedig szíved csupasz
Had csókoljam ott, ahol nem sóhaj szakad ki belőled
Tartsd a ritmust kurva
A ma este olyan lesz, amilyennek szereted
Például addig szophatsz, amíg ki nem merülsz
Holnap újra láthatsz álmaidban

MUCC - Aka


MUCC - Vörös

Ez a szín volt a béke szmára
Most minden egyes szín átfordult feketébe és fehérbe
És mindezt úgy jelenítette meg akár egy régi kivetítő
A fejében ez semmi de vörös

Ezt a szegény embert nem látom
semmi, de vörös
a kápárzatban amit a békéért kért
Értesülés nélkül, a kibírhatatlan fájdalma átcsapott szomorúságba

Sírtam amíg meg nem vakultam

A vörösség ami a fájommal vesezi körbe szegény embert
a káprázatban ami a békére emlékezteti
Értesülés nélkül, a kbirhatatlan viszálya átcsapott szomprúságba

Sírtam amíg meg nem vakultam

Lareine - Setsurenka

Együtt, kézen fogva az esti szellőben
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

A virágok, mik ragyogtak, hívta őket a téli éjszaka
Az évszak, mikor veled sétáltam, az örök hó dalává változott

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Nem hagytál el, mindig, mindig bennem élsz

Üldözlek, míg az esti szellővel játszol
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

Szavak után kutattam, a mögöttem álló alakot nézve
Elrejtem a gondolataim, de a mosolyod soha nem tűnik el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben egy védelmező csillaggá válik

Végtelen érzelmek
Ha el tudnád felejteni
Ezt kívánom...

Ha ilyen mélyen is vagyunk
Miért futsz el?
Fehér virágok világa

Ha egy nap újjászületünk
Az elfeledett ígéret beteljesül?
A hó virágai szárnyra kelnek
Az életünk megváltozik, újra találkozhatunk

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Mindig, mindig beszélj hozzám, és ne felejts el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben ragyogni fog, és nem alszik ki

Változzunk csillaggá, ami megvédi a havat
Beleszeretünk a hóesésbe
Mostantól az ő kedvéért éljünk
Változz csillaggá... változz csillaggá...

Lareine - Never Cage

Ha csak egyetlen kívánságom lehetne
ami elérheti az eget
El akarom küldeni a hangot
ami soha nem veszik el

Hiszel ebben?
Az a virág, mely a sziklák alatt nyílik…

Én még soha… egyszer majd
Csöndesen körülvesz a megbízható szeretet „Nincs korlát”
Ne menj még el kérlek, amíg ez a gyengéd kéz átölel
Örök szerelem… Végtelen…

Mikor elhagyod a szárnyaid
elvesznek a hegyekben

Az érzéseid
A virág, mely a sziklák alatt nyílik, sír…

Én még soha… egyszer majd
Csöndesen körülvesz a megbízható szeretet „Nincs korlát”
Ne menj még el kérlek, amíg ez a gyengéd kéz átölel
Örök szerelem… Végtelen…

Ha csak egyetlen kívánságom lehetne
ami elérheti az eget

Én még soha… egyszer majd
Az égő szárnyak téged ölelnek
Lassan zuhanunk „Nincs korlát”
Szerelmünk a mélyben elmerül
A virág a szívünkben virágzik tovább
Lassan megtaláljuk emlékeinket

Kérlek ne menj így el
míg a gyengéd kéz átölel
Csak veled „Nincs korlát”
A gyönyörű virágok tovább nyílnak majd
az idők végezetéig
Örök szerelem… Végtelen…

Lareine - Metamorphose

(Átváltozás)

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ez nem azt jelenti, hogy elhidegültem tőled
de akkor, abban a pillanatban nem téged választottalak
Mindig csak a bizonytalanságot éreztem
csupán gyengédséget adtál nekem
ezért esetlennek éreztem magam

Megbántottak, megbántottak, és sírsz
csak teher lettél számomra
Újra és újra elrejted, és végre megértettem
miért vagyok összezavarodva
Könnyek folytak

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ne haragudj, csak egy álmot látok
amiben mellettem voltál

Nem vettem észre, nem vettem észre, hogy
még mindig mélyen sebzett vagy
Újra és újra elrejted, és végre megértettem
miért vagyok összezavarodva
Könnyek folytak

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ő egész idő alatt szerelmes volt belém
oly sok könny hullott
Az igazság, hogy a virágok kinyílnak a pillanatban
Mosolygós arcodat akarom látni

Megsérültél a szerelem miatt
Elvesztettelek, hogy virágok nyíljanak